Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

Szünet után

következik a törvényjavaslatok részletes tárgyalása.

Bartha Ödön a czimnél azt kérdezi a miniszterelnöktől, hogy van-e junktim a jelen törvényjavaslat és a fogyasztási adók átutalása között. Az ő igazságérzete az, hogy kijelentse azt, vivmány-e e törvényjavaslat ? ö azt hiszi, hogy a miniszterelnöknek e törvényjavaslattal nincs mit dicsekednie, mert mi e törvényjavaskoszoruzná a telet és ha leldobná az égre szivét, az melegitné a világot nap helyett.

Lelkének ez a ragyogása még a keserű igazságokat is megaranyozza. Így, midőn mondja: sétálok szobámban s szemlélem a füst árnyékát a falon és a barátságról gondolkodom. Vagy midőn igy bölcselkedik :

Egy bölcs hajdan szamáron utazott ;

Azóta a világ megváltozott,

Nagyon megváltozott már:

Ma a szamarak lovagolnak,

A bölcs pedig gyalog jár.

Egy-egy költeménye csak nehány sorból áll, de ezekben egy-egy igazság, sőt egész eszmekor van kifejezve. Olyanok ezek, mint a meteor, a melyről nem tudjuk, honnan jött, nem tudjuk hova megy, csak azt látjuk, hogy ragyog és csak azt tudjuk, hogy elérhetetlen.

Ilyen ragyogó gondolat ez:

Szállnak reményeink e szép madarak, Midőn legjobban szálianak,

S szíják a mennyei tiszta léget.

Hol már sas sem tanyáz,

Jön a való, a zord vadász,

S lelövöldözi őket.

Vagy ez:

Ha a sírban megszáradt sziveket Mind egy halomra hordanák S meggyujtanák,

Ki mondja meg

Hány szinü lenne majd e láng!?

Nem akarja, hogy szive ezekkel a megA bevezető résznél Kossuth Eerencz: sn- láris módosítást ajánl.

Széli Kálmán miniszterelnök: Kossuth képviselő téved abban, ha azt hiszi, hogy gyengeti e javaslat értékét az. ha a czim a bevezető részben nincs meg. A törvényjavaslat szentirás.

Madarász és Pichler polémiája után a javaslatot részleteiben is elfogadja a ház.

száradt szivekkel együtt porladjon el, azért meghagyja barátainak, hogyha majd meghal, szivét égessék el; mert mint más helyen mondja: Nem akar elrohadni, mint a fűzfa a mocsárban; el akar égni, mint a tölgy a fellegek lángjában.

El is égett.

Voltak — s kinek ne volnának? — hibái, Petőfi Sándornak is, mert voltak —- s melyik nagy embernek nem voltak? — irigyei is. Mennél nagyobb a fa, annál nagyobb árnyékot vet s mennél nagyobb az árnyék, annál nagyobb azoknak a közönséges növényeknek a száma, a melyek az árnyék miatt nem érvényesülhetnek. A bókának örökkön megújuló meséje az, a mely minden mérget a szent János bogárra lövellt csak azért, csupán azért, mert a szent János bogár tündökölt.

De forduljunk el ettől a képtől, hisz a mai nap Petőfi Sándor dicsőségének s általa a magyar nemzet dicsőségének s egyszersmind nemzeti költészetünknek emlékiinnepa.

Mi a költő és mi a költészet ?

A költő az Istenség szent levele, a melybe Isten az »ő örök igazságait irta meg.« A költészet pedig az emberi értelein és érzelem virága; mint ilyennek az a szerepe az emberiség művelődésében, a mi a virágé a természetben. Virág nélkül sem ebben, sem abban nincs gyümölcs. És a költészetnek ez a szerepe nem egy korszakra terjed, hanem mint a természet minden kikeletkor virágba borul, úgy jelenik meg a költészet az ő örök igazságaival az emberiségnek minden újjászületésénél.

A költészetet erre a szerepre azok a tulajdonságok is jelölik, a melyek benne mint művészetben megnyilatkoznak. Megnyilatkozik benne

líádl Ödön ezúttal is olyan alapos neszeddel nyitotta meg, mely a mai irodalmi khaosz- ban iránytűként mutatja meg a helyes utat. Nagy hatású beszéde igy hangzóit:

Mélyen Tisztelt közönség!

Tisztelt társaság!

Társaságunk egyik alapszabályszerű feladata: a magyar irodalom jelesei emlékének a kultusza.

a művészetnek minden ága. Igy a zene az as- sonantiában; úgy hogy dalszöveg nélkül a zene ki nem fejlődhetett volna; a szobrászat, műépítészet és festészet a leiró költészetben.

Ezekkel a tulajdonságokkal a költészet a művészetek összessége.

E mellett a költészet a művészeinek egyes ágaiban kifejezőbb hatása közvetlenebb, mert festése szemléltetőbb. Mig például a festményben ki van fejezve a gondolat, ritkán van kifejezve cselekvés, a költészet a cselekvést is megjeleníteni képes.

Avagy vászonra vethető-e az árviz romboló ereje és hatalma akként, mint a hogy azt Petőfi ezekben a sorokban festi:

Mint az őrült, ki letépte lánczát,

Vágtatott a Tisza a rónán át,

Zúgva, bőgve töt te át a gátot,

El akarta nyelni a világot.

Ugv vélem, hogy ezt a néhány szót a költészetről, annak jelentőségéről, szerepéről és hatásáról a Petőfi költészetének vázlatos jellemzésénél nem volt fölösleges elmondanom; nem különösen a mai korban, midőn a sorvasztó élet- küzdelemben annyian megfeledkeznek Petőfi intő szaváról; megfagy a szív, ha nem szeret! midőn az emberek milliói mindenütt és mindenben keresik és kergetik a boldogságot, csak ott nem, hol az egyedül található fel: a szívben és szerétéiben és a költészetben megőrzött örök igazságokban! Pedig a történelem arra tanít, hogy abból a nemzetből, a mely a költészettől, az abban megnyilatkozó művészettől és örök igazságoktól elfordul, az ily nemzetből kihal a faj- és hazaszeretet; az ilyen nemzetnek élete kereske-