Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz
politikának fő iránya abban nyilatkozott, hogy az alkotmányt védelmezze és fentartsa, a fejlesztésről alig volt szó. Ez csak Széchenyi fellépésével kezdődik. Történelmi nevezetességű mondása, hogy: „Magyarország nem volt, hanem lesz“ rendkívüli hatással volt mind az irodalom, mind a költészetre. Ez időben egy volt a meggyőződés, hogy a magyarnak fő kincse dicső múltja, ezzel vigasztalta magát a jelen sivársága, nyomorúsága között. Kisfaludy Sándor, Berzsenyi, Kölcsey, a jelent siratják, a múlt dicsőségén enyhülnek, de a jövőben nincs erős hit. Széchenyi ama mondása egész ellentétben volt az akkori költészettel, meggyalázta a múltat: a magyar egyetlen büszkeséget s oly jövendőt Ígért neki, minőt még álmodni se mert. Kigunyolta a nemzeti fájdalmat, a magyar egyetlen hü érzését, s vakmerő reményt és hitet követelt tőle, — melynek romlását megszokta minden szem, — egy nagy elhatározás dijában, melytől elszokott minden szem. A költők azonban nem voltak oly bál rak, mint Széchenyi : összeolvasztották a kettőt, a reményt és emléket, a bánatot és őrömet, a hitet és aggadalmat; a múlt dicsősége, oly szent volt elüttök, mint a jövendőé, egyik kézzel a mnltra, másikkal a jövendőre mutatva, — lelkesítették a jelen közdelmeit. Széchenyi társadalmi és politikai reformot indított meg a nemzetiség alapján. A nemzetiség volt főszempont előtte mindig. Pályáját tudományos intézetek, akadémia alapításaival kezdette meg. Pestet magyar fővárossá, az arisztokrácia gyülhelyévé, a kereskedés központjává akarta tenni Politikai reformjának főcélja volt, hogy a magyar feudális alkotmányt az idő követelményei szerint alakítsa át, különösen, hogy lassanként szabaddá tegye a földet és bevegye az alkotmány sáncaiba az azonkivülieket. A midőn Széchenyi ez eszméket megvalósítani akarta, nem az örök jog gondolatából indult ki, hanem a hasznosság és érdek elvéből. A mily fáradhatatlan volt e reformok melletti izgatásban, ép oly mérsékelt a közjogi ügyekben. Megelégedett a jól-rosszul megőrzött alkotmány védelmével, magánjogi reformjaival, a magyar nemzetiségi erő kifejlesztésével, az anyagi jólét előmozdításával. De őrizkedett mindattól, a mi közjogi tekintetben Ausztriával erős összeütközésre adhatna okot, mert meg volt győződve, hogy ezt csak egy gazdag a reformok által ujjászüit és c h e n y i, csakhogy őaz örök jog nevében követelte a reformokat, főleg a nép felszabadítását. Széchenyi külön-külőn akarta bevenni a pozíciókat, Kossuth egyszer. Széchenyi meg volt győződve, hogy Kossuth politikája nem vezethez célhoz, mert ősszebonyolitja a kérdéseket és minden érdeket felkorbácsol, s hogy előbb utóbb forradalomban fog végződni. Megjósolta ezt még 44-ben s teljesültek is többé-kevésbé jóslatai azzal a különbséggel, hogy azt hitte: nem leszünk képesek elég erőt kifejteni, s ha erőszakos lépések következnek be, „pocsolyába fülünk.