Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

207

208

Divatlapotokat ide nem járatom.

Szó a mi szó! mégis igen furcsán vettem Hogy öcsém általad megemlegettettem.

Köszönöm grácziád, s hogy verselésemet El tudtad tanulni, bámulom eszedet!

Mit rólam mondottál, arról szót se’ teszek, %

Jó régi szokásként én nem feleselek, írok: hogy elmondhasd, lám a mennyországból Is kaptam levelet egyik imádómtól!?

A milly sok szép naivság van az írásodban Ollyanra találhatsz itt e verssorokban.

Mi itten tégedet bár régtől ismerünk,

Ne hidd azért öcsém, hogy megsüvegelünk,

Bár a te szemeid hiú káprázatja Koszorúdat már a mennyben is mutatja.

Kivált mióta kis szurokfüstöt nyeltél Egykét tanulótól, kikkel korhelykedtél.

Igaz, hogy egykissé nagyot is ugrottál,

Mióta bakából Poétának csaptál.

Az én magyar népem nagyon szives gazda;

Hiszi: fülemile van minden bokorba 1

Mikor énekelni te is elkezdettél

Magyar hangon szólván, kissé megtetszettél.

De hamar elhíztad szelesen magadat,

S hitted, már koszorú fonja homlokodat.

Azóta sokfélét összevissza darálsz,

Ezért itt-ott gyakran tövisre is találsz.

8 nagy hetykén neki rúgsz az egész világnak; Mondván: neked ugyan miért praelegálnak?

Hiszen te a földre csak úgy lecseppentél,

Már anyád méhében költőnek termettéi.

A költő születik, igaz — de csak úgy lesz Valódi költővé, ha tanítást is vesz,

De te sem igy sem úgy nem akarsz tanulni,

Hibád fölött szoktál soha — nem pirulni. Universalgenie vagy képzeletedben,

Verset, prózát, drámát firkálsz egy időben.

Kár hogy némelly ember nyeregbe ültetett,

Mi még a mezőre küldenénk itt téged.

Vitéz Mihály bátyád kulacsának szája Sincs nyitva, mint véled, még a te számodra.

Jó magyar borából tán meg se’ kínálna,

Ha tévelygő lelked e tájra fordulna.

Patronusodnak tán nem volt kit festetni,

Hogy eszébe jutott portréd levétetni.

A mi jó benned volt, majd mind elrontotta,

Ő általa lettél tenmagad bolond a.

KÖLTEMÉNYEK: PETŐFI ELLEN.