Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
215 ADATOK PETŐFI MÜVEINEK MEGJELENÉSÉHEZ. 216 Adatok Petőfi műveinek megjelenéséhez.') E ez. alatt részint kiegészítéseket, részint uj adatokat közölvén, a kiegészítésekre nézve az előbbi közlemények illető' rovata tartandó szem előtt. Kiegészítő adatok: VII. Zöld Marczi ez. rovathoz. A Honderű az 1845. foly. 76. lapján (4. sz. jul. 29.) intézi Pe- tó'fi ellen a Z ö 1 d Marczi visszavet- tetése miatti hírhedt támadását a következőkben : „—Zöld Marczi, Petőfinek ez olly tele torokkal hirdetett színmüve, a bíráló választmány által egyhangúlag — elvettetett. — A bírálók szerint sem drámai erő, sem cselek- vény, sem jellem, sem egység, sem moral nincs benne, s mindössze is né- melly helyen körmönfont magyarság, nem rósz dialog, de ez is, mint áta- lában az egésznek nyelve, minden költészet, minden nemesítés nélkül, merő nyersen. A darab, mondják, nem is Zöld Marczinak, hanem Becskerekinek volna nevezhető. Az egészen még igen nagy éretlenség tűnik föl, úgy hogy még csak olvasásra sem tartatik méltónak. Az iró múzsája, mint legtöbb- nyire, nagyon alant repked. Abban egyébiránt még magában semmi sincs, hogy P. darabja egyhangúlag elvettetett, mert hiszen igen jó lyrieus stb. lehet valaki a nélkül, hogy drámairó volna; de P.-re ez azért leend alkalmasint különöst) hatással, mert ez ifjú kezdő már is rendkívüli universalis géniének mondja és Írja magát a szép- irodalom körében. Ámbár a szépirodalom mezején legújabban is igen n e m szépen viselte magát, midőn az irodalomban hallatlan arrogantiával egy Sujánszky ellenében oly nyilatkozatot engedett magának. Igen szép i dolog az önérzet és férfias büszkeség: ; de illy hetvenkedés, éretlenség, féktelen szerénytelenség, sőt.... már ez mégis sok. P. szépen halad a kegyeletekben. A j koszorús Garayn kezdé, más érdemeseken folytatja paczkázásait, remélhetni hogy majd Vörösmartyn végzendi. j S mi az oka, hogy a kegyeletek illy lábbal tapodását összetett kézzel elnézi az egyetemes journalistica ? Szomorú dolog, s gyalázat, hogy ily önbörük- ben nem férők által ekkép sérteget- tetni engedjük koszorúsainkat •— szótlanul újabb arrogantiákra merészítve j őket. Szomorú dolog, hogy ily sértegetéseknek a Divatlapon kívül, hol 1 azokat találni már megszoktuk, még másutt is hely engedtetik. Valóban a j magyár irodalom történetírója nem a legkedvezőbb rajzát kell hogy adja I egykor a testületi szellemnek, melly — j fájdalom, a magyar irókörben teljesen hiányzani látszik; szomorú képet keilend adnia a kegyeletről, mellyel költői érdemek iránt viseltetik a jelen nemzedék, melly legtiszteltebb neveire sárt enged dobatni egy egyénről, ki nem méltó, hogy megoldja saruit ama férfiaknak, kik — szerencse mégis — sokkal magasabban állanak már az érdem és köztisztelet fénykörében, semhogy a por, mit illyes viczkándo- zók oda lenn a müveletlenség göröngyei közt felkavarnak, hozzájok fölhatni bírna.“ Erre a Pesti Divat 1. Lapszemléje, szólván a Honderű 4-dik számáról, így ir (1845. 11. 629. 1.): „A heti szemlében különös elemében látszik lenni a H. oly eon amore kefélgeti Petőfit „Zöld Marczi“ visz- szavettetése nyomán. Hogy Petó'fyII.
