Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz
látni. Korán tanult írni és rajzolni ; Írása főleg igen szép volt. 1828—38-ig különféle helyeken járt iskolába. 32—38-ig az aszódi iskolába járt, s innen ment Selmecre. II. Petőfi Aszódon. Még aszódi tanuló koráról is kevés, de világosabb adataink vannak: ez időben kezdett először verselni, ámbár Sárkány k.-körösi lelkész azt állítja, hogy már Szent-Lőríncen (1831) is Írogatott, hol neki tanuló és laktársa volt, s a dac, mely később egyik ío jellemvonásává lett, már ekkor is meg volt benne. Aszódon a legszorgalmasabb tanulók egyike volt, tanult zongorázni is s a mint 0 r 1 a y megjegyzi, a festészet iránt igen helyes Ítélettel bírt. Barátjaihoz különös ragaszkodással viseltetett, s egyik szép jellemvonása volt, hogy az üldözött, sértegetett zsidófiuknak pártjukat fogta, őket védeni igyekezett. Aszódhoz kedves emlékek kötötték őt. Az itt töltött három éVTŐl igy szól jegyzeteiben : „Mily eseménydus három év!“ itt kezdtem verseket csinálni, itt voltam először szerelmes, itt akartam először szinészszé lenni. A verselés a szerelem eredménye volt. A szinészszé lenni akarásnak pedig nem annyira eredete, mint következménye nevezetes. Nevezetes és szomorú. Professzorom fisten áldja meg őt!) jónak látta tettbe menendő tervemet egy oly férfinak meg- irni, kinek eléggé nem dicsérhető tulajdonsága volt: a színészetet csodálva méltóképen való módon gyűlölni. E ritka tulajdonú férfi történetesen épen az atyám volt, a ki, — mint jó atyához illik, — a veszedelmes hirvélel után egy percig sem késett pokoli örvénybe sülyedendő fia megmentésére rohanni. S istentelen szándékomtól csakugyan eltérítettek atyai tanácsai, melyek még hetek múlva is meglátszottak . . . hátomon és lelkem porsátorának egyéb részén.“ A másik vonatkozást aszódi életére „Első eskü“ (1847.) költeményében találjuk, ebben beszéli el, hogy színész tárjárói mindig a leggyöngébb érzelmek közt emlékezik. Ezeket a benyomásokat átvitte költészetébe. 0. volt az első a magyar költők között, ki a szülői és gyermeki érzést mélyebben erősebben éneklimeg. ni. Petőfi Selmecen. Aszódról 38-ban tanulói pályáját folytatandó, a virágzó lutheránus gymnáziumba ment Selmecre, hol szülői elszegényedése miatt már a nélkülözést kezdette ismerni. Tagja lett az önképző társulatnak s nemsokára első munkása. Itt kezdette ismerni a magyar irodalmat, csakhamar kedvencz költőivé váltak s nagy befolyást gyakoroltak rá : Csokonai, Gvadányi, Vörösmarty. Szoros baráti viszonyt kötött Szeberényi Lajos tanulótársával, ki legrészletesebben írja le a költő selmeci életét. Az önképző kőrbeu „A hűtlenhez“ czimü ódájával lépett fel először, mely a selmeci lyeeum többnyire német és tót ajkú s az irodalmat kevéssé ismerő tanulók közt a szokottnál nagyobb hatást keltett. Kedvenc eszméje, hogy szinészszé legyen, nem hagyta őt nyugodni. Dacára az iskolai tilalomnak, el-eljárt a német színészek előadásaira, s elég pénze nem lévén, hogy a karzati jegyeket megszerezhesse: aprólékos holmija közül egyet-mást eladogatott. Részeges házi gazdája, egy kamarai hajdú, kedves dolgot vélvén teljesíteni, bepanaszolta tanárának, ki méltatlan bánásmódján felül, levélben atyj i előtt is bevádolta. Ennek következtében még inkább elidegenedett tanárától s a száraz leckéktől, s annál nagyobb buzgalommal feküdt kedvenc tanulmányainak. A félév végével tanára a magyar történelemből, melyet mindig örömmel tanult, szekundát adett neki s édes atyja fiához kötött reményében magát csalódottnak érezve, kemény levelet irt, tudtára adván, hogy