Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

5

Iff AG Y AT? SZŐ

Budapest, 1910. szerda, november 16

TÖRVÉNYSZÉK.

Az Állatni Gyermekmenhely apasági pere.

A ksr. Kúria felülvizsgálati tanácsában G o 111 Ágost dr. tanácselnök ma délelőtt hirdette ki a Kúria határozatai abban az érdekes apasági perben, amelyet az állami gyermekmenhely indított a menhely kötelékébe tartozó egyik házasságon kívül született gyermeknek természetes apja ellen tartásdij miatt. Az alsó bíróságok az apának azt a kifogását, hogy a gyermekmenhely az államnak csupán egyik szerve és mint ilyqn önálló személyiséggel nem bír, tehát felperesként nem léphet fel, elvetették és megállapították, hogy a törvényhozás az állami gyermekmén- helyet önálló, a kincstártól egyidejűleg különvált léttel ruházta fel, jogi és cselekvő képességet adott neki és külön vagyont és jövedelmi forrást jelölt ki, amely vagyon kizárólag a gyermekmenhely céljait szolgálja. Az ítélet ellen az alperes apa felülvizsgálati kérelemmel élt. A Kúria az ügyet már a tavaszszal tárgyalta, de akkor érdemleges határozatot nem hozott.

' A minap tartott újabb tárgyaláson a menhely részéről dr. Engel Zsigmond ügyvéd és dr. Marino- vich Imre jogügyi tanácsos, az alperes részéről dr. Elszász Oszkár ügyvéd jelentek meg.

A klr. Kúria ma kihirdetett határozatában elismerte a gyermekmenhelynek jogi cselekvő képességét, illetve azt a jogát, hogy a gondjaira bízott gyermekeket a bíróság előtt képviselheti.

A Kúria határozata így szól:

A magyar kir. Kúria mint felülvizsgáló bíróság a kincstár jogügyi igazgatósága által képviselt m. kir. állami gyermekmenhely mint felplerest és Göndör Endre alperest 70 koronás gyermektartási díj és járulékai iránti felülvizsgálati kérelmükkel elutasítja és a felülvizsgálati eljárás költségét a peres felek közt kölcsönösen megszünteti.

Az Ítélet megokolása a következő:

A felülvizsgálati kérelem a felebbezési biróság ítéletét egész terjedelmében megtámadja. Azt panaszolja, hogy a felebbezési biróság anyagi és eljárási jogszabályok megsértésével ismerte el a felperes gyermekmenhelynek önálló perbenállási képességét és közvetlen kereshetőségi jogát, holott ez a legrosz- szabb esetben is még csak a hetedik életévét meghaladt gyermek hozzátartozójával szemben ennek illetékes községét illetné meg és ez is a tartásdijnak csak utólagos megtérítését, nem pedig előre való fizetését követelhetné.

A felhozott panaszok egyike sem állhat meg. A

felperes állami gyermekmenhely perbeli cselekvő képességét perjogi szempontból a m. kir. Kúria már ebben az ügybén 1910 május 3-án hozott végzésével ismerte el, amelyben kijelentette, hogy az állami gyermekmenhely az 1901. évi VIII. és XXI. t.-c. értelmében működő oly állami intézmény, amelynek szakaszaiban foglalt felhatalmazás alapján és a kibocsátott belügyminiszteri rendelettel megalkotott gyermekvédelmi szabályzat a többi állami intézménytől lényegesen eltérő, sok irányban önálló szervezetet nyer. Ennek pedig indító oka és egyéb célja is nyilvánvalóan az volt, hogy mindegyik menhely a rábízott rendkívül nagyjelentőségű állami és társadalmi feladatokat ezek sajátos iellegének és a mindennapi élet szüntelenül változó szükségességének megfelelő önállósággal és gyorsasággal láthassa el.

