Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
10 Vasárnap, novornber 7. vidéki színész fejét zavarta meg. Egy ügyvédet példánl, a tárgyalás első napján, egy nő rohanta meg a kapuban. — Madame Steinlieilt akarom látni! —• szólt titokzatosan, — Miért? Az asszony ujját ajkára nyomva és egy iratcsomóra mutatva, suttogta: — Pszt! Meggyőző hizonyitékokat hozok! — Kitől kapta azokat 2 — Szent Teréztől. — Hogyan ... Szent Teréztől ? — Igen. Szent Teréz — az anyám. Természetesen rögtön felismerték, hogy eszelős és eltávolították. Mennél előbbre halad külömben a tárgyalás, annál inkább elkápráztatja Steinbeil- né a bíróságot nagy szinésztalentumával. A tegnapi tárgyalás első részén kizárólag a gyilkosság éjszakájáról esett szó, csak aztán került sorra a Steinkeil-pár anyagi helyzete. A vádlott dicsekedett vele, begy kitűnő gazd- asszony volt mindig, amit az elnök a fe1 jegyzésekből elismert és megerősített. Majd a gyilkosságot követő reggelre téritette az elnök a kihallgatást és a vizsgálat adataiból megállapította, hogy Steinheilné a szörnyű éjszaka után való hétfőn reggel, mikor Couillard inas belépett szobájába, sem férje, sem anyja felől nem tudakozódott. A védő tagadja ezt, Steinheilné pedig azt hozza fel mentségéül, hogy nem mehetett férje szobájába, mert a jelen volt orvosok nem engedték. Az elnök azonban megállapítja, hogy akkor az orvosok még meg sem érkeztek. E jelenet után Steinheilné sirógörcsöt kapott s fel kellett függeszteni a tárgyalást. Jó hosszú idő telt bele, mig folytatni lehetett a vádlott kihallgatását s azt be is fejezték. Teljes három órán át tartott Seinheilné vallatása, aztán sorra kerültek a tanuk. A mai nap. Újabb' taktikája Steinhieilnénak, bogy mindénképpen gyöngéd anyánál; akar mutatkozni. Mikor az elnök kérdőre vonta, hogy miért kevert a súlyos gyanúba ártatlan embeteket, Steinheilné azt válaszolta, . hogy leányára való tekintettel tette. Az ékszerekkel való gyanús maniptilácziók oka is a kis Márta volt s erről Steinheilné a következőket mondta: Nem akartam, hogy Marikám riogtudja, hogy az ékszereket szert tőim tői kaptam. Bizonyára pem minden Irány olyan érzékeny, mint az én Mártám. Az a Márta, aki köztem és Bordereil között az érintkezést közvetit»*)-«-, távolról sem ilyen érzékeny, Es az is bizoayos, hogy ha úgy éltem volna, mint a hivatásszerű nők any- nyi és olyan szép ékszetem volna, hogy a her- czegnők is megirigyelnének érte. Aztán szóba kerültek azok a hazug elbeszéléseik, amelyeket Steinheilné a lapokba ju-tatot, hogy másokra terelje a gyanút. — A sajtóra nem haragszom— mondotta a vádlott, noha a hírlapírók vizeitek rá, hogy Cail- lardot gyanúsítsam és aztán Woif Sándort, akit emiatt le is tartóztatták, de ugyanakkor fogtak el engem is és megkezdődött az én borzasztó már- tiromságom. A rendőrök közül csak Buchoite rendőrbiztos Vallomása volt jelentős, aki a gyilkosság után való reggel elsőnek érkezett a Steinheiiék házába és mindjárt elmondta: — Itt nagyon tiszta munkát végeztek. Ez a rend a rendetlenségben semmi esetre sem vall apa- chok durva kezére! A mai tárgyalás kezdetén különben Steinhe’ué kihallgatása bevégződött és most sorra felvonulnak a tanuk. A rendőrök vallomása jelentéktelen volt és Couillard nem mondott semmi újat, Stein- h'-ilék volt inasa típusa a férficsélédnek. Az elnök felszólította, hogy beszélje e’ a gyilkosság éjszakáján és másnap reggel törté”leket. Couillard azt felelte, hogy az éjszakáról semmit sem tud. mert mé'yen aludt fönn