Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
205 A ROKONHELYEK PETŐFI ÚTI JEGYZETEI ÉS HEINE REISEBILDEREIBEN. 206 böndőjét, fölhasitja a társadalmat, hogy megmutassa belsejének egész rondaságát és azt kiáltja: így nem maradhat!... oh ez merész, dicső, nagy munka, de férfinak való, nem asszonynak Regényeinek olvasásakor mindig megzavar a gondolat, ha eszembe jut, hogy ezeket asszony irta s szinte kedvetlenül teszem le. Ha már munkás az asszony, jó, hadd főzzön a konyhában, hadd gyomláljon a kertben, itt szép, ha bepiszkoija is kezét; de az istáiét bízza a férfiakra. - B o z fölül van minden bírálaton .... ez az egyetlen ember, kinek irigye vagyok, nem mintha őt tartanám a világ legnagyobb írójának s azt hinném, hogy utána mindjárt én következem, hanem azért, mert az ő küldetése a legszebb, ó' szerez valamennyi iró közt legtöbb jókedvet, ő nevettet meg legtöbbeket. Ez legszebb küldetés a földön : másokat földeríteni. Oh, ha most hét menyország van, az isten okvetlen még egyet fog teremteni s e nyolezadikba majd Bozot helyezteti, mint az emberiség legnagyobb jótevőjét, mulattatóját. Bozzal együtt leg kedvesebb regényíróm Dumas Sándor. Nincs is több szellem senkiben, mint ő benne. Nála is vannak nagyobb irók akárhányan, de kedvesebb, szeretetreméltóbb egy sincs. Es ez a fó'dolog Nem bámultatni, hanem szerettetni, ez legalább az én vágyam, törekvésem. Különben a mi üumast illeti, csak rajta állott nagygyá lenni. A természet őt lángésznek alkotta, de ő szétszórja, eltékozolja szellemének kincseit s a helyett, hogy fényes, ragyogó öltözetben járna, a mint járhatna: öltözete egyszerű, sőt néha foltos is. Bánja is ő; az ő czélja másokat jól tartani, nem magát gazdagítani. Senki jobban nem ismeri az emberi szivet, mint ő; senki oly szépnek nem festi az életet, mint ő. Valaha roppant ember- és világgyülölő voltam, annyira, hogy a föld egy óriási szemétdombnak tetszett előttem, melyen az emberek, mint undorító féregmilliárdok, nyüzsögnek ; hogy e nyavalyából kigyógyultam : nem egészen, de nagy részben Dumasnak köszönöm. ő segített levenni orromról az epéből készült sárga-zöld pápaszemet, az ő munkáinak olvasása után kezdtem eszmélni, hogy talán mégis szép a világ. Oh, Dumas oly szépnek festi az életet, oly szépnek festi még a fájdalmat is, hogy az ember csaknem készakarva boldogtalanná lesz, hogy olyan édes bánatot érezzen. Ha a szegénységet rajzolja, kész vagyok azt a nehány garast is kihányni a zsebemből, mely benne van; ha a vérpadot rajzolja, óhajtóm, bár vérpadon halnék meg.. Szóval: Dumas Sándor szeretetreméltó ember .... nem hiába, hogy druszám.“ (U. o. 114 6 ) Cseenáto.ni Gyula. Költemények Petőfi ellen. I. A régi jó Gvadányi Petőfihez.1) Hallottam kis öcsém, minap rólam írtál, S felőlem sok furcsa dolgokat mondottál, Hallottam ezt csupán, biz én nem olvasom, Ú Honderű, 1845. II. 148 1. 8 sz. aguszt. 26. Névtelenül. E satiricus költemény Petőfinek A régi jó Gvadányi ez. költeményéből veszi az ötletet, mely megjelent a Pesti Div. 1845. II. 167 1. 6 sz. máj 8 (1. Petőfi-Muz. II. 110 -121 1.) F Z. jegyz.
