Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz

Porzsolt Kálmántól.

'4>

De gondolatban egy kis esés van már az ezután következő soroknál:

Láttátok-e már a tengert,

Midőn a fergeteg szánt rajta S vet beléje halálmagot?

Lá tátok a förgeteget,

E barna parasztot.

Kezében villámősztökével r Hahaha !

melyekben van találó népies hasonlat, nagy mondás, de az eszme kissé sovány: az egész különben inkább csak egy őrült homályos zavaros hallucinaciója akar lenni.

Szerencse, hogy a vég újra felemelkedik, egészen megele- venül s az igen ügyes, fordulatos, csattanós befejezésbe ismét többféle hang vegyül:

Ha megérik a gyümölcs: lehull fájáról,

Érett gyümölcs vagy föld : lehullanod kell.

Még várok holnapig ;

Ha holnap sem lesz a végcélét:

Beások a föld közepéig,

Lőport viszek le És a világot a

Levegőbe röpítem .... hahaha !

íme látjuk tehát ez eszme-lánc minden szemében a csalódásoktól megtört lélek vergődését, keserű kifakadásait, a mindent sötét színben látó világnézet pessimismusát, az élet és ábránd kibékíthetlen ellentéteibe s a köznapi próza ezer bonyodalmaiba tévedezett életunt embert és világgyülölőt.

—- De igaz! Egy kérdést még nem döntöttünk el, pedig legelőször kellett volna, azt u. is: beszélhetünk-e egyáltalában Az őrültről úgy, mint költeményről, mint versről? Mondhatunk e versnek, rhapsodiának egy olyan művet, melyben nincs semmiféle határozottabb mérték, se rythmus, se láb, se rím, se caesura, még csak strophák sincsenek s a sorok szótagszáma is egyenlőtlen? — Mert ezeket hiába keressük Petőfi Orült-jében; nincs meg abban a verses műveknek a prózától való azon megkülönböztető jele sem, hogy nyelve tömörebb volna; ott vannak benne rakásra a haszontalan apró szócskák, s nincs alkalmazva még a költői, felforgatott szórend sem ; — s ez mégis vers, költemény ! A rímkovácsok, a lelketlen versfaragók okulhatnának Az őrültön! Hanem hogy ez mégis minek köszönheti versvoltát, arra nehéz is meg könnyű is felelni, könnyű, ha azt mondjuk, hogy szerzője genialitásának köszönheti, nehéz pedig, ha iskolai szabályokból, aesthetikai paragraphusokból akarnék verses voltát bebizonyítani. S ez esetben jóformán csak azt hozhatnánk fel gyenge érvül, hogy a mondatok — mint a versben általában — elég rövidek, szaggatottak s a legtöbbnyire egy sorban be is vég