Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
93 A HONDERŰ TÁMADÁSA PETŐFI ELLEN. 94 Nincs. ') Rósz kritikusaimnak *) úgy bocsásson meg az isten, a mint én megboesátok ; de a rósz poétának se én, se az isten meg nem bocsátunk. 3) A legalávalóbb, a legelve- temedettebb gonosztevő megtérhet idővel, de a rósz poéta örökké rósz poéta marad 4), ez javithatlan, ez gyógyithatlan, ez úgy hal meg, a mint született: földön csúszó nyomorúságban, magának kínjára és szégyenére, másoknak unalmára s igy legóriásabb bosszúságára. 5) És a szegény magyar hazára, melyet török, tatár és sáska annyit pusztított, a balsors még ezen csapást is rámérte, a mi irtózatosabb töröknél’ tatárnál és sáskánál . .. küldött nyakára rósz poétákat B) De talán ez már az utolsó csepp, a seprő, a keserű pohárban, s így remélhetjük a szebb jövendőt. Szeretném hazánk’ ezen individumait sorra elszámlálni. Sujánszky Antaltól kezdve holmi Benevölgyieken és B .. P .. .- ken keresztül le egész Cs... F ... -ig ’); de restellek bele kezdeni, mert ') Bizony nincs. Szerk. 2) Ezen rósz kritikusok alatt levélíró igen szerényen -— mindazokat érti, kik oly merészek P. ur’ verseit valamicskével rosszabbaknak tartani, mint B y- ron, Heine, Be rang er, Kisfaludy, V ö r ö s m a r t y, T o m p á-é i t stb. összevéve ? ! ? Hogy is lehetnek ezek a rósz kritikusok ily ferde nézetüek — nem! — ily vakok? Szerk. 3) „Sem én — sem az Isten“ Csak minden gőg nélkül. Előbb jő P. ur, aztán az úr Isten ? Szerk. 4) Meg a daróczos, parasztos, pok- róczos poéta. 5) Ki hinné, hogy vannak költők, kik annyira ismerjék magukat. Szerk, 6) Rósz — és daróczos, parasztos poétákat. 5) A lángeszű P. ur ezek sorából magát kifelejtő, — pedig P. ur ezeknél sokkal roszabb — mert ezek lángeszüsé- güket senkire sem akarják tukmálni, holott P. ur, ezt a leggyermekiesb modorban tenni erőlködik. Szerk. bizony isten holtra fáradnék, annyian vannak. Elég ennyi róluk most ez egyszer ; ha jó kedvemben találnak, majd megmutatom nekik, merre az út a a legelőre De hogy is jutottak eszem- be?...jaj, igaz! sárról *) beszéltem, hát nem csoda. 2). Ha az alföldön utazik az ember, a sáron kívül még a korcsmá- rosokkal is meggyül a baja. Classi- cus nép az a magyar korcsmáros, barátom. Fizetned kell, hogy szóljon hozzád egykét szót, enni pedig fizetésért sem ád. Nem a. Ha kérsz tőle valamit, azt mondja, hogy nincs, vagy hogy ő biz azért nem rak tüzet 3). így jártam Biharmegye két helységében, Okányban és Körös-Ladá- nyon. Ettem is, nem is; azt adtak, a mi nekik tetszett, nem a mit kér- : tem, s* ezt is úgy tették elém, mintha isten’ irgalmából adnák. De nem bo- | szankodtam, sőt jól esett, igen jól | esett, mert ebből is láttam, hogy a magyar restel szolgálni, hogy nem ter- 1 mett szolgaságra, az angyalát is! 4) Mező-Tur derék város a Beret- í tyó mellett Hevesmegyében. Lóvásárai híresek, melyeken minden valamire való alföldi betyár me --jelen, b) vagy lovat lopni, vagy lopott lovát eladni. Jó mesterség; az ember capi- talis nélkül is bele kezdhet. Különös, ') Ha maga magáról beszélt volna P. ur, bizonyosan még hamarább eszébe jutott volna. — Egyébiránt similis si- raili gaudet! . . . Szerk. 3) Mi csodáljuk ! Szerk. 3) Magyar költő is van, ki épen úgy tesz. Nem ír ő okosat — a világért sem! Ha még úgy czáfolja is a józan kritika, nem józanodik biz ő maga. Nem ! I Azért sem! Hiszi, hogy a daróczosság lángeszüség, pedig botból nem lesz borotva — ex trunco non fit Mercuries. *) Beh szép !... Itt egy pár e.. .a! j nem állt volna rosszul. . . Szerk. l) Lupus in fabula. Szerk.
