Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
Vasárnap, november T. EGYETÉRTÉS 9 Kutassy balesete. Lezuhant a magyar repülőgépi, Budapest, november 6. Könnyem végzetessé válható baleset érte ma délelőtt Kutassy Ágost doktornak, a magyar aviatikusnak a repülőgépét A repülőgéppel Kutassy már napok óta kísérletezik a rá- kosi" lovassági gyakorlótéren, Dufour franczia mérnökkel, aki a Karma-gyár mérnöke. A biplán rövid ideig repült ma a levegőben, aztán hirtelen lezuhant. Az esést egy lovastiszt okozta, aki egyenesen nekilovagolt az aeroplán- nak. Dufour az erős szélben kénytelen volt gyorsan megfordulni, fordulás közben pedig egy erős szélroham a földre nyomta az aeroplánt. Dufour kibukott az üléséből, de szerencsére volt annyi jelenléte, bogy a motor gyujtókésziilékét elzárja és ezáltal megakadályozza azt, bogy a gép fölrobbanjon. így szerencsére nem történt nagyobb baj és a jövő héten már újra fölszállhat rajta Kutassy A baleset részletei a következők: Ma délelőtt a gyakorlótéren, ahol az aerop- ISn csarnoka áll, nagyon sokan összegyülelceztek, hogy tanúi legyenek dr. Kutassy Ágost felszállásának. Kutassy, aki igen gyakorlott aviatikus s aki Francziaországban számos bravúros repülést vég- , eett, kijelentette, bogy a szeles idő nem alkalmas í a fölszállásra. Becslése szerint a szél sebessége másodperczenlrint 10—12 méter, ami igen erős, mert már a leghíresebb aviatikusok is meggondolják, hogy nyolezméteres szélben fölszálljanak-e. rÁ repülőgépet mindazáltal kivitték a csarnokból a szabadba, mert a Farman-gyár képviselője, Du- four meg akarta kísérelni a fölszállást. A szélmérő csak négy métert mutatott ugyan, 3e nyilvánvaló volt, hogy a műszer elromlott. Bár nemcsak Kutassy, hanem többen is le akarták be- Bzélni Dufourt vállalkozásáról, a vakmerő iram czia mégis nyeregbe ült. Ekkor tizenegy óra volt. Elindították a motort s a repülőgép nekiszaladt a mezőségnek, majd lassan elvált a füves földtől s két-négy méter magasságban repülni kezdett. A közönség éljenzett, tapsolt. Szemben a széllel is pompásan repült, ingadozás nélkül, ami a Far- man-gép jóságát bizonyította. Az első fordulóban kétszer is érintette a földet, mert a nagy szélben nem akart magasra emelkedni. Már mindenki azt hitte, hogy baj nélkül múlik el a vakmerő vállalkozás. Dufour azonban nem elégedett meg a sikorrel, nem állt meg az első körnél, ami baimadfél kilométeres útnak íe'*l meg, hanem 'folytatta útját a levegőben. Ismét megtett féj kört. Ekkor történt a baleset. A gyakorlótér körül számos huszártiszt és tüzértiszt lóhátról nézte a nagyszerű mutatványt. Egyikük, egy csuka- síürke zubbonyom tiszt azonban közelebbről óhajtván látni a röpködő csodát, belovagolt a térre s egy dombon ficzánkoltatta a lovát, éppen azon a ponton, amely útjába esett az arepolánank. A közönség már pillanatokkal előbb megsejtette a veszedelmet s integetett, kiáltozott a lovastiszt felé, hogy gyorsan távozzék, mert közeledik a repülőgép, ügy látszik, hogy a lovas vagy nem volt ura a propeller zakatolásától nyugtalan paripának, vagy abban a hitben volt, hogy a repülőgép mögötte fog elszállni, mert nem ment le a dombról. A Wplán most közvetetlen a Was elé érkezett. Dufour is kiáltozott rá, de hasztalan. A franc'ia mérnök, nehogy elsodorja a lovast, kénytelen volt hirtelen balra fordulni. Bizonyosan si- Lirü1f is volna ez neki, ha szélcsöndes az idő, de a tiz-tizenkét méteres szélben egyszerűen önfelúl Hozás volt Dufourtól, amit megcselekedett. A hirtelen fordulatnál a csapó szél lenyomta &z arcoplán bal alsószárnyát a homokos földre, amitől a repülőgép jobbra billent, majd orra bukott. A közönség megdöbbenéssel látta, amint a repülőgép a két-három méteres magasságból