Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

85 Költemény Petőfi Sándorhoz, — CzélzásoK és vonatozások Petőfire az egykoriaknál. 86

E példák Petőfy eredetiségét méltán kétségbe hozzák, számos verseire nézve; mert ha csekély figyelmem is ennyi elsajátítást fedezhetett föl verseiben, egy nálamnál több olvasottságú s bővebb emlékezetű fürkész, kétségen kívül tiz húsz ennyit fogna felkutathatni.“ * *

Csernátoai Gy.

Költemény Petőfi Sándorhoz.

vm.

Petőfi Sándorhoz.*)

Lauka Gusztáv.

Lelked a szabadság fellengő madara,

Oda emelkedik csattogó szárnyával,

Hol közel van a nap, tisztább a levegő, Nincsen rabszolgaság, nyaktörő igával; Hol a szép természet országa kezdődik, Hol e rút világnak országa végződik. —

Onnan hangzik dalod, és zeng szabadságot,

Egyenlőn a világ minden emberének; Magasztos lelkeddel együtt érez lelkem — Azért tetszik nékem felülről az ének:

Én is szabadságot, szabadságot kérek, Egyenlőn a világ minden emberének.

Költő vagy! az isten is annak teremtett! Régen túlhágtál a mindennapiságon,

S bár a fellegekhez ragadt fel szellemed,

Czélzások és vonatkozások

I.

„

..........Mert alig volt valaha szomorúbb, mondjuk ki: veszélyesebb irodalmunk’ állása, mint e perczben. Egy szenvedélyrészeg csoport garázdálkodik

* A ritkán szedett sorok az eredetiben vannak úgy szedetve. Cs. Gy.

*) Megjelent Hazánk 1847. I. 94. 1. 24. sz. febr. 25. E költemény harmadik versszakának utolsó három sorát érinti a Honderű. (1. az „Egykorú bírálati megjegyzések“ ez, czikket.)

Üdvös magot szórtál széjjel e világon. Magot — mely ha kikéi, virágzik s megérik —

Jogot követelnek — azt többé nem kérik.

Üdvözlégy barátom! a nép apostola,

A mire törekszel, nehéz lesz elérni, Régen szenved a nép, megszokta a jármot, Kilenczszázadon át rá tudták beszélni. De annál nagyobb lesz az erők küzdése, Ha lehat közibök szép dalod zengése.

Utánnad törekszem, bárha el nem érlek, Tetszik nékem az ut, a mellyen te haladsz, Czélod: sok szenvedő millióknak üdve, Én ott alig lépek, — hol te bizton szaladsz !

Elég, hogy szellemem, szellemed megérti,

S a miért te küzdesz, szintén megkísérli.

Közli: F, Z,

Petőfire az egykoruaknál.

a tudomány és műveltség’ szent csarnokában, az ész és szellem higgadtan bölcs szózata helyett ez irodalmi tivornyázók’ durva kurjongatásai töltik el a boltíveket, megfertőztetve a tudomány’ oltárát, kioltva az ész’ világát. —■ Ifjak, kikben még a józan itélő- tehetség sincs kifejlve, még ke- vésbbé az tanulmány és tapasztalás által kifejlesztve; kik nem tudják, mi fán terem ízlés és mű-