Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
211 KÖLTEMÉNYEK PETŐFI ELLEN. 212 II. Az agtelki barlangban. Petőfy1) a kálvinista Rektorhoz.2) Nagy tisztelettel nézz e névre, Mellyet e falra karczolok! Boruljanak a föld porába Előtte minden rektorok! Bámulj! enyém az! s ké t országban Mint üstökösfark úgy ragyog: Az ebradon kiröppent Marczi Zöld éneklője én vagyok! Már Csízió megjövendölte, Hogy egykoron hires leszek, Hogy (mi nagyapád sem volt) tábla- Birói czimre szert teszek. — Beranger és Heine nyomában Mint a napszámos izzadok, Az ebrudon kiröppent Marczi Zöld éneklője én vagyok! Volt egy szép hölgy, nem állhatott ki, Ha rá pislogtam, borzadott, Ha zajtaymentémre nézett,®) Majd nyilalásig kaczagott, De ép azért megénekeltem, Ez énekben sok köny potyog; Az ebrudon kiröppent Marczi Zöld éneklője én vagyok! vers, molly ellenségtől jő, s ellenséges indulattal Íratott, s mellének nagyobb része inkább illenék tán magára az Íróra, mint Petőfire.“ Az Életképek Hírlapi őre is megemlékezik e költeményről (1845. II. 281 1.): ,A régi jó Gvadnnyi Petőfihez1 czimü versezet. szerzője nincs megnevezve, mind a mellett azonban nem hinnó'k, bogy a szerkesztőtől ered, miután benne többi közt az is - és pedig ritkított betűkkel szemére lobbantatik Petőfinek, miszerint o ly igen szeret magáról beszélni s el-elmondogatni, hol és mint mulatott, hol és kire kacsintott, hol és ki hítta meg nagy magyar ebébre; . . . ugyanis nem tesszük fel a szerkesztőről, hogy a miket ő prózában szakadatlan mondogat, ugyanazt — így elfeledkezve — merné másban ros-.allani Egyébiránt a jó Gvadányi figyelemre méltó dolgokat mond el; de nem hisszük, miszerint mennyországban olly roszul mulassa magát, hogy még ideje legyen, le árva földünkre sükerre nem számolható beszédeket hangoztatni “ *) „Igen nagy megtiszteltetésnek (árijuk ugyan P—y tirróli verseket adni aestheticai lapban; minthogy azonban e humordús versek írójában legjelesb költőink egyikét gyanítjuk, nem akartuk azt visszautasítani Egy legyecske valami nagy ke: ék falára verekedett egyszer, s annak forgását saját emelkedésének tekintette Félünk nehogy ugyanez történjék a derék P—y úrral is. Szerk.“ 2) „E Vers dallója, nagy tisztelője lévén Petőfynek, dicsőítő sorait, alig egy- kettőt kivéve, a »két országban hires« ember »úti jegyzeteiből« s »nyílt leveléből« fűzte össze.“ — 3) „Affectalt különczködésből a Peleskei nótárius hasonmásává tévé magát Petőfy barátunk, sicut notum est.“ — 4) E költemény a Honderű II. 175. 1. Tudd meg! toliamból jött világra A helység kalapácsa is, Edesdeden röhögnek rajta, Ha hallják: Jankó és Maris. Édes Gergely sem irt illy szépet, Nem zenge illyet még torok; Az ebrudon kiröppent Marczi Zöld éneklője én vagyok! A kritikus mind szamár, bival, ló, Sok versem rosznak hirdeti, S a föld mindannyi kalapácsa Kalapácsát csak neveti; Mondom: szamár, veszett komondor, ízlése nincs, azért morog; Az ebrudon kiröppent Marczi Zöld éneklője én vagyok. E kar hatalmas bár a tolira, Hatalmasb volna kardra még, A hőskard czinketermetemhez Ugy-e, dicsőén illenék? Látom csodálsz, s csodálhatsz is. mert Nálam nincs ember már nagyobb: Az ebrudon kiröppent Marczi Zöld éneklője én vagyok !4)