lezuhant. A hatalmas zökkenéstől a pilóta kibukott üléséből. A motorból láng csapott ki. Mindenki katasztrófától tartott, de Dufour nem vesztette el fejét, hanem fektében hátrahajlott a földön s elzárta a • otoi gyujtókészülékét. A repülőgép, mint egy szárnya3zegett madár terült el a földön. Kutassy, aki automobilon követte a repülőgépet, rögtön ott termett a oaleset helyén. Megölelgette Dufourt s nem kesergett anyagi kárán, hanem örvendezett, hogy barátja épen került ki a bajból. A magyar aviatikus, aki tanúja volt Francziaországban Feiber kapitány szerencsétlen halálának, kijelentette, hegy Dufour is úgy járhatott volna, ha Yoisin-féle gépen ül. A Voisin- félo hiplánon és a többi rendszerű aeroplánon is az aviatikusok egy szekrény szerű ülésben foglalnak helyet, amelyből lezuhanáskor nem tudnak kiszabadulni s ki vannak téve annak, hogy a faru- dak és a gépalkotórészek fölnyársalják. A Far- man-féle biplán, tehát Kutassy gépe az egyetlen, amelyen az ülés elől nyitott s az aviatikus a lebukáskor ki’uthat belőle anélkül, bogy a különféle foggantyuk és rudak keresztül döfnék. A repülőgépem esett rongálás három-négy nap alatt helyrehozható. Alváza törött össze, alsó szárnyfölüWe lett foszlányos, propellerje szakadt darabokra, de felső és hátsó része ép. Legértékesebb része, a Vivinos-motor nem sérült meg. A. anyagi kár alig ezer korona. Kutassy a jövő héten kedden, vagy szeidán már megteheti első útját a h dv re állított repülőgépen. A Petöfi-ház. Budapest, november 6. A magyar irodalom nem igen panaszkodhatik poéta-szegénységről. Nem kezdődött ugyan valami túlságosan korán az efajta munkálkodás minálunk, hiszen régi közmondás, hogy a kardcsattogás között hallgatnak a múzsák, de, hogy megkezdődött: jöttek is egyre sokasodó csapatban az Írók. A középiskolában eleget kínlódunk a nevük, a munkáik betanulásával, pedig, igazában, vájjon hány él még igazán a halhatatlanok közül? Talán öt. Talán hat. Talán hét. (S ezek javarészét de minden egyébnek tartották kortanaik, oaak -éppen nőm halhatatlannak !) Petőfi e között a hét-nyolez poéta között van s hogy ezt akkor emlegetjük, amikor az ereklye- mureumát avatják fel: nem hiábavaló beszéd- Fe- tőfi nem tartozott a népszerű poéták közé, — még halála idején sem. A fiatalság egy kis része rajongott érte, de a „mértékadó“ irodalmi fórunvek nem nézték őt igazi poétának, — tanú rá Gyulai Fái, aki 1854-ben még nagyban védelmezi a kritikusokkal szemben és küzd az elismertetéseért. Ettől kezdve napról-napra nő és ragyogóbbá válik a neve, — ám a skeptíkus nyugodtan mondhatta: csak szeszély, csak hangulat az egész. Gyöngyössy István is lön olyan hires, ha nem híresebb, pedig hát Gyöngyössy nem tartozott a nagy poéták közé . . . Ám a hir, a dicsőség: nem múló hir, ne.n múló dicsőség volt. A tömeg szeretete nem ércb- metkíttt ölelt, körül. Hatvan év telt el azóta, hatvan hosszú év: ha tévedett volna a tömeg, W.ö- rándult volna. Más már a látása, más az érzése, más a mai ember minden porczikáia, kicserélődött már teljes egészében — és ha ennek daczára Vtöii még mindig él, még mindig a legkedvesebb cs lffe- nagyobb poétája a magyar népnek: akkor ez azt jelenti, hogy az emberek lelkének olyan érzéseit, olyan húrjait, olyan belső hangjait ütötte meg, melyek túl vannak és kívül állnak minden változáson, kicserélődésen, átalakuláson. Az emberi szenvedélyek melységeihez jutott el Petőfi — oda, ahova csak az igazán nagyok jutnak el. A halhatatlanok. Meg kell ezt állapítani most hidegen és nyugodt objektivitással, bármennyire természetesnek is látszik egyébként; meg kell ezt állapítani, hogy kellőleg méltányolhassuk a Petőfi-Társaság — s ennek élén különösen Herczeg Ferencz és Kéry Gyula — érdemeit, mikor lankadatlan buz-sralom- mal és ernyedetlen igyekvéssel végre létrehozták a Petőfi-házat. Mert — hiába — a magyar nép befogadhatta és befogadta Petőfit a szivébe-lel- kébe; lelkesedett és lelkesedik érte; de tenni is valamit, amikor aprólékos, fáradságos munkáról volt szó: ez — ősi magyar szokás szerint»— már nehezen ment. A Petőf‘-Társaság éveken át tartó, lelkes, önfeláldozó munkálkodása kellett ahoz, hogy végre létesüljön a Petőfi-ház, egyik méltó etappe-jául annak a hatalmas kulturális munkának, amelyet a Társaság végez az irodalomban és Petőfi emlékének ápolásában. Steinheilné bírái előtt. ■— Az inas a gyilkosságról. — Paris, november 6. Jóllehet a Steiniheil-per tárgyalása eddig, a LeféLre színész inczidensétől eltekintve semmi olyan nevezeteset se hozott, amit már a gyilkosság óta ne tudtunk volna, a párisi lapok hasábokat töltenek meg a tárgyalás részleteivel. A sajtó tette meg „a tragikus özvegyet“ Francziaország ez idő szerint legérdekesebb személyiségévé. A „szép“ özvegy egy évet töltött fogságban és az egykor csábitó szépsége sokat szenvedett e hosszra idő alatt Madame Steinheil arcza beesett, mély redő vésődött szemöldökei között az orra föló. Vonásai élesebbek és arcza lefogyott. Szóval — megvónült Csak a szürke szemének van meg a régi varázsa s bágyadt tekintete valami szelíd bájt ad neki. Ellenben arezéle kemény és közönséges. Madame Steinbeil tökéletesen uralkodik magán és minden mozdulata ki van számítva. A tárgyalási termet színpadnak tekinti, amelyen — játszik. Madonna módjára tudja a szemét fölvetni, mintha minden szentet tanúként akarná felhívni ártatlansága bizonyítására. De tud rendkívül heves és szenvedélyes lenni. Minden idege remegni látszik és hangja, melyet a tárgyalás kezdetén alig lehetett hallani, ez a hajlékony, még mindig gyöngéd, szép hang, erős drámai lendületre is képes. A szép vádlott konok kitartással adja az ártatlant és üldözöttet s fegyvere a mesteri árnyalás. A harag és felháborodás után zokogáshoz folyamodik; majd vad és szilaj, majd pedig megadó, vagy csendesen turbé- koló. Kézmozdulatai előkelőek*, fekete szegélyű, finom zsebkendőjét sokszor tartja szeme elé és kecsesen támaszkodik bal karjára. Mindén pózában — az örök nő marad. A tárgyalás kezdete előtt nagy volt a tolongás, hogy Steinheilmét láthassák. A hányszor egyike az irigyelt szerencséseknek a teremből kilépett, a kiváncsiak tömege e kérdéssel ostromolta: — Szép? * . . Csinos? És többnyire így hangzott a felelett — Becsületemre nem szép ... nem is csinos. De azért nem kevéssé imponál a szívóssága, melylyel szünetlenül ismétli: — Semmi közöm a gyilkossághoz! Mielőtt a tárgyalás első napján zárkáját elhagyta, egy csésze teát ivott és két lágy tojást evett. — Erőt kell gyüjtcnem a védekezésemhez, — mondta. — Nem magam, hanem leányom miatt kötelességem védekezni. Amikor pedig czellájába visszatért, egy csésze húslevessel kínálták meg, de ő egy kézmozdulattal visszautasította, ágyára feküdt és néhány perez múlva már mélyen aludni látszott. De Valles törvényszéki elnök 6ok ellenséget szerzett magának az által, hogy szigorúan intézkedett a belépőjegyek kiadása körül. Még a legközelebbi rokonaitól és barátaitól is megtagadta a jegyeket, sőt az igazságügyminiszter is hasztalan lépett közbe ogv külföldi diplomata érdekében. Nők egyáltalában ki vannak zárva a tárgyalási teremből. de csakis ily módon lehetett azokat a kimos tüntetéseket és szenvedélyes jeleneteket elkerülni, melyek rendesen a párisi tárgyalások menetét meg szokták akasztani. Egyesek mindenféleképpen megkisérlik a terembe jutni, de a kérlelhetlen ellenőrzés minden furfangot lehetetlenné tesz. A szenzácziós per nemcsak Lefébre, a kis