A Kúria a gyermekmenhely törvényes képviseleti dolgában úgy döntött, hogy erre a képviseletre a kincstár jogügyi igazgatósága jogosult és mivel ez a felperest a felebbviteli tárgyaláson képviselte is, magáévá téve a felperes addigi képviselőjének .perbeli cselekményeit a tartásdij összegének kérdésében, a felülvizsgálati kérelmében felhozott panaszok kivételével, az alperesnek az állami gyermekmenhely perbeli cselekvő képessége ellen perjogi szempontból felhozott panaszát el kellett utasítani.

Az állami gyermekmenhely ugyanis akkor, amikor kötelékébe fogadja a 15 évnél fiatalabb gyermekeket, ezeknek oltalma és gondozása céljából egy evégből megalkotott külön közjogi jellegű törvényes szabály alapján cselekszik. Tevékenysége tehát nem azonos a megbizás nélkül másnak ügyeit ellátó személyi eljárásával, mert hiszen éppen az adja meg működésének sajátos jellegét, hogy az külön törvény parancsán, tehát a legerősebb jogi alapon nyugvó nyilvánjogi megbízáson sarkal, ebből pedig magától értetödöleg következik, hogy egyfelől a felperes kereseti jogosultságának, másfelől az alperes kötelezettségének jogalapját nem a megbizás nélkül való ügyvitel magánjogi szabályaira, hanem az idézett külön jogszabályok rendelkezéseire kell visszavezetni. És ezek kötelezik az állami gyermekmenhelyet arra, hogy a kötelékébe fogadott gyermekek gondozására szükséges és hasznos költségeket visszakövetelie azoktól, akik a gyermek eltartására kötelezve vannak.

Az alperesnek az illetőségi község visszkereseti jogára alapított panasza sem állhat meg. mert a 7-ik I életévükön alul lévő elhagyott gyermekek gondozása,

I ápolása és nevelése kizárólag állami feladat és en- I nek költségeit az országos betegápolási a'ap fedezi az illetőségi község megterhelése nélkül.

Ami az alperesnek a tartásdij utólagos fizetését illetőleg felhozott panaszát illeti, ez azért alaptalan, mert a gyermekvédelmi szabályzatból nyilvánvaló, hogy az ott említett utólagos fizetés csak a menhely és a nevelő szülök jogviszonyát érinti, ez vitás esetben tehát nem jöhet figyelembe.

Ki kellett tehát mondani, hogy a felebbezési biróság döntésével nem sértett meg sem eljárási, sem anyagi jogszabályt, következésképpen mindkét felet felülvizsgálati kérelmükkel elutasítani kellett. Mivel pedig egyik fél felülvizsgálati kérelme sem járt sikerrel, a felülvizsgálati eljárás költségét a peres felek, közt kölcsönösen meg kellett szüntetni.

§§ Wekcrte Sándor sajtópere a Kúrián. Ismeretes, hogy Habár Mihály „A Wekerle- kormány panamái“ elmen brosúrát adott ki, amely közvetlenül a koalíciós kormány bukása előtt látott napvilágot és amely a kormány valamennyi tagját azzal a váddal illeti, hogy könyelmiien gazdálkodtak az állam vagyonával, illetéktelen hasznot nyújtottak másoknak és maguk is harácsoltak az állam kárára. A koalíciós kormány tagjai, valamint S z t e r é n y i József volt kereskedelemügyi álamtitkár rágalmazásért és becsületsértésért pert indítottak a brosúra szerzője ellen, A budapesti esküdtbi- róság úgy határozott, hogy a sajtópereket kü- lön-külön.tárgyalja. Az első sajtópert, amelyben a panaszos Wekerle Sándor volt miniszterelnök volt, ez cv nyarán tárgyalta az eskiidtbiróság és két napos tárgyalás után Habár Mihályt rágalmazás és becsületsértésért 2 hónapi és 2 heti fogházra és 200 ker , pénzbüntetésre Ítélte. A vádlott képviseletében Gál Jenő dr. semmiségi panaszt nyújtott be, amelyben főleg azt hangoztatta, hogy a büntető törvénykönyv szerint, ha valaki a kormány ellen támadást intéz, akkor ahhoz, hogy a büntető, eljárás meg- indittassék, minisztertanácsi felhatalmazás szükséges. De ettől eltekintve, a sjióperekeí különválasztani nem lehet, mert a röpiratban a kormány összesége van megtámadva, tehát a perek egyesítése a dolog természetéből következik. A Kúria mai tárgyalásán V av-rik Béla elnökölt és Vaikó Pál kúriai bíró az előadó. A koronaügyészséget B a u m g ar ten Izidor ko- ronaügyészhelyettes képviseli. A mai egész délelőttöt a per anyagának ismertetése foglalta le. A tárgyalás tájt.

