Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

Kei szemben. Nálunk, fájdalom, ez még nincsen igy; a magyar nemzet államalkotó müve még nincs betetőzve; a nemzeti öntudatot, szellemet, érzést nekünk nemcsak fenntartani és fejleszteni, hanem itt-ott még felébresztenünk is kell; mert ellensé­geink és a nemzetiségek torzsalkodása részéről tolytonos veszély fenyegeti. Jeleseink emléke iránti hódolatunk tehát nemcsak kötelesség, nemcsak feladata a társada­lom minden rétegének és azok szervezetének: az egyleteknek, hanem valóságos életszükséglet, fenmaradásunk, nemzeti és álladalmi életünk egyik biztosítéka. déssé, hazája üzletté, piaczczá válik, a hol még a színeknek is börzei árfolyama van. Azonban nem rémkép ez s ha az volna is, nem lélek tőle, mert nekem erős a meggyőző­désem, hogy azok az örök igazságok, a melyeket a költészet a szeretetről, a szabadságról és ha­záról, az emberi és nemzeti méltóságról hirdet időről időre eltűnhetnek, de soha ki nem vesz­hetnek. Ugyanazért erős meggyőződésem az is hogy a inig a nap ki nein ég, a mig a föld ki nem hül, a mig völgyeiben virágok nyílnak, ad­dig az emberek szivéből sem halhat ki a költé­szet és az abban megnyilatkozó örök igazságok iránt való szeretet! Mert minden tárgyban van költészet és minden tárgy költőivé alakítható. A vasút elég prózai tárgy, mégis mily költőivé alakítja azt át Petőfi, midőn többek közt mondja: Száz vasutat, ezeret! Csináljatok, csináljatok! Hadd fussák be a világot, Mint a testet az erek. Ezek a föld erei, Bennök árad a műveltség. Ezek által ömlenek szét Az életnek nedvei. Miért nem csináltatok Eddig is mar ?.. vas hiányzott'? Törjetek szét minden lánczot, .Majd lesz elég vasalok! .n.j.ci tciesenr, végűi pétiig negyesst Mar­ton, a jeles történetiró. Endröíi Sándor megkapó, dithiram bikus verset olvasott fel, melyből közöl­jük a következő részletet: Hozsánna Néked, földi csaták közt, Attisztult isteni lélek Mindnyájunk szive melegéből Sarjadzó duslombu babérfa, Lelkünk dalnoka, le napunk, levegőnk ! Ünnepelünk! — De nem úgy Mint elesett hőst, ki mögött a Múltak kriptavilágának Vasajtaja örökre bezárult, He mint a temetők hamvából Győzelmesen újjászülető jelenést, Ki eltépdesi végzete gyászát, Szétzúzza nyugalma bilincsét S a halálban a halhatatlan élet Zászlóját lobogtatja feléd Te, a beteg emberiségnek Megváltója, Jövendő ! Dr. Imrik Péter remek emlék beszédét mai számunk tárczarovatában közöljük. A közönség fokozódó figyelemmel és lelkesedéssel hallgatta a gyönyörű, a nagy költőt méltató szavakat. Végül Hegyezi Márton olvasta fel müvét Petőfi halálá­ról. Ebben lendületes szavakkal, de egyszersmind a történetiró pontosságával mondja el, hol és mint volt a ragy költő utolsó óráiban. A közön­ség a közreműködő írókat lelkesen megéljenezte (A díszelőadás.) Az ünnepség befejezéséül a kolozsvári nem­zeti színház Verő György látványos színmüvét: 18i8-at adta elő. A hazafiasságtól duzzadó lát­ványosság mámorossá tette a közönséget, a lel­kesítő szónoklatok gyújtottak s ünnepi hangulat uralkodott a közönség soraiban, mely megtöltötte a színkört zsúfolásig. A darab mesés kiállítása nagy hatást tett. Tornya Kálmán Darkó Györgye sok tapsot és éljent kapott, Székely Irén gyújtó nótái és érzésteljes játéka ováczióban részesült. Vendrei sokszor megkaczagiatta a közönséget. K. Árpáéi Katával együtt, Tarehányi Olga eleven Anikó volt, Mihók szerepében pedig Leövey Leo-0------ -- —-j.va »«éj ujlcl oz-cujduuk ieueiv> v agy más fogházakba, börtönbe vagy fegyházakba kerültek. A vizsgálaton kevesen voltak jelen. A rab- segélyző egylet képviseletében, mely az iskolát fen- tartja, Szabó József elnökölt; az ügyészség ré­széről jelen volt Pop Aurél kir alügyész. A növen­dékeket Vértessy Andor tanító ekszaminálta, aki igazán szép eredményt ért el. Azt természetesen nem lehet tőle várni, hogy a felsőbb mathezisre és költészettanra tanítsa ezt a gyülevész népséget, de azt a mit tanít, praktikus észjárásra vall, sőt az általa elért eredmény felülmúl minden a köiülmé- nyebhez mért várakozást. Olyan fiatal embereket kell tanítania, kik gyermekkorukban nagyobbrészt iskolakeriilö fattyuk voltak. A növendékek két részre vannak osztva. Az egyik oldalon ülnek a teljesen kezdők, kiket éppen úgy kell tanítani, mint a 6 éves gyermekeket. A kezdők nagyobbára románok és kivéve azokat, kik szinte a hülyeségig buták, nagy fogékonyságot tanúsítanak a magyar szó iránt. Az előrehaladott rabtanulók közül van akárhány olyan, ki jobban számol és jobban fújja el 16—20 egymásután uralkodott magyar király nevét, mint sok középiskolai tanuló. A rabtanulók 17—23 éve­sek. Imi, olvasni, számolni tanulnak, továbbá a föld, rajzot főbb vonásokban, szintúgy a természetrajzot s természettant és a magyar történelmet dióhéjban Nagyszerűen tudják a hossz- súly- és ürmértéket annak beosztását és csak úgy dobálódznak a hecto- grammokkal, centiliterekkel, kilométerekkel, stb. Kiszólitottak egy fiatal, román rabot. A tanító elmondatta vele magyarul az iskola bútorait, asztalt, ablakot sat. Eközben az elnök megkérdezte, hová való*-— Vatkóh — válaszolt a rab, mire a tanító a sarokba mutatva, folytatta az ekszaminálást: — Hát ez mi ? — Kályha. — Miből van a kályha ? A rab nem tudott felelni, mire az elnök segí­tett neki: — Hová való vagy ?

Next

/
Thumbnails
Contents