Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

87

88

CzélzásoK és vonatíozásoK Petire az egyiornafcnál.

veltség; kik nem bírnak tudománynyal, mi a hármas kis tükrön és egy pár franczia regényen túl emelkednék; kik nem bírnak több élettapasztalással, mint mennyit Pilvax úr’ életiskolájában és a komlókertben szerezhetni; kik meg nem tudnák neked mondani a művészet fogalmát, mert művészetből nem ismernek tökélyesbet pilvaxi frescóknál, — ez ifjak — risum teneatis — egy nemzet’ szellemi életének irányzóiul tolakodnak föl! .... * És a jobbak? a tudomány és szellem’ érett, tapasztalt, érdemet és érdemeik által tekintélyt szerzett bajnokai? — hallgatnak, nem azért, mintha a féktelenségeket maguk is ne roszal- nák, hanem azért, mert szeretik a békességet, azaz félnek, hogy az éhes ifjú óriások föléjök kerekednek, és megbolygatják a halántékaikon nyugovó borostyán- koszorút, mellyet — Isten a tanúja! — olly nagy fáradsággal vívtak ki. Pedig: manó vigyen tudományt és hazát

— csak a nimbusz maradjon! De nemcsak hallgatnak, hanem kedvüket keresik, pályájokon támogatják, kezet fognak azokkal, kiket vesszőzniök kellene, ha saját énjöket, parányi dicsőségüket nemzetük műveltségi s irodalmi jóügyének eléje tenni oly —

— kényelmesek nem volnának. Lelkűk rajta! eljöend majd a história és kiszellőzteti egy kissé ama nimbuszpalást redöit. — És följegyzendi: mennyiben követnek vagy nem követnek el bűnt,

— midőn nemcsak hogy hallgatva

* A ritkán szedett sorok mindenütt az eredetiben vannak ügy szedetve. Cs. Gy.

tűrik a betyárizmusnak irodal- munkbani uralkodását, sőt azt még inkább elősegítik. — Mondjuk: lelkűk rajta! —“

(A Honderű 1847. Il-ik fele Nyárhó 13-ikiszám „Heti szemle“ ez. rovatában, hol visszapillantás történik az illető lap öt éves pályafutására.)

„ ... . Már úgyhiszem, illy példátlan rövidséggel becsületesen expectoráltam, a mire szükségem van; megérthetett ön, ha akart; most már van okom az indorsatumért könyörögni. Akár- milly alakban szivesen veendem azt, csak a halasztás tekintetében türelmet ne tartalmazzon, mert megvallom, a türelemnek egykor igen nagy barátja voltam, de mióta P. e dicső erényt egy gyönyörű dalával az emberiség kebléből a birkák és szamarak közé áthonositá, azóta a türelemnek még hallása is görcsöt okoz ; nem, tűrni semmi esetre sem fogok.

(A Honderű 1847. II. félévi Nyárhó 20-iki számában, Kajna Gábor conductor kérelmi levelében a szerkesztőhöz.)

„ * Úti levelek — geniális úti levelek eladandók! — első kézből! Vegyétek hát — vegyétek hát ! de — ne olvassátok. Szerzőjük ígéri, hogy azonkívül, hogy Hazánkban megjelenik, még extra is ki akarja őket adni. Kötelességünk tehát e geniális óriás műre nemcsak figyelmeztetni a nagy világot, hanem annak szebb helyeit mutatványul közleni is. — A jót nem lehet eléggé terjeszteni, és a roszat sem; elsőt, hogy követendő, utób-