Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz
Melléklet az „Életképek“ 4D. számához. I. évf. 49. sz. élet üvegkegyek, meszire belátszik, középütt a lomniczi csucs- csal, a Kárpátok sok ideig legmagasabbnak tartott ormával, mely bizonyos pontokról — minő jelen képünk felvétele is — csakugyan a legmagasabbnak is látszik többi társai között. Csöndes J. F. nevelő- és tanintézete Sopronban. (Képünkhöz.) Ás iskolák a kulturaélet várai. A tanárok, ha jól képzettek, ha buzgók, ha oda törekednek, hogy a műveltségnek, a nemzeti szellem fejlődésének apostolai legyenek, úgy fontosabb feladatot teljesítenek a hadseregek táborkaránál. Bár mindennap mutathatnánk be olvasóinknak egy egy uj tanépületet, melyben jeles tanárok hintik a haza szebb jövőjének magvait fogékony ifjak szellemébe. Azon tekintélyes külsejű épület, a melyet most rajzban köblünk, egy soproni magán-tulajdont képező tanintézet hajléka. Csöndes J. növeldéje és tanintézete van abban elhelyezve. Az épületet az intézet tulajdonosa maga tőkéjéből és mások támogatásával létesítette. Az ilyen növelde nem egy városban szép nyereséget hajt a tulajdonosnak is, és még is mily kevesen törekednek oda, hogy a növendékek számára teljesen megfelelő lak- és tanhelyiségeket rendezzenek be. A tágas tan- és laképületeket szép, 1950 □ öl nagyságú kert környezi) és a növendékek tartózkodása az épületben, mint azon ki- ; vül kellemes, egészséges. Az intézeti tanfolyam 4 elemi, 4 reál és 4 gymná- ziumi folyamból áll. A három külön folyamban Összesen 13 olyan tanító működik, a kik kiválólag az intézetben működnek. Középtanodai okleveles tanár csak kettő van köztük. A többiek középtanodai tanárjelöltek és főelemi tanítók. Van még 3 bejáró tanító és hitoktató. Az anyanyelvre vonatkozólag a mint az intézeti tulajdonos által kiadott értesítőből látjuk, a magyar nyelv még nem foglalta el teljesen az őt megillető helyet. Főtekintet látszik lenni az osztrák növendékekre, a kik más német-ajkuakkal együtt a növendékeknek csak nem felit képezik, de a kik az értesítő szerint igen gyorsan elsajátítják a magyar nyelvet. Vannak ugyan párhuzamos osztályok külön német és külön magyar ajkúak számára; de az osztrákok (a kikre a magyar nyelvtan kötelezett tárgy) minden tantárgyat németül tanulnak az osztrák tanrend értelmében. Óhajtjuk, hogy a tulajdonos minél inkább és minél gyorsabban tökéletesítse intézetét, melyet a kir. minisztérium nyilvánossági jelleggel ruházott fel s a hazai nyelvnek adja meg az azt megillető rangot az előadásoknál. Osztrák tanintézetekben hány magyar fiú tanul, kinek bizony nem igen vannak tekintettel magyar voltára. Ha azt akarjuk, hogy osztrák fiuk seregeljenek magyar intézetekbe, nem szabad eleinte türelmetlenséget tanúsítani irántuk, — de elvégre is hozzá kell szoktatni őket ahhoz, hogy az intézet magyar, szelleme pedig mindenek fölött az. így lesz az intézet unicummá a monarchiában s ellentéte azoknak az intézeteknek, a hol idegenre fordítják a magyart. Hadd fordítsák itt ma- i gvarra az idegent. Hiszen a német nyelv úgy is obiigát I tárgy a középtanodában (a Csöndes ur intézetében a képek. 439 f r a n c z i a is az) és németül úgy is megtanulnak a fiuk, kik az elméleti oktatás mellett, eleget társalognak a lajtántuli növendékekkel. Az intézet igazgatója, látszik, hogy hasonlóan gondolkozik s bizonyára szerezni fog minél több jeles tanerőt, a ki ezen a téren folyton tökéletesíti intézetét és meggyökerezteti teljesen a nemzeti szellemet intézetében, a melynek lakályos épülete a Bocskay domb mellett emelkedik. Bethlen Gábor a nagyszellemü fejelem a nagyenyedi hires főtanodát azért alapította hazánk keleti részén, hogy az a műveltségnek és a nemzetiségnek egyaránt védbástyája legyen. Óhajtjuk, hogy Magyarországnak nyugati részén a Csöndes intézete mi elébb egyik védbástyája legyen a nemzeti műveltségnek, ápolója a hazafias szellemnek. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. — „Egy szép asszony.“(A Kisfaludy-társaság által 50 aranynyal jutalmazott költői beszély. Irta : Fejes István. Budapest, 1877. Klein Alfréd könyvkiadása. Ára 60 kr.) Nálunk, hol az elbeszélő-irodalmat mind jobban ellepi a prózaiság boszantó dudvája, s hol újabb íróink nagy része vajmi keveset ügyel az előadás választékos csínjára: a verses regénynek és elbeszélésnek gondos művelése igen örvendetes reactiót képezhetne. Eszmél- kedésre indíthatná elbeszélőinket, hogy a realismus túlzó hajhászása mindig a költőiség rovására történik, s hogy az elbeszélés csak azért, mert kötetlen beszédben készül, sohasem nélkülözheti az előadás emelkedettségét, s költői csinját. Ezért örömmel üdvözöljük a Kisfaludy-társaságot, hogy e műfaj emelését pályadijak kitűzése, által igyekszik előmozdítani; de midőn ezt tesz- szük nem mulaszthatjuk el egyúttal kijelenteni, hogy az eddigi eredménynyel (a »Délibábok hősét«-t leszámítva) nem lehetünk megelégedve, az utósó pályázat eredménye pedig a szó szoros értelmében igen soványnak mondható. Fejes István »Egy szép asszony«-a, melyet legtöbb dicsérettel, s jutalommal tüntettek ki a pályabírók, e téren nem jelez semmi haladást, s minden lépten nyomon fölismérhetők rajta a kezdetlegesség nyomai. Egy nőt rajzol, ki hiúságból, meggondolatlanul nyújtja kezét férjének, kihez csakhamar hűtlenné lesz, hogy szerelmével egy léha embert boldogítson. A férj, ki komoly és talpig becsületes ember, nem csinál botrányt, hanem válópert indít neje ellen; később pedig párbajt is viv ennek kedvesével, midőn elhagyja és kompromittálja a szerencsétlent. A párbajban a férj kap súlyos sebet, a nő pedig fájdalmában és szégyenében öngyilkossá lesz. A mese eléggé szerencsés vázát képezhetné a költői elbeszélésnek, de Fejes István oly szűk keretben, s annyira elnagyolva dolgozta föl e lélektani mozzanatokban gazdag s gondosabb indokolást igénylő tárgyat, hogy tulajdonképen az elbeszélés egy alakjával sem jöhetünk tisztába s különösen maga a szép asszony valóságos kérdőjelkint áll előttünk ki nem magyarázható elhatározásaival. Léha udvarlójából is egészen hiányoznak amaz érdekesen csábos vonások, melyek gyakran minden mélyebb ok nélkül is megejtik a női szivet s 1 még legjobb alak volna maga a férj, ha Fejes István
