Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz
I 74 indítványunkat minden lelkes magyar pártolandja, tanúsítja ezen szerkesztőségünkhöz küldött levél. ,,Tisztelt szerkesztő ur! Becses lapjában egy irói nyugdíj intézet létrehozása indítványoztatik, és hogy az minélelöbb éleibe lépjen nemcsak igen óhajtható , hanem azt nemzetünk műveltsége és méltósága szinte igényli is. — Hogy azt nemzetünk föurai s gazdag birtokosai ne pártolnák s fel ne karolnák, magyar embernek oly gondolatra jöni igen nagy hidegvé- rüség kell ! milylvennel én még aggkoromban sem bírok. Ami keveset én irodalmunkban büngézgettem azon örömteljes meggyőződéshez jutottam, hogy a mi fő uraink úgy hajdan mint maiglan nemcsak hogy irodalmunkat pártolták, hanem, hogy ők abban folyton fáradhatatlan és kitűnő munkások is voltak. Bár úgy van, hogy az irodalom férfijai leginkább felülről várhatnak nvomadékos segedelmet, de azért azok iránt mi közép és alsóbb osztály is szinte kötelezettséggel tartozunk, s azt beváltani ügy az erkölcsiség mint a haza iránti szeretet parancsolja, mely szentély ellen vétkezni pedig én soha sem mertem, ha tehát az érintett és annyira szükségelt nyugdíjintézet megindulna — min minden magyar csak örülhetne — úgy én ahhoz tiz éven át évenkint 10 pftal járulok, és kívánom, hogy a gazdagok adjanak sokat, a szegényebbek pedig bár mi keveset , csakhogy adjunk és áldozzunk. Midőn vagyok egész tisztelettel tisztelt szerkesztő ur kész szolgája N á d o s y Is l v án.“ E lelkes sorokhoz úgy hisszük nem kell kommentár. Az irodalom férfiai igyekezzenek azért alapszabályokat dolgozni, azokat a magas kormányhoz megerősítés végett alázattal felterjeszteni, teljes hitünk lehet, miként a magas kormány, mely minden nemes ügy, különösen a jótékonysági ügyek iránti rokonszenvének annyi dicső jelét adta, az irói testület e méltányos kérelmét sem fogja megtagadni. Szer k. Irodalom és művészet. Csak örülni tudunk, midőn azt látjuk és tapasztaljuk, hogy vidéken lakó honfitársaink eke mellett az irótollat is forgatják, mert ez valóságos jele az irodalom iránti buzgalomnak. Ilyen jelenségre mulat az, hogy Somogymegyében kóttsei birtokos Mocsi Antal ur Phaedrus tanúsá- gos meséit maii varra fordította; nemcsak hanem hasznos történeti, és mithologiai jegyzetekkel is bővítette. A 144 lapra terjedő csinos könyv ára 1 forint, ajánljuk mindenki, de különösen fiatal olvasóink figyelmébe. Lehellen örömmel nem kiáltanunk föl „Ismét két uj hetilap!“ Irudalmnnknak soha nem volt annyi közlönye, mint jelenleg, mi annak örvendetes > tanúsága, hogy az olvasó közönség folyvást sza- \ porodik, s a tudásvágy, ismeretek, szellemi elv ' utáni sóvárgás mindig élénkebh. Az egyik hetilap „Kert gazdaság“ címet viselend, szerkeszti Huti- rai Lukácsy Sándor, ki belgazdasági kis közlönye által bebizonyította gyakorlati tapintatát. A másik ujlap címét nem tudjuk még, csak annyit hallottunk, hogy szerkesztője Vas Gereben lesz, ki a „Falu könyve, Falusi Estek, és Budapesti Viszhang szerkesztése által elég jelét adla szerkesztői ügyességének, és népies ízlésének. Mind keltőről bővebben, ha megszületnek. 0. 0. Megjelent s szerkesztőségünkhöz beküldetett Thali Kálmán ,,N e bántsd a magyar t“ cimii versgyűjteménye. Mi nem busuljuk el magunkat azon, ha a kezdő egy egy költeményében ez vagy amaz benyomás egy-egy nagyobb költő nyomait hordja magán. Nem várjuk s nem várhatjuk a kezdőtől, hogy első felléptekor kész bevégzett művész legyen, hogy költeményei tökéletes, művészi egészek legyenek : hanem megvárjuk a tehetséget. Hogy pe- dig a tehetség elvitázhatlan jelei elég bőven levannak ezen kötetben rakva — azt tiszta szívvel és lélekkel elmondhatjuk. Thali verselése folyékony , szabatos, mi a legfőbb érdemek közé tartozik. Egy pár szép, ezen kötetben a legszebb versszakot ide igtatjuk: Erdős sziklás vidék ; hótakarta hegyek Mint órjás oszlopok támasztják az eget: Pedig de hiába, hasztalan támasztják : Főidre szakadt az ég — — Leszakadt darabja — a szép Erdély ország! stb. Tovább egy rege végén: Ekkép szól a rege. — Te suttogó szellő, — Vihar sóhajtása — hogy azt elbeszélted, A harmatos rétek lágy füvére dőlve — Igen — igen szépen megköszönöm néked! stb. Mi ezen költeményeket elvetett magoknak tartjuk, melyek után ha jó kedvező idők járnak (mit erősen hiszünk) a legjobb aratást lehet várni. Most egy pár észrevételt a „Hölgyfutár“ e költeményekre vonatkozó bírálatát illetőleg. Azt mondja a „Hölgyfutár szóiul szóra: „A rege nem kívánja c kelléket, (a balladáét) azért nem is lehet becsülni a költészet e nemét ha a képek különben úgy nincsenek alkalmazva , hogy azokban emberi küzdelmek nyilvánuljanak, de ez is legtöbbnyire céltévesztett munka. A regét tehát, mint egy költői játékot tekinthetjük, mely becsét (ha ugyan igy nevezhetjük) a phantasia s az előadás érdekességétől nyeri: mulékony élvezet azok