§§ petíciók a Kúrián. A kir. Kúria választási tanácsainak mindketteiében petíciót tárgyaltak ma délelőtt. Az I. tanács Sebestyén Mihály tanácselnök elnöklésével és Kittler Imre kúriai .bíró előadásában a Lengyel Zoltán zilahi mandátuma ellen beadott petíciót. a II. tanács pedig Zachár Emil elnöldúsével és Weis Károly bíró előadásában a Frey János pécsvá- radi mandátuma ellen beadott kérvényt tárgyalta.

A zilahi választókerületben Lengyel Zoltán Kos- suth-párti jelölt küzdött a mandátumért gróf Teleki Arvéd lusth-párti képviselőjelölttel. A választás rendkívül heves volt. Végre nagy küzdelem után sikerült Lengyel Zoltánnak 63 szótöbbséget nyernie. A kisebbségben maradt Teleki-párt a választást kérvénynyel támadta meg és ebben a kérvényben felpanaszolta. hogy eLngyel Zoltán a többségét vesztegetésnek köszönheti, amelyet úgy maga, mint pártja nagy mértékben folytatott. Á kérvény szerint Lengyel Zoltán négy községnek, és pedig Várteleknek, Alsó- és Eelsőbánnak.. valamint Oláhkecelnek választóit egyen- kint 20—20 koronával vesztegette meg személyesen. Ezenkívül a legnagyobb terrorizmust fejtette ki és ebben a csendőrség segítségét is igénybe vette. Kéri

A szónok.

, ‘— A. Csehov. — »,

Egy gyönyörű szép reggelen eltemettük Cilii Ivanövics Vavitonovot. Két betegség vitte a sírba, amik ami hazánkban nagyon is el vannak terjedve: a házsártos asszony és az iszákos- sás. Amint a gyászmenet a templomból megindult a temető felé, a kollégák egyike, egy Pop- lavszkij nevezetű, bele ült egy kocsiba és elhajtatott a barátjához, Qrigorij Petrovics Sapoj- kinhoz.

Sapojkin fiatal, de már nagyon népszerű ember volt. akinek meg volt az a ritka talentuma, hogy készületlenül a legszebb menyegzői, jubileumi vagy halotti beszédet tudta elmondani. Beszélni tudott bármely időben: ha álmából fölébredt, józanon, tökrészegen vagy akár, ha a hideg lelte. Beszéde simán, bőven folyik, mint a viz a szivócsövön; megható kifejezés bővebben akad a szótárában, mint svábbogár akármelyik vendéglőben. Mindig nagy ékesszólást fejt ki és nagyon sokáig beszél, úgy, hogy néha, különösen kereskedői lagzikon a rendőrség segítségét kell igénybe venni, hogy hallgatásra lehessen bírni.

f r PoDlavszkij otthon találta Sapojkint.

