Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz

70

olyat ütött aimak tompa végével az ajtóra, hogy az kinyílt, s falhoz ütődvén félig újra vissza csukódott.

— Ki az? — hallatszott belülről egy erős férfihang.

— Bújj ki abból az odúból, bagoly — riad ott a kozák durva hangon — ne várasd az embert olyan sokáig.

E szavakra nehány .pillantás múlva alacsony, vastag kis ember lépett elő, olyan süveggel, mely majdnem akkora volt mint maga.

Az alacsony emberke az Om-basi'*)

volt.

A mint az Om-basi meglátta azokat a hosszú dzsidákat meg azt a kancsukát. méa' alacsonyabbá látszott lenni mint volt előbb, és valóban nem esik le gyorsabban a csillag s nem tűn le hamarább az égről, mint az érdemes Om-basi fejéről letűnt a süveg.:

— Allah kérim ! — kiálta meghökken- ve — bizony nem tudtam hogy a vitéz kozák urak. — Ki is hinné, hogy ilyen időben.

— Csak ne beswíélj sokat, Ombasi, mert végig ütök rajtad ezzel a kancsukával — vága a kozák szavaiba, s épen olyan nyájas hangon, mintha azt mondta volna. — ..jetidé Ombasi, megölellek.'

— Mit parancsolnak a kozák urak? — kérdé a mégjobban megszeppent bíró, mi alatt süvegét mind a két kezében jámborul forgatá.

— Azt hogy jöjj velünk a faluba, s tudasd meg parancsolatunkat mindenkivel — szóla a lovas nem csekély gőggel. — A mi urunknak, a legkegyelmesebb UrussolF hercegnek vadászatra jött kedve. Azt parancsolja nektek, szolgáinak, hogy holnap még mielőtt a nap fölkel, falvatok minden férfia, akár lovon, akár gyalog künn legyen hajtóképen.

— Az is olt künn legyen, kegyelmes kozák uram, a ki itlhonn marad ?

A kozák nagyot nézett az emberre. Bolond ez az ember, vagy nincs esze?Ilyet kérdezni!

— Nem úgy, nem úgy — javítá ki

*) Om-basi-nak nevezik a tatárfalvak, tatár előjáróit, mely annyi mint nálunk a falu bírája.

| magát a tatár — az is kimenjen a kinek itt— i honn dolga van ?

— Hát van e nektek akkor dolgotok, szabad e akkor más dolgotoknak lenni , mikor az én uram azt parancsolja, hogy hajtani jöjjetek? Most pedig, ne időzz,buta paraszt, hanem jöjj.

— Csak addig, csak égy pillantásig várj. uram, mig felöltözködöm.

Az érdemes Ombasi e szavak után föl—

| tette süvegét újra, s benyúlt háza ajtaja mögé . a honnan egy hatalmas botot vett elő. Ebből állt az egész. Fel volt öltözve.

A biró előrehaladva, a kozákok is utána lépteiének. De minthogy az ember nem léphet két akkorát, mint a mekkorát léphet, meglehetős lassan haladtak házról házra, osztogatva a parancsot. melyet a herceg kiadott.

Így jutottak egy. a falu vésre leié fekvő házhoz, melynek kisded szobájából kedves ének hangzók, a mint a világított ablakocska mellett elhaladtak.

I

— De vígan vannak odabenn — jegyzó meg a kozák.

— Elhiszem — monda magában az Om-basi — vígan lehet a kinek olyan szép fiatal felesége van, mint Gül-Alme.

Ezzel vastag botjával megzörgető az az ajtót, s erős hangon kiálta he:

— Oewlet-Giráj. jöjj elöl

Nehány pillantás múlva megnyílt az ajtó. még nem koros férfiú alakja tűnt elő. mely arc az első pillantásra tisztelet gerjesztőnek tűnt föl.

— Te vagy itt. érdemes Om-basi — szóla DevvletGiráj nyájasan, — mi járatban jöttél ?

Az Ombasi elinondá, hogy miért jön. s beszéde közben legalább háromszor említő hogy: a legkegyelmesebb herceg, UrussolF.

— A midőn elvégezte szavait, Dewlet Giráj nyájasan viszonzá:

— Bizony, érdemes Om-basi, elengedhetnétek ezt a szolgálatot: tudjátok hogy nekem...

— Allah tépje ki a te átkos nyelvedet!

— kiáltott a kis ember egyszerre felpattanva — majd adok én ellenmondani. A mit a mi urunk parancsol, annak meg kell lennie,