Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz
Petőfi olasz prózában. 141 így fordította: T’n il lor sospire una divina guerra. Nagyon örvendetes dolog, hogy Cassonenál az eredeti szöveg ilyen félreértésével csak nagy ritkán találkozunk, és hogy az ily hibák szinte elenyésznek a remek fordítások halmazában, és ha itt-ott akadnak is, értelemzavarók majd soha se lesznek. Az ilyen hibák különben megeshetnek, akár versben, akár prózában történik a fordítás. De vannak igen is olyan szépségei Petőfi verseinek, a melyek kötött formában épen nem vagy csak nagyon tökéletlenül tükröztethetök vissza idegen nyelven. Ilyen szépség példáid a népdalok gyönyörű strófaszerkezete, melyben minden egyes verssor a gondolatot egy- egy darabbal előreviszi. Ilyen szépség a kifejezés gyakori megkapó rövidsége, melyet a mérték törvényei közt vergődő fordítónak legtöbbször egészen el kell ejtenie. Ha valamire, úgy a nemzeti ízű versek kötött alakú fordítására bizonynyal ráillik a Procrustes ágyáról vett hasonlat. Hányszor kell az ilyenben nyújtóztatni a gondolatot, hogy érjen ki a sor végéig, hányszor kell elvágni belőle, hogy ne lógjon túl a sor szóién ! Sokszor tettek már kísérletet magyar népdalok fordításával, de valahányat láttam, vagy csak kevés nyoma maradt bennük az eredeti sajátságainak, vagy pedig olyanok, hogy ha olvasta őket az ember, meg nem állhatja mosolygás nélkül. Nem mondom, hogy nincs kivétel, de a legtöbbjére ráillik, a mit állítottam. S azért ón a népdalok fordításánál nem csak megengedhetőnek, hanem szükségesnek is tartanám, hogy ne köttesse meg a fordító magát a forma szabályaitól, hanem írjon prózában, az egyes verssorok végeit megjelölve. Csak egy szó is hányszor megvilágosíthatja az idegen előtt kezdetben furcsának tetsző átmenetet! Milyen teljesen, a legkisebb árnyalat szemmeltartásával lehet kifejezni az idegen költő gondolatát! Nem kell csonkítani, nem kell bővíteni, elmondhatja az ember mindazt, a mit az eredetiben talál, de nem kell mondania sem kevesebbet, sem többet. * * * A Flórenczben megjelenő Rivista Europea czímű folyóirat egyik legközelebb kiadott füzetében Alfredo Mázzá Petőfi-
