Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
Tizenegyedik évfolyam. — 265. szám, Előfizetési árak: írre ___12 kor. — fill. F élévre _ _ _ 6 Negyedévre_____3 . w , tgy hóra--------- -J , B udapesti flapló-val együtt Egét7 évre___20 kor. — fill. F élévre_______10 , - . Neg yedévre------5 . — . E gy hóra------1 , £0 „ E gye* szám. Vidéken _ . _ 6 fin 8 . POLITIKAI NAPILAP. Apró hirdetések ára Egy szó __________i fillé V astagabb betűvel _ _ 8 ülté Hirdetések díjszabás szerint Megjelen minden nap. Szerkesztősíp és kiadóhivatala VT., Királv-utcza 80. Budapest. 1910. Felelős szerkesztő: Dr. PÁLY1 EDE. Szerda, november 16. Apponyi és a modernizmus. Apponyi Albert gróf a katholikus nagygyűlést követő ünnepségek során felülmúlta önmagát: 5 maga sem merészelt reakcionáriusabb és feketébb beszédet mondani annál, mint amit a katholikus ifjúság gyűlésén elmondott. Szabadon csapongóit lelke a reakció legmélyebb, legsötétebb szakadékaiban, szinte gyönyörűséget találva abban, hogy őszintén tárja föl a lelke igaz ábrázatját. Nem volt pap, nem volt jezsuita páter, aki határozottabb formában lelkesedett volna a sötétségért. A beszédnek a tengelyében pedig a modern áramlatok gyűlölködő ostroma állott: Apponyi a nemzet virágát, az ifjúságot, akinek az volna a hivatása, hogy egy lépéssel ismét tovább vigye a fejlődést, arra lelkesítette, hogy megvetően dobjon el magától minden modernizmust. Apponyi kétféle modernizmust különböztetett meg. Az egyiket, a vallási modernizmust, nem kell sokáig magyarázni. Modernizmus a vallásban az az irányzat, mely a dogmák merev és jéggé fagyott uralmával szemben a meggyőződést és a belső hitet szabadabb szárnyakra akarja engedni. A modernisták a tudomány fegyvereivel harcolnak, a merev dogtna- íizmus abszolút esztelenségeit összhangba kívánják hozni a józan észszel és a józan ész törvényeivel. A modernisták azt vallják, hogy a vallás nem vehető ki az örök fejlődés törvényei alól. Az örök egy lényeg megmarad, a forma azonban megváltozik, hozzá alakul a hivők fejlődő értelméhez. Egy ma élő fizikus tudós, vagy egy ma élő világlátott főur nem lehet vallásos olyan formák szerint, mint amelyek ötszáz évvel ezelőtt teljesen megfeleltek az akkori alchimista magister vagy fellegvárban tanyázó kényur értelmi és erkölcsi nívójának. Ezt könnyen beláthatja mindenki s el kell ismerni, hogy épen a modernista vallásosság az igazi vallásosság, mert a merev formákat fel meri áldozni a tartalomnak. A hivatalos Egyház azonban attól tart, hogy a Hit áldozó oltárára kerülő formák között lesz a klerikalizmus hatalma is; inkább akarja ezt a hatalmat megőrizni a hit nélkül, mint a hitet klerikális hatalom nélkül. Természetes tehát, hogy Apponyi szintén a vallási modernizmus ellen van, prokla- málja a dogmákba fagyott hit abszolút uralmát. A modernizmus elméleteit Apponyi átviszi a hazafiasság fogalmára s azt mondja, hogy a hazafiságnak is vannak modernistái. S azt mondja: „valamint a vallási modernizmus jellemző vonása az, hogy szószólói a hitélet megtisztításának jelszava alatt elpárologtatnak abból minden valódi tartalmat és homályos szólamok ködfátyolképévé varázsolják át annak elő valóságát, épen úgy a modernista hazaszeretet az úgynevezett sallang kiküszöbölésének hasonló jelszava alatt le akart tenni mindenről, ami a magyar nemzeti élet konkrét szükséglete, arról, ami specifice magyar és ami megkülönböztet és fentart.“ A könnyebb érthetőség kedvéért most már gyakorlati formára kell lefordítani azt, amit itt Apponyi zűrzavaros elméletek frázisaiba göngyöl. A kongresszionista, Tomcsányi páter iskolájába járó Apponyi Albert gróf az orthodox, klerikális hit vallója. Mindenki „modernista“ s exkomunikációra érdemes istentagadó, aki az ellenkező hit vallója. Kik már mostan a hazafi- ság modernistái? Természetesen azok, akik politikában és a hazafiság értelmezésében szemben állnak Apponyival. Azok, akik ellenségei a sallangos, frázis-hazafiságnak. Azok, akik nem szólamok délibábja után futnak, hanem a való- ságban is építeni akarnak. Azok, akik nem szavalnak, hanem csendben dolgoznak; azok, akik nem konventikus kalandor-politikát űznek, hanem számolnak a lehetőségekkel; azok, akik nem űznek demagógiát, hanem felvilágosítják a népet. Azok, akik nem akarják fentartani a grófok, ezerholdas nagy urak osztályuralmát, hanem javítani akarják a népmilliók sorsát. Azok, akik nem helyeslik a deres-törvényt, a volt koalíció szocialista-üldözéseit, hanem uj demokrataradikális Magyarországot akarnak. Ezek a modernisták s gróf Apponyi Albert a hazafiság pápája ime könyörtelenül rájuk mondja a szigorú anathémát. Az Apponyi hazafias orthodoxiája szeretné örökre megtartani, azokat a szép időket, amikor az istenadta nép előtt csak az „át- kos Ausztriát“ kellett szidni, hogy a „vivát“-ot kiáltson, amikor elég volt nemzetiszinü kardbojtot ígérni neki, hogy extázisba Jöjjön, hogy vállára kapja a hazaffyakat és beültesse őket a kormányszékekbe. Azonban emlékeztetjük Apponyit arra, hogy ha ez a hazafias orthodoxia hitelét vesztette, hogyha az emberek szeme kinyílt s a nagy többség immár máskép akar hazafias lenni és más kottára énekli az „Isten áld meg a magyart!