Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz
>■>4 Petőfi „Örüjtf-jéről — tisztába jöhettünk P^eszlfttf^i n/a^fésalíéwjk tudomány történelmi értékével is. kr/I his^nj, nyWt\\A<*nidly'\ munkásságának fennebbi elemzése utájf kimd|yKhatjfflk bogyóm, habár új korsza-> kot a magyar nyelvkndomány történelmében nem is mégis ő volt régibb nyelvtanítóink közül az, ki leg hordott össze a magyar grammatika épületéhez, ki af nyeiv'Tén legnagyobb buzgósággal és eredménynyel vizsgálta. Dr. JANCSÓ BENEDEK. PETŐFI ,,ŐRÜLT“-JÉRŐL. Őrültnek, esztelennek, hülyének sokat megbocsátunk, elnézünk. Mit józan embertől el nem tűrnénk, csak kacagunk vagy szánakozunk rajta, ha bolond tette, mondta. Különösen a magyar embernek van meg az a természete, hogy nem bántja az ilyen szerencsétlent; bizonyítja ezt a szt.-gálí kolostor ellen intézett rablókirándulás is, midőn a hátramaradt együgyű barátot, az eszelős Heribáldot senkisem bántja, sőt még mulatnak vele. Az őrültet a törvény sem Ítéli el. Ezért aztán sok bűnös — tébo- lyodottnak tetteti magát, csakhogy megmenekülhessen. Ha valaki gondolt merészet és nagyot s nem akarja fejét az igazságért betöretni, — csak őrültnek mutatja magát. így tett Solon is, mikor Salamis visszafoglalását halálbüntetés terhe alatt tilos volt indítványozni; mint örült járt-kelt az utcákon s a visszafoglalásra izgató verseket énekelt — sértetlenül. A középkor koronás és koronátlan zsarnokai nem tűrték el az igazmondást senkitől sem, de udvari bolondjaik mindig bátran szemükbe mondhattak mindent. Önkénytelenül is ily gondolatok támadnak az emberben „Az őrült“ olvasásakor, mintha ez is egy udvari bohóc volna, ki a legmerészebb s legkeserűbb igazságokat akarja az emberiség arcába vágni, egy bölcs, a ki bolondnak, egy Solon, a ki őrültnek tetteti magát, hogy reánk döröghesse átkait, elmondhassa merész nagy gondolatait. Nem ismerjük a költő célját, szándékát, nem tudhatjuk, vajon rhapsodiát akart-e írni, s ahhoz használta egy őrült monológját; vagy egy őrült monológot szándékozott írni s ez ön- kénytelenül is a rhapsodia formáját ölté magára; vagy pedig azon merész, szinte bizarr gondolatokat akarta csak kifejezni, melyek a költeményben vannak s ezek képeztek aztán akaratlanul egy bolond magánbeszédet és rhapsodiát s az „Örült“ címet
