Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

101

KÖLTEMÉNYEK PETŐFIHEZ,

102

S e sebből növesztő] C z i p r u s Lombokot.

Melly szent búdnak hervadatlan Koszorú;

S lantod, most egy daltmenydörgő Gyászború.

S igy a vaksors közlegénye Löl te és

Legélesebb kardod lön a Szenvedés! . . .

Hogy rideg volt egy időre Az apád,

A művészet szent szerelme Volt a vád.

A szív legszebb szenvedélye Nőtt beléd :

A színészet tündérföldét Míveléd.

S hogyha még a hivatásod Érezed,

A szinészet angyalával Fogj kezet!

Mert, barátom, a szinészet És a lant,

Bűbájos két égi testvér Itt alant.

S e két szellem egy kebelben Összefér,

S mindkettőért dicsőség a Pályabér.

Méltó társa valál Vahot Imrének,

Az igazi magyar élet Hívének.

Mert ha talán tirajtatok Állana,

Még Jupiter is atillát Hordana

S a széles ég magyar divat- Lap volna,

Mellyben honfidalt Szent Dávid Dalolna.

Forró napsugár lenne a Pennája,

A holdvilág tintatartó,

S tintája

Piros hajnal, és betűk a

Csillagok,

Hogy hazánknak üdvet irna Általok 1 . . .

Barnává szövődött sorsod Tengerén,

Élted egy kalandbélelte Kis regény.

S így tehát ha javasolnák Még neked:

Hogy ne irj magadról annyi Éneket:

A dalizlésben ne hallgass Senkire :

Zengj szivednek eredeti Kedvire. —

A poéta az istenek Komája,

S egész ország szive hallgat Reája :

Zengd tehát a népszabadság Énekét,

Zengd a közjog s nemzetegység Szellemét.

Zengj szerelmet, mellyet a hölgy Bája szül,

Itt az édes kínos élet Üdvéül.

Szeresd hamvában is azt a Kis leányt,

Ki miatt, most szerelemnek Gyásza bánt.

Búdaloddal repeszd meg a Kék eget,

Hadd törjön át Etelkédhez Szellemed,

S mert kevés ki élvehalva Hűn szeret,

Hűn szeretni megtaníthat Éneked.

Zengd továbbá a nagy alföld Síkjait,

A tősgyökös népéletnek Titkait.

S légyen lantod egyszersmind kedv Forrása,

S zengd, mi a magyar legősibb