Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz

140

Petőfi „Örültu-jéröl

Itt ismét egy váratlan fordulat következik, az elérzékeny- kedés; az eddig emelkedőben lévő hang komolyodik s kissé alább száll; 10 soron át elveszti metsző, éles gúnyját, keserűségét,

mintha arra volna szánva, hogy elhitesse velünk, hogy ez a bolond nem is igazi tébolyodott; mintha az őrülési roham itt szünetelne ; de e kis részben nincs is valami magvas gondolat:

De mit kacagok, mint a bolond;

Hisz sírnom kellene,

Siratni, hogy oly gonosz a világ.

Az isten is felhő-szemével Gyakran siratja, hogy megalkotá.

De mit használ az ég könyüje is ?

A földre hull, a ronda főidre,

Hol az emberek lábbal tiporják,

S mi lesz belőle,

Az ég könnyéből ? . .. Sár.

Hahaha! a

Innen kezdve a költemény hátralévő részében nincs annyi cynikus vadság, különcség, keserűség és maró gúny, mint elő- részében ; mintha józanodnál?, eszmélne a bolond; de azért az alaphang e kis leesés vagy inkább pihenés után nem hanyatlik le egészen; ismét felemelkedik az ég és a kiszolgált katona hasonlatában :

Oh ég. oh ég te vén kiszolgált katona,

Erdempénz melleden a nap,

S ruhád, rongyos ruhád a felhő.

— a midőn rámutat a "sors igaztalan szeszélyére, hogy mint eresztik el a vén katonát:

A hosszú szolgálat jutalma

Egy érdempénz és rongyos öltözet.

Hahaha 1

Emelkedőben van még, a mint egy szeszélyes ugrással egy más tárgyra csap, s az asszony gyarlóságát bizonyítja:

S tudjátok-e, mit tesz az emberi nyelven,

Midőn a fúrj azt mondja : pitypalatty?

Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt!

Az asszony vonzza magához a férfiakat,

Mint a folyókat a tenger.

Miért? hogy elnyelhesse.

Szép állat az asszonyt állat,

Szép és veszedelmes;

Arany pohárban méregital.

majd pedig a mint gyönyörű ellentétekkel világosítja a szerelem hatalmát:

En jttalak, oh szerelem !

Egy harmatcseppnyi belőled édesebb Mint egy mézzé vált tenger,

De egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb,

Mint egy méreggé vált tenger.