Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz

menti alia pioggia. Oh, come lampeggia il tuo occhio mirabilmente quest’ oggi.

Tuona, tuona, tuona sordamente dietro a női; io függő, io függő, Amor mio . . . Ecco, ecco tuo padre.

Igtassuk melléje Petőfi szövegét:

Esik, esik, esik Csókeső esik :

Az én ajakamnak Nagyon jól esik.

Az eső, az eső Villámlással jár:

A szemed galambom Villámló sugár.

Mennydörög, mennydörög A hátunk megett :

Szaladok, galambom,

Jön az öreged.

Ez a három versszak Mazzanál így hangzik :

Esik, esik, esik lángoló csókeső; az én szám jól van lakva any- nyi édességtől.

Villámlik, villámlik, villámlik, és a villámok szépen megférnek az esővel. Oh, milyen csodálatosan villámlik ma szemed.

Dörög, dörög, dörög siketítőn mögöttünk, én szaladok, én szaladok szerelmem . . . ime, ime apád.

Fölöslegesnek tartjuk, a többi fordítást is ilyen módon ismertetni. Többnyire ugyan ilyen hibákat lelünk azokban is. így például a Síkos a hó fordításában a legszebb, leghatbató- sabb végső gondolat van elhagyva: az, hogy a költő, ha hó képében utolszor átölelte kedvesét, melegétől rózsája szívének szeretne elolvadni. — A Szerelem vándorai utolsó strófájában olaszban így szól:

O amata luna, conducila, conducila alia tua fosca nőtte ; io pure voglio condurlo, dove veglia la mia bruna fanciolla.

(Oh kedves hold, csak vezesd őt (az esti csillagot) sötét éjszakádhoz, én is elvezetem őt (a szerelmet) oda, a hol barna lánykám viraszt.)

Pedig Petőfinél ez van :

Csak eredj hold, csak eredj a Barna éjszakához,

Megyek én is, megyek én is Barna kis leányhoz.

144 Petőfi olasz prózában.