Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

213 A TŰZ. 214 A tűz. Folyóiratunk jelen számához mel­lékelt facsimile „ A t ű z, “ Petőfinek egy másik költeménye, melyről a „Ron­gyos vitézek“ ez. alatt kimerítően szóltunk a Petőfi-Muzeum II. 59—6(5. lapján s igy az ott elmondottakra nem térünk ki. Említett czikkünkben ama véle­ményünknek adtunk kifejezést, hogy e költemények a legnagyobb bibető­séggel 1845-be tartoznak s nem 47-be, a hová a kiadások sorozzák Ez állí­tásunkra a Budapesti Szemle 1888. máj. füzete tett megjegyzéseket a következőkben: „Nem sokkal meg­győzőbb, a mit a II. füzet a „Ron­gyos v i t é z e k és a T ű z czimü köl­teményekről fejteget. Azt állítja, hogy ezeket Petőfi nem 1847-ben irta, a mint az eddigi kiadásokban olvassuk, hanem 1845- vagy 1846-ban. Az eddigi kiadások Petőfi kézirati gyűj­teményét követték, a miről bárki meg­győződhetik, lia a Nemzeti Múzeum­ban levő eredeti kéziratokat átnézi. A felhozott okok épen nem állják ki a kritikát, de különben is biztos forrás­ból tudjuk, hogy Petőfi Urházyhoz, a kolozsvári Unió zsebkönyv szerkesz­tőjéhez két Ízben küldött be költe­ményeket: először 1846-ban Isten csodája, Erdélyben, Szeptem­ber 27. 1846. (Költői ábránd), má­sodszor 1847-ben Rongyos vitézek és Tűz czimüeket. Az Unió zseb­könyv 1847 elején nem jelenhetvén meg, ellenben Petőfi összes költemé­nyeinek első gyűjteménye ugyanakkor megjelenvén, ez magában foglalta 1846- ban irt s így az Unióba küldött költeményeit is. Ezért Petőfi 1847- ben egy pár újabb meg nem jelent költeményét is beküldötte Urházyhoz, ki aztán 1847 végén mind a régeb­ben, mind az újabban beküldött köl­teményeket kiadta, noha amazok már Petőfi összes költeményeinek első gyűj­teményében megjelentek. Tehát nincs semmi ok, hogy e két utóbbi költe­ményt 1845-ben vagy 1846-ban írot­taknak állítsuk csak azért, mert Ur- házy 1846-ban bocsátotta ki hírlapi felhívását az írókhoz.“ A li. jegyű budapesti szemlei ismertetőnek ezt a becses felvilágosí­tását jónak láttuk egész terjedelmében közölni s hasonló felvilágosítást’ min­den irányból a legnagyobb köszönettel veszünk. Minden esetre, mert az is­mertető biztos forrásból tudja, hogy e költemények 184 7-ben küldettek be Urházyhoz, ez dönt erre az időre nézve. Azt azonban most is úgy látjuk, hogy e költeuyek hangja nem 1847-re utal. Furenczi Zoltán. jelent meg (1845. 9. sz. szept. 2.1 A költemény ezélzása az „Úti jegyzetek“ köv. helyére vonatkozik: „Mint emlitém, a