Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz
I- 68 hogy a művész kenyere, ha bár művészetét kora gúnynyal illeti, vagy avatlanul megveti is, biztosítva legyen. A tüdős hathat e óly mélyen a tudományok, is meretek bányáiba, mint szelleme képes volna, ha a kenyér botja sulyosodik egyik kezébe? a leleményes s találékony eszű leszállhat e a tapasztalás s felfedezések tengerfenekére, ha attól kell tartania hogy a testi élet nehéz gondjai egészen fenékre hűzandják, és sülyesz- tendik? Nem. Ezek szerint óly országban hol biztosító intézetek nem léteznek, tudomány, művészet, ipar, kereskedelem, mező gazdászat kellőleg nem virágozhatnak; és mivel nemzet ezek nélkül nagygyá nem lehet , nem ok nélkül mondám hogy ezek képezik a nemzetiség legbiztosabb alapját. A felületes, rövidlátó, elfogult mind ezekre hidegen azt válaszolja „épen mivel külföldön mindenemü intézetek léteznek, szükségtelen, sőt felesleges nekünk azoknak felállításával bajlódnunk, mert hiszen a ki biztosíttatni kíván, tegye azt külföldi intézel- zetben: de miért is kapnánk valamely intézet felállításába, hiszen eddig csaknem minden nemzeti intézkedéseink dugába dőltek.“ Mondám fentebb, miként a nemzetiség alapkövei, s a nemzet anyagi és szellemi felvirágzásának előmozdítói a biztosítóintézetek. És miért mondám ezt? Mert a biztosító intézetek pénz alaptőkéket gyűjtenek, és honosítanak meg a nemzet kebelében. Nem csak az hál a fő cél biztosító egyletek létesítésében. hogy egyesek biztosítva legyenek, hanem az. hogy egyesek biztosítás általi gazdagításával az összes nemzet gazdagodjék. Csak erős, és gazdag nemzet tarthatja fen magát, viselheti terheit, teljesítheti családja, s kormánya iránti kötelességeit; csak azon nemzet tehet kísérleteket, bú váriatokat, melynek pénze van : az tehát a fő cél hogy minél több pénz forogjon a nemzet tagjai közt, a nélkül hogy a töke által szerzett hasznot,, és előmenetelt a sokszorozott uzsora kétsze- szeres kárrá s veszteséggé fajultathassa. Már pedig ha egyesek életüket, s vagyonukat idegen intézeteknél biztosíttatják, egyebek nyernek ugyan károsodás esetében, de az összes nemzet tetemesen veszt az által, hogy pénzösszegek szivárognak ki az országból. Ha pedig a hon halárain belöl léteznek biztosító intézetek, a hon nyer, mert kebelében maradnak a biztosítási összegek; a honfiak nyernek, mert gazdag hazában könnyebb az előmenetel, s boldogulás; a hon nyer, mert fiai közt nem lálkol- dúSBzegényként lézengőkel: a honfiak nyernek, mert a biztosítási összegekből tőkék alakulnak, melyekből mesterségük, művészetük, gazdaságuk tökéletesítésére pénzt kölcsönözhetnek; a hon nyer, mert fiai közt tudomány, mesterség gazdászat virágzik, mire egy nemzet mindig büszke lehet. A hazai biztosításról máskor. Boross Mihály. Őszi éj. Látod, látod -t- vagy hiszen mit látnál ? Késő éj van, s ez meg nem ele'g : Éj a földön és felhők az égen, Kétszeres gyászt vett föl a vidék. Ks a szél, ez a hazátlan szellem, Kit be nem fogad se ég se föld. Ég és föld közt elkáfhozva bujdos . . . Hallod, hallod, hogy nyög, hogy süvölt. Könnyű nékünk, feleségem, könnyű, Pamlagon te, és karszékben én Idebenn a kényelmes szobában A meleg kemence közeién. Oh de vannak kik most künn bolyongnak. A viharban szabad ég alatt, Fürteiket megcibálja a szél, A midőn mellettük elszalad. Ablakokból itt-ott oly hivólag Kandikál ki egy-egy mécsvilág. De ők tovább mennek . . . csavargónak Ki nyitná ki háza ajtaját ? Hejh pedig ki tudja, hogy mi volt az Ilyen, vagy mi lesz belőle még ? Hogy tovább ne menjünk egykor én is, Én is ily földönfutó valék. Mig kifáradt, gyöngült lábaimmal Gázolám az országúti sárt : Lelkem addig csüggedetlen szárnyán Magasan fönn az egekben járt.