“ mint Apponyiék, ennek ők az okai. ök, akik három és fél évig kormányon voltak, borzasztóan hazafiasak voltak Ígéretekben és fogadkozásokban, közben pedig a gyakorlatban mindent eladtak, elpaktáltak, Bécsnek szállítottak, múltat, jelent s a jövendőt. Igen a jövendőt is és pedig annyira, hogy ez a kormány, mely a hazafias modernizmussal jött, hogy a koalíciós tatárjárás után romjaiból építse fel az országot, alig győzi újra építeni azokat a gátakat és védősáncokat, amiket a koalíció gyáván, titkon, orvul, az ellenséggel összejátszva megrongált. EGYHÁZ ÉS ISKOLA. (—) Templomszentelés. Eperjesről jelentik:. Somosközség uj gör.-kat templomát tegnap szentelte fel Vályi János eperjesi püspök. A nagyszájú hívőkön kivül megjelent Semssey Boldizsár |öispán és Tahy József alispán és Kovalicky /Kornél nagyprépost. A nagymise után iskolai ünnepély, majd ünnepi ebéd következett, amelyen a püspök íelkö- szöntőt mondott a pápára, a királyra, gróf áíndrássy Dénesre, aki néhai nejével, Franciska drófppve! együtt a templom építése körül kiváló érWmeket szerzett. . Hogyan laknakaköltők? A költők mindenkor az élet mostoha gyermekei voltak. A világioroaaJom csaknem minden nagysága egy-egy szent volt, mert a szenvedés, lemondás és béketürés avatta azzá. Alig tudunk olyan költőre rámutatni, aki élete során boldog volt, A nimbusz, ami körülveszi őket, az egyetlen tőkéjük s ennek fejében ajándékozzák meg az emberiséget örökbecsű! müvekkel. Mint a nap a földet, úgy ök a költészettel aranyozzák meg az ember prózai életét. Hogy a költők hogyan laktak, a közönséget mindenkor érdekelte; természetes a múltban sokkal regényesebb volt a költők fészke, mint a jelenben. A modern poéta városi lakását villany világítja, míg hajdan egy kis gyertya vagy mécses világította meg sötét padlásszobájukat. Ma kellemes klubbokban és fényes sza- lónokban szórakoznak, de a múlt század igen sok halhatatlanja az utcán bandukolt, elhagyottan, meg nem értve, ha megunta padlásszobája egyhangúságát. Igen sok költő börtönben irta meg legszebb munkáját. így Cervantes Don Ouijotte-ját a sevillai börtönben irta. Goethe, aki Weimárban fejedelmi palotában, műkincsek között lakhatott, a sorsnak olyan kivétele volt, melyre példát nem tudunk, de még ö is az év legnagyobb részét Sheruben, egy csendes kis kertes házacskában töltötte a legegyszerűbb életmód mellett. Vaságyban aludt s egy asztal, egy szék meg egy mázolt könyvespolc volt a szoba egész bútorzata s legszebb müvei itt születtek. A modern Wilde Oszkár, akit egy darabig úgy ünnepeltek, mint egy fejedelmet s még a nyakkendőviselés is úgy jött divatba, ahogy ő kötötte, szintén börtönbe került s ott irta meg a De profundisát; ez a munkája egy nagy lélek fájdalmasan zokogó dokumentuma. A nagy Heine, aki a világ egyik legkimagaslóbb lírikusa, a „matrácsir“ élő lakója lesz s részenként hal meg párisi szegényes otthonában. Günther Christian, a zseniális sziléziai költő, aki a barokk-kornak ideiében élt, hajléktalanul kószált éjszaka az utcán s —mint ahogy verseiben meg is örökíti ezt — fájós lábát szalmába pőlyázza s úgy áll télviz idején egész éjjel egy ház elrejtett zugában, mert nem tud a lábára lépni. M o n t a i g u e egy toronyszobában lakik éveken keresztül, ahol csak egy rozoga faágy, egy asztalka és egy szék az egész berendezés, de a kilátás a toronyból annál fenségesebb volt. Egy másik francia, Le Maistre gyönyörűen leírta a maga otthonát, melyben szintén csak egy ágy, egy szék és egy asztal volt az egész bútor, de oly mesteri leírással örökítette meg a költő ezt a szegényes hajlékot, hogy mindenki megnézné, milyen is volt az. Igazi angol humorral irta le Léig Hunter az ő börtöncelláját, amelyben mint politikai bűnös két esztendőt töltött. Egy róla szóló biográfia emlékezik meg arról, hogy Leigh Hunter a börtön falára rózsa-guirlandokat varázsolt, takaróját kéklö éggé változtatta, mely alatt villámterhes viharfelhők vonulnak el, a vasrácsos ablakot pedig velencei csipkefüggöny takarta el. Az ő humora menyországot teremtett a sivár börtönből. Petőfi Sándor, aki szintén a világirodalom nagyságaihoz tartozik, fiatal életét nagy nélkülözései: közt töltötte el. £s számtalan lángelméje az emberiségnek egyszerű padlásszobában vagy kórházi ágyon hunyta le örökre szemét s csak egy későbbi kor méltatta őket s érc- és márványszobrokkal róják le irántuk kegyeletüket. De amig éltek, éheztek és nélkülöztek.