leveszi kezét róla. Megindulva mutatta a levelet meghitt barátjának, Szeberényinek, tanácsát azonban, hogy a vádakat megcáfolva, atyját kiengesztelni törekedjenek, nem fogadta meg, mert: „kegyelemért — úgy mond — esedezni még atyámtól sem fogok“. Elhatározta, hogy búcsút mond az iskolának. Útiköltsége nem lévén, néhány iSV 'ot 'fxiusíai tuurtj ö JUAl^Wtw \ “■ vozott el. Beállott a nemzeti színházhoz statiszta és szerephordónak. Mint maga m mii ja: „hordtam a színpadra a székeket és pamlagokat, s a színészek parancsára kocsmába szaladtam sörért, borért, tormás kalbászért“. V. A „zöld hajtókás, sárga pitykés közlegény.“ Petőfit atyja pár hónap múlva kiragadta a „kőmédiások“ köréből s erővel haza vitte, útközben többször meghiúsítván szökési kísérletét. Oda haza minden áron mészárosságra akarta szorítani, mihez legkevesebb kedve sem. volt. Anyjának kérésére, ki nem örömest látta az ily nagy mérvű atyai szigort, egy asszonyfai rokonuk vitte magával Sándort Vasmegyébe, hol a következő iskolai évig Horatiust olvasgatva s verselve töltötte napjait. Innen atyja beleegyezésével az 1839/40-iki iskolai év elején Sopronyba ment, azzal a szándékkal, hogy tanulói pályáját folytassa. De ne - hezére esett az iskolai korlátok közt mozogni, anyagilag sem volt teljesen biztosítva, s általában látjuk nála a kitűnő emberoknél gyakori forróngást. Az érzékeny szivü, heves phantasiáju ifjút nem elégíti ki a mi közönséges, ő rendkívüli dolgokat keres. Hallván, hogy az ott állomásozó Goláner ezred Tyrolban megy át, eszébe jut Teli Vilmos hazája, a szabad Svájc, hova innen könnyen átmehetne, nem sokáig haboz, a diák ruhát „zöld hajtókás, sárga pitykés“ dolmánynyal cseréli fel- A katonai élet első heteit Sopronyban élte le, mialatt P á k h Albertiéi ismerkedett meg, kinek verseit, melyeknek nagy részét várta közben csinálta, felolvasgatta. 40-ben Horvátországba ment ezredével, nemsokára Tyrolba tették át. A katonai gyöngyélet azonban nem sokáig volt Ínyére. Egy jó szivü orvos, látván, hogy értelmes ember, s a közkatonák terhes munkája nem az ő gyenge testalkatához való, kieszközölte, hogy szabadon bocsássák. Pozsony-, Soprony- és Pápán keresztül Duna-Ve- esére indult szüleihez, hogy ezután szinészszé legyen. Két hónapi otthon mulatás után (41 máj.—jun.) nyakába vette a világot, benézett Pestre, de nem lévén kilátása, a Báláin - »«tt»"»«! »"rss ^ u."fir"+-ura i0At9AÍUQ3[ ^o^oiozs qququi sí ioqusEquSo^i qouoqoi b pisai ‘quyjcSuoiid ;ej[08 topizs ‘}[oa qouuoXS Su^uSunq ‘upm ‘sa.Cfin oqsoAoq putrazs aj9A9i X2o qairasosoQ nuA^sj •qunpnj :ps9Aaq (2{-8ő8l) Ioaisa^ za qaupSasqamiaXS aSuasz 21194 V -aq-qiq 0D8a laqazs-rezspui inugo zu uptye uu^n-rat ‘«ipzuq-ÍSaia^ qa:>zgp[gq uuquAuq laqmaAOU -ig8X ‘'8 * * * *11?P-U9IU paqazsiuzsatu isgioq-stq u uuq-gg/gg8I 13[Apu puuazs íiou! ‘AfngqozXSaf isoiua e mámra ‘uaXiaaoinzs nusoman-OJI ZE BJEÍHOZiq lU8Ap93[9A0n )7,05[ 5]0ÍU07.í:iA EpOI S3 ueq3[Qi03i spin BigoA qqai Eg J9J§ eh •pzzoq neA sjtmams Eq ‘tjnfipiBjítoni nozoq 5]9£n9ra[QiQ5[ uspuiai ‘nBqíStp) napúim s Dpnumaq raanEq ‘uea TIEqÁSjEl E U10U )9ZS0UQ5[ 13 ^°q ‘ápSZESt lo9i E zb e^Cej qgpög 'eSehi ipfes quira ‘eigoinzs leja ibz -ett e H0ZS9§9 sí eiazsaaiojf női ASt •larstna pAionoq-a z g qmm ‘0)i9p.tiq ke quijozEiiEÍSg •O[0 q)0Z0p[ qSEZO)[EA Á§Ea 800d0T[QJ 5[0a0fplZ«05[-J9ZS „dtqjin iqsaj“ E qmm ‘jjeu qitissoj uaq-pp -gfoiesudajj ^9UU9 )[0a uEqzpq 9S{E zb i'} e 9j9(J9Z9A 5[ E 9 q E9 neqfmajiezs i í n 9 q o -9 Z g Sl-Qf Ejpuiod JEͧetU E qpE[Eq •151 BaiBqit? j37.ai0a ajQpQSOjaSatn TOA^soizsaifajiq aS^siqazraau
