Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

97

KÖLTEMÉNYEK PETŐFIHEZ.

98

S tudom, te e szent tárgyakért hevülsz, Ha kedvszottyanva borban elmerülsz ;

S kiöntve Somlyó legtüzcsb borát A telt pohárt földhöz hajítanád:

Ha volna egy a társivók között,

Ki nem szeretné mindenek fölött:

— Miért szivedben ég a tiszta láng — ,Istent, királyunk és szabad hazánk!'

Igyál tehát, mig élsz és megbirod, Jutalmadul ne fogyjon el borod;

Kinek dalában a bor lángja ég,

Az vizenyős müvet nem gyárta még. Igyál, kezemben is pohár vagyon,

És dal, magasra szálló, ajkimon,

Dal: a király, szabad hon, Istenért! E nélkül a pohár bor mit sem ér.1)

SüJÁNSZKY.

VI.

Petőfihez.*)

Eltávozám körödbül S meleg barátkezet,

A messzeségbe többé Nem nyújthatok neked.

) Honderű. 1844. II. 250—51. 1. 16. szám, október 19. E költemény megjelenése épen összeesik Petőfi fölléptévcl a „Szökött katonádban. L. erről szóló czikkünket. F. Z. jegyz.

) Festi Divatl 1845. II 242. 1. 8. sz május 22-én. E költeményről a Honderű a következő megjegyzést teszi (1845 I. 461. 1 42. sz. jnn. 10.) szólván a P. 1). 8 szimáról: „ Görgey „Petőfihez- ir dicsőítő éneket, mellyet ha szerző rövideb bre szed, nem épen rósz dolgozat leszen. De szabadjon itt egy kérdést tennünk: honnan van az, hogy mig a „Szózat“, „Néphymnus“, „Merengés • koszorús írója csak bizonyo i ünnepélyek alkalmával dicsőíttetik eay Sárosy, Párkányi és Sujánszkytól, bizonyos idő óta alig jelenik ^íeg- lap, melyben Petőfihez intézett dicsőítő, magasztaló ver- sezetek Eduardo Cunigundája ne ismé- tcltetnék. Nem szeretnők föltenni hogy az epicuraeismus annyi bor- és hasonnemü dalokban történt dicsőítése lelkesítené fiatal költőinket. Mi, ha szerkesztők volSzobámban ülök múltam Emlékével magam,

A kandaló tüzébe Merengve czéltalan.

Künn a lengyel határnak Viharja haldokol Mint árva végsohajtás Halottnak ajkiról.

Ott nyúl a Tátra bércze A föllegekbe fel:

Egy óriás kisértet Fehérlő lcplivel. . .

Mikor derül ki újra A langy tavaszsugár?

Mikor virul föl újra A téli zöld határ?

Mint vágyom én utána 1 Az ifjú kikelet Elhoz talán magával Karomba tégedet.

Ha eljösz, és ha újra Ölelve tartalak:

nánk, illy, csak nagy költőket illető dicsőítéseknek, azért sem adnánk helyet lapunkban, nehogy az úgy is elhízottat még elbizottabbá tevén, egyes hibáiban megerősítsük.“ (Laprosta)

E megjegyzés annál érdekesebb, mert mint látók, 1844-ben egy Sujánszky irt „Petőfihez" költeményt épen a Honderűben mely egyike volt a_ legelsőknek, mik hozzáirattak. Erre az Életképek némi reflexiót tesz 1845 I. 844. lapján: „ — ,Honderű* collegünk, lapja 42-ik számában, P e t ő f y (!) sűrű dicsőittetése ellen felszólalván, ezt mondja: ,mig a ,Szózat1, ,Néphymnus*, ,Merengés* koszo- rus írója is csak bizonyos ünnepélyek alkalmával dicsőíttetik egy Sárosy, Tár- kányi, Sujánszkytól, addig Petőfi (!) stb. stb." A többi nem vonatkozik Petőfire, mert a felszólalás lényege az, bogy a Honderű nem említi fel a Vörösmarty negyedik dicsőítőjét, Szemere Miklóst, kinek pedig épen a Honderűben megjelent Vörösmartyhoz intézett költeménye amazokét meghaladja. F.Z. jegyz.