Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
115 Egyfcerú bírálati megjegyzései Petőiméi a laiioibal megjelelt mífyeiró'l. 116 Melly benned ég! — — Ab ! egy 1 e h é t csak a szellem- szélarának Melly tégedet Óriás gondolatról óriásgondolatra kerget! Csak egy mákszemnyit bírnék Négy eleméből szellemed világának !.... Mi boldog volnék! De így!-----------Úgy!!---------------Most már, — kimondom büszkén, szabadon ! — Most már én is — parány a szárnyasvilágban — Nagy vagyok és halhatatlan ! Arany kobzodnak rezge húrjain Zengett nevem, sphaerák bűhangjain ! S a zengem én y félistenné emelt! Köszönöm, o Sármány, o nagy Sármány! s fogadom, ükörszemi szavamat adom, Hogy olly forrón, hidd senki nem szeret, Nem tisztel, nem becsül ám tégedet — Dehogy tisztel — dehogy becsül — Dehogy szeret — Miként megénekelt társlángeszed ! Ökörszem. Közli: Ferenczi Zoltán. Egykorú bírálati megjegyzések Petőfinek a lapokban megjelent (Első kő E czím alatt a Pet.-muz. 1888. évi folyamában bárom czik- köt adtunk. * Egyelőié nem folytattuk legkivált azért, mert a három divatlap egymás elleni har- czában 1846-ban szünet állt be, az egymást bíráló rovatok abban- hagy ásával. E mellett Petőfi aránylag legkevesebbet 1846-ban írt a divatlapokba; mert az I-ső félévben csakis a Pesti Divatlapba írt; a Il-ikban lelépett a 10-ek társaságával együtt s csak az év vége felé kezdett, a társulat felbomlása után megint írni az Életképekbe. Mindezt részletesen kifejtém „Petőfi Sándor törekvései egy irodalmi társulat létrehozására“ ez. értekezésemben ** s így most e részleteket mellőzhetem. * L: 115—124, 221—232. és 311— 31ü. 1. ** Érd. muz. bölcs, szakoszt. ki- adv. 1888. műveiről, lem ény.) Az 1847-ik évvel azonban a Petőfi elleni krit ika, valamint a lapok egymás közötti liarcza megint hevesebb lesz. Ezt kivált két körülmény okozta. Egyik volt a Szép- irodalmi Szemle* születése, mely általános bírálatot, ellenőrzést akart gyakorolni az egész szépirodalom felett, s mely ellen tehát mindannyian kikeltek. A másik volt, hogy a Honderű egy „Ökörszem“ ez. rovatot létesített, melynek főczélja az élezelés volt s az csak természetes a Honderű álláspontjáról, hogy legkivált Petőfit szemelte ki czéltáb- lájáúl. A küzdelmet még élénkebbé s általánosabbá tette az, hogy a politikai lapok is mindinkább belevegyültek a vitába, mig aztán az év második felében megnyílt pozsonyi országgyűlés nem * Magyar Szépirod. Szemle. Kiadja a Kisf.-társ. Szerk. Erdélyi János. 1847. I—II.
