Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

209

KÖLTEMÉNYEK PETŐFI ELLEN.

210

Míg tőled elválnék, fogadd jó tanácsom:

Ne legyen olly sok vers nálad egy rakáson,

A felét égesd meg, harmadát tűzre tedd,

Lehet hogy a többit talán közölheted.

Minden tárgyról ne irj, a mi eszedbe jut,

Mert úgy verselgetni Farkas') komám is tud.

Hidd el még egy kis vicz nem teszi a verset,

S tenálad ez szokás, — jobb ha levetkezed.

Könnyű előadás szép, s az egyszerűség,

De ne legyen aztán csupa sületlenség.

Szép világ a költő belső szívvilága,

Költői, ha ollykor eztet is kitárja.

De a ki csak mindig irkái önmagáról,

Fikarczot sem tartok én olly Poétáról.

A te szemed is tán be van pókhálázva,

S hiszed, hogy már te vagy a világ központja.

Ezért irod aztán: hogy hol s mint mulattál,

Mely ablak alatt és kire kacsintottál,

Hogy hol és ki hitt meg nagy magyar ebédre,

Tartozik ez mind csak kis privát körökbe.

Ép mint a gyermekek fönnen dicsekszenek,

Ha nekiek gombot s piros csizmát vesznek.

A te Pegazusod olly mezőkön vágtat,

Hol az ügyes legény gyakran jól arathat.

Tetszik a pajkosság versben s az életben,

Csak rontást ne tegyünk aztán az Ízlésben.

De te öcsém talán ezt nem is ösméred,

S bor közt czimboráktól csak hiába kérded.

A mi benned mondják, csak természetesség, —

Annak neve nálunk — vad neveletlenség.

S a nyomott betűknek hosszabb állkapczájok,

Minthogy ne tekintnénk egykissé reájuk.

Végre még az sem szép: hogy te a költőket,

Egymásután csak úgy kapanyelezgeted.

Hjah persze I Istók is szép lenne magában,

Párja nem volna majd hetedhét országban.

A mit magad hiszel, bajos elhitetni:

Hogy jelesbet nálad sehol sem lelhetni.

Absurdum ez öcsém, s nagy confidenczia,

Sőt a mi több: merő impertinenczia!

Most adsza parolát, hajtsd meg szépen magad,

Mint illik — csinosan viseljed magadat.

Ha költővé akarsz lenni e hazában,

Járj el jól s okosan a költés dolgában.

Memento, kis öcsém! s ha még találkozunk,

Lehető hogy veled — kezet is foghatunk.2) l

l) Cserei Béréi Farkas.— 2) E költeményre a Pesti Div. (1845. II. 725.) Lapszemléje a köv. megjegyzést teszi: „A régi jó Gvadányi Petőfihez. Olly