“ Így állottak a viszonyok a 40-es évek elejéD, mikor Petőfi fellépett. A demokráciái eszmék mind inkább fejlődtek; a mi az irodalomban történt: a nemzeti és népies irány felé hajlás, megtörténendő a politikában és társadalomban is. Az irodalmi Ó3 politikai viszonyok egyaránt elősegítették azt, hogy költészetünkben a népnemzeti elem mindinkább fejlődjék, csak a költő hiányzott, a ki az irodalom és politikai élet újabb nemzeti áramlataiból áthatva, rendkívüli tehetségerejével, az ifjúság és önérzet makacsságával mintegy összpontosítsa magában a nép-nemzeti elem fejlődő követeléseit s diadalra vezesse azt. Ki volt erre alkalmasabb, mint Petőfi, mind tehetsége, mind pedig fejlődésénél fogva ? Petőfi, a ki a nép között született, hol tulajdonké- peni nemesség nem lévén, az előkelő osztályok kevéssé külömbek a néptől, hol a népszellem erősebben nyilatkozott, — nem ugyan politikailag, mert a Kunság a nádor alatt volt, hanem társadalmilag — mint a vármegyéken, hol az osztályok egymással ellentétben voltak; a ki kora ifjúságától az országot bebarangolta, a nép között élt, mely úgy kedélyére, mint fantáziájára erősen hatott, a ki nem forgott ugyan magasabb körökben, de volt anuyi miveltsége, hogy a politikai áramlatokat magába szívja. Mindezek az elemek befolytak arra, hogy Petőfi az akkori magyar irodalom és i olitikai életben nyilvánuló nemzeti elemnek legpregnánsabb képviselőjévé válhassék. Nemzetibbé változtatta a lírát, mind formában, mind tartalomban. Rendes nevelésben nem részesült, örökösen hányatott, nem élt oly társaságokban, hol költői szelleme ama tárgyak felé irányoztatott volna, melyeket a divatos ízlés egyedüli költői tárgyaknak hirdetett ; úgyszólván kényszerült nem a távolban, hanem közelben keresni tárgyat s bárminő legyen az, dalomban is más költő leendett: de a magyar pusz tán a nép között születvén, bebarangolván a hazát mélyen nyomultak emlékébe a magyar népélet tarki jelenetei. Mindent megénekelt, a mi szemébe ötlöt s oly tárgyakban fedezett fel költészetet vagy vont be költészettel, a melyekre eddig senki sem fordított figyelmet. Ha többet ne említsünk, a nfa- gyar pusztát, melyet eddig a költők elhanyagolták, úgyszólván felfedezte s a legszebb rajzokban dicsőítette. Mindazt, mi a magyar életben ha nyersebb is, de eredetibb volt, feldolgozta s a fájdalomnak és kedvnek oly hangjait hallatá, melyeket mindenki magáénak ismert s költőinek talált, bár azelőtt átallotta volna hasonló módon szólani. Egy szóval múzsája mindinkább belemerült a magyar életbe, s költői oldaláról fogta fel mindazt, a mi pedig talán prózainak tartatott. Ez által líránkat tartalomban is nemzetibbé varázsolta, s ez nevezetes mozzanat volt irodalomtörténeti tekintetben. Ennek fontosságát kénytelenek azok is elismerni, kik talán kevésbé méltányolják Petőfit, mint érdemli. Hatása minden irányban nagy volt, Arany felénk múzsája Petőfi nélkül alig mert volna megjelenni, ki ugyanazt tette a balladával s éposszal, mit Petőfi a dallal. A lyrának az átalakulása kihatott a prózára, — nyelvészetünkre is s mind m- bább nagyobb hullámokat vert az összes irodalomban. * Petőfi életéből. Gyulai Pál után. I. Születési és gyermekkora. Petőfi Kis-Kőrösön 1822 évi december 31-én éjjeli 12 órakor született. Innen van, hogy születését 1823 január 1-ére irta. Atyja Petrovits István, anyja H r n s z Mária. Házasságuk 5-ikj évében született Sándor fiók, bárom évvel később István. Születése, mint hajdan Homéré felett, városok versengettek. Félegyháza is magaénak tartja őt, mit igazolni látszottak a költő eme szavai: „itt születtem én ezen a tájon . . „ez a város születésem helye“, (a költemény alá Félegybáza van Írva) — Selmeeen mint szabadszállási irta be nevét az önképző körbe, iskolai bizonyítványa kis-kőrösinek mondja, — a felvidéken mindig mint kun fin szeretett szerepelni.- Keresztlevele Kis-Kőröst ítélte nyertesnek, de nem ez döntötte el a vitát, mert máshol is keresztelhették volna.