— Kérésem van hozzád, kedves barátom, mondta a vendég, miután üdvözölte egymást a két barát. Öltözködi át. azonnal tovább kell mennünk. Meghalt a kollégánk, épen most költöztetjük a másvilágra és utoljára el kell bu- | S&ugtafnunk . , . Te vagy az egyetlen reménységünk. Ha a kisebb hivatalnokok közül halt volna meg valaki, nem fárasztanánk téged, de ez a titkár volt . . . úgyszólván oszlopa az irodának. Még se megy, hogy ilyen személyiséget búcsúztató nélkül földeljünk el.

— Ah, a titkár! — ásított Sapojkin — az a boros kancsó?

— Az, az. Lesz fánk, meg jó harapni való... A kocsidat is kifizetjük. Gyere, barátocskám! Engedd a simái szabadjára a te cierói művészetedet. maid meglátod, milyen hálásak leszünk mindnyájan.

Sapojkin szivésen beleegyezett. Végig szántotta ujjaival a haját, melankolikus arcot vágott és elindult Poplavszkijval.

— Én ösmeítem ezt a ti titkárotokat, — mondta, mikor beült a kocsiba. — Nagy kópé volt őkigyelme, az isten nyugtassa meg, nem igen akad egyhamar párja.

— No, no, Grisa a halottakra ne mondjon az ember semmi rosszat.

— Igaz, igaz, aut mortuis nihil bene de hát azért mégis csak nagy pernahaider volt ő.

A két barát utolérte a gyászmenetet és hozzá csatlakozott. A halottas kocsi lassan haladt előre, ugv, hogy volt idejük útközben háromszor is betérni a korcsmába s a megboldogult lelkiüdvéért egy-egy pohárka pálinkát felhajtani.

A temetőben halotti búcsúztató volt. Az anyós, az özvegy és a sógorasszony keservesen zokogtak, híven a régi szokásokhoz. Amikor a koporsót leeresztették a sirgödörbe. az özvegy pláne kiáltozott: „Engedjetek hozzá!“ de azért nem követte férjét a sírba valószínűleg a szép nyugdíjra való tekintettel. Amikor csönd lett,

I előlépett Sapojkin, körülhordozta tekintetét a gyászoló közönségen és elkezdte:

— Hihetünk szemeinknek? Ez a koporsó, ezek a kisirt arcok, ez a zokogás, nem mind csak egy borzasztó álom? Oh, jaj! Mindez nem álom! Szemeink nem csalnak! ö, aki még nem régen oly erőteljes, telve ifjú erővel és aranyos kedélylye! járt-kelt közöttünk, ő, aki még nem is oly régen a fáradhatatlan méhikéhez hasonlóan a haza jóvoltáért dolgozott, ő aki . . . igen, ugyanő most már porrá, alaktalan semmivé vál- : tozik. A kérlelhetetlen halál rátette jéghideg ke- I zét épen akkor, amikor előrehaladott éveinek ellenére még erejének teljében volt és reményekkel eltelve boldogan tekintett a jövőbe. Pótolhatatlan veszteség! Ki fog az ő helyébe lépni? Sok jó hivatalnokunk van, de Prokotij Oszipo- vics egyetlen volt a maga nemében. Szigorú kötelesspgérzettől .áthatva, nem érzett maga iránt kíméletet, dolgozott fáradhatatlanul, nem adott egy percre sem pihenőt magának, önzetlen volt és megvesztegethetetlen . . . Hogy gyűlölte ö azokat, akik az általános jólét ártalmára megakarták őt vásárolni, akik megpróbálták, hogy csábitó ajánlatokkal eltérítsék őt a kötelesség útjáról! Tanul voltunk mindannyian, amint Pro- kofii Oszipovics bőségesnek nem igen mondható fizetését megosztotta az 5 szegénysorsu kartársaival és ti gyászoló barátaim ép az imént hallottátok az özvegyek és árvák keserű panaszait. akiknek ő volt a támaszuk.

Szolgálatának és a jótékony cselekedeteknek annyira odaadta magát, hogy még arról a boldogságról is lemondott, hogy családot alapítson; tudjátok jól mindannyian, hogy élete