az emeleten szobájában, ahová a hang sem hat el. Olyan bizonytalanul, akadozva és halk hangon beszélt, h->ay aa elnök többször figyelmeztette és biztatta, hegy beszéljen hangosabban. Mikor reggel lejört, ha’lot+a úrnőjének szavát: Remy! Remy! Ugyanolyan hanEGYETÉRTÉS gon szólította őt, mint máskor, kiáltása nem árult el félelmet vagy izgatottságot. — Bementem — folytatta Couillard — de semmit sem láttam. Elnök: Miikor volt ez? Couillard; Aznap majdnem egy egész órával hamarabb keltem föl, lehetett úgy háromnegyed hat órakor, mikor lementem az urasághoz. Madame hívására besiettem az öltözőszobába, de nem találtam ott. Benyitottam a hálószobába és akkor láttam, hogy úrnőm az ágyhoz van kötözve. Hamar elvágtam a köteleket előbb a lábán, aztán a karján. Az ágy nagy rendetlenségben volt, a takaró visszavetve egészen úrnőm térdéig. Nem volt szorosan megkötözve és könnyein elvághattam a zsineget zsebkésemmel. Newycrk, november 6. Gyapot Newyorkban, helyben 14.35 (14.70). Gyapot deczemberre 14.20 (14.30). Gyapot februárra 14.35 (14.50). Gyapot New-Orleansban, helyben 14% (14%). Petroleum Stand white Newyorkban 8.05 (8.15). Petroleum Stand white Philadelphiában 8.05 (8.15). Petroleum Rafined in Cases 10.45 (10.55). Petroleum Credit Blances at Oil City 1.48 (1.53). Zsir Western stoam 13.40 (13.00). Zsir Rohe és Brothers 13.60 (13.40). Chicago, november 6. Zsir novemberre 12.75 (12.70). Zsir januárra 11.75 (11.75). Szalonna short clear 11.12 (11.12). Sertéshús januárra 2012 (20.07). fiz eredeti „Pillangó kisasszony.“ A védők figyelmeztették a tanút, hogy elbeszélése ellentmond annak, amit a vizsgálat során ö maga vallott és amit az imént a kihallgatott rendőrök mondtak. Elnök-. Nem voltak a vádlott karjai a feje fölött lekötözve? Couillard: Nem, a mellén átkulcsolva voltak. Az ablakhoz rohantam és segítségért kiáltottam. A védők egyike figyelmezteti a tanút, hogy a vizsgálóbíró előtt azt vallotta, hogy Steinheilné karjai a feje fölött voltak lekötve. Couillard: Azt én nem mondhattam, mert hazugság lett volna. Az elnök elrendeli a vizsgálati jegyzőkönyvek felolvasását, amelyekből kiderül, hogy Couillard akkor egészen másképp vallott. Az egész jelenet alatt Steinheilné gúnyosan mosolygott Couillardra. Lefebrc orvos volt a következő tanú, aki elmondta, hogy Steinheilné megkötözését vallatásakor, tehát hivatalosan nem állította szélhámosságnak. Lehet, hogy mondta ezt, de csak orvoskollegái előtt, a rendőrbiztcsnak effélét nem mondott. — Ha nem is beszéltem szimulálásról, mert hiszen nőm volt jogom Ítéletet mondani, de állíthattam, hogy a megkötözés nagyon laza volt, a madzag nem vágott be az asszony testébe, nyomot nem hagyott. Még egy orvostanut hallgatott ki a bíróság arról, hogy minő volt az a vattaköteg, amelyet Steinheilné szájába gyömöszöltek. Ez az orvos azt állítja, hogy a vattát Steinheilné a kezében tartotta s nem lehetett a szájában, mert nem volt nyálas. Ezzel végződött a mai tárgyalás. Holnap szünet lesz és csak hétfőn délben folytatják a port. TÁVI RÁTOK. A bolgár királyné Bukarestben. Bukarest, november 6. A bolgár királyné a legszigorúbb inkognitóban a királyi pár látogatására ideérkezett. A vendégek a király, a királyné és a trónörökös pár Peles-kastélyba kisérték. Cook anyaga. Kopenbága, november 6. Az egyetemi- tanács ma délelőtt elhatározta, hogy a washingtoni földrajzi társaság azon kérelmét, hogy képviselői részt- vebessenck dr. Cook okmányainak megvizsgálásában, a következő távirattal intézi el: Az egyetem nem kívánja a felajánlott küldöttek részvételét, mert feltételezi, hogy dr. Cook anyaga a vizsgálat után más tudományos intézményeknek is rendelkezésére fog állani. • Közgazdasági táviratot Amerikai tőzsdék zárlata Newyork. nov. 6. nov. S. nov. 4. Búza helyben 121% i2oy2 120% deczemberre 110% 109% 109% májusra 109% 108% 108% Tengeri deczemberre 69% 69% 69% májusra 68% 68% 68% Chicago. Búza deczemberre 103 101% 101% májusra 102% 101% 101% i Tengeri deczemberre 58% 58% 58% ' Puccini „Pillangó kisasszonyfának szövegkönyve meghatóan őszinte. Legalább a cziralapoir. Nem hallgatja el, hogy azt a librettót „Long John L. nyomán“ szabdalták és férczelték össze operai czélokra. És el lehet róla mondani, hogy becsületes, tiszta, rendes mesterembermunka. A librettisták öntudatos büszkeséggel verhetik a mellüket és az opera világsikerének jó nagy részét Puccini muzsikája mellett a maguk számlájára is írhatják. De ki gondol a „Madame Butterfly“ zenéjének hanghullámai hallatára, a már régóta elfelejtett amerikai származású novellára, mely a dalmű könyvhöz olyan értékes anyagot nyújtott. Long John Luther müve Európaszerte úgyszólván ismeretlen volt. Ekkor egy bécsi írónő —- Trebitsch-Stein Marianna — lefordította az érdekes novellát. A szerző, a forditás jogáért hozzáforduló fiatal hölgynek hosszabb levelet irt, melyben több figyelemre méltó dolgot mond a müvérőL Szerénységében az elbeszélés fővarázsát annak’ a naiv „Slang“-nak, — „Egyesült Államokbeli“ nyelvjárásnak tulajdonítja, melyet Óso-Oso-Szán, a „japán Gretchen“ használ, annak a „pigeoa- English“-nek, melyet Egyptomtól Japánig az egész Keleten beszélnek. Aki a novellát szeretettel olvassa, csakhamar arra a meggyőződésre jut, hogy a tisztán emberi szépségei sokkal értékesebbek és hogy a kis japáni nőt az irodalom klasszikus nőalakjai közvetlen szomszédságában illeti meg hely. A történet, tényleges hátterét ebben az esetben csakugyan közismertnek kel! tekintenünk. Az opera-libretto in- ven követte a nóvellairó nyomait. Cso-Cso-Szan Pinkerton amerikai tengerésztiszt nejévé lesz. A férj rövid szerelmi tavasz után elhagyja nejét és a hazájába visszatér. Gso-Gso- Szan kis gyermekével és egy cseléddel otthon marad s várja a hűtlent, aki megígérte, hogy visszajön, amikor a vörösbegy fészket rak. És semmi se képes bizalmát, hitét megrendíteni. Pinkerton csakugyan visszatér Japánba, csakhogy egy másik feleséget, egy szőke amerikai nőt hoz magával. Fkkor Cso-Cso-Szan meg akar halni és mellébe döfi azt a kardot, melynek pengéjén ez a felírás ragyog: „Haljatok meg becsülettel, ha nem élhetek becsületben.“ A librettistának nincsenek is mélyebb aggályai. Cso-Cso-Szan megcsókolja gyermekét. Künn Pinkerton kiáltja: „Butterfly! Butterfly!“ A szegény pillangókisasszony az ajtóhoz vánszorog, hogy kinyissa, de ereje elhagyja és maghal. A novellista nem keresi ennyire a hatást. Nála hiányzik Pinkerton megbánása és bűntudata, valamint Cso-Cso-Szan meghalási szándéka sem látszik olyan megmásitbatlannak. Az :gaz, hogy földiéi megtanították meghalni, de az az idegen — aki mindenévé lett — viszont arra tanította, hogy az élet szép. Sajátságos végzet. Még csak most tudja, milyen szomorú meghalás. Pinkerton jött és miu- dennek, mindenkinek a helyét foglalta el... maga után semmit se hagyott . . . csak a gyermekét. „A Baby sírva mászott ölébe. Hü cseléde hozzá sietett és bekötözte sebét.“ így végződik a novella. Kevósbbé tragikusan, de talán kegyetlenebbül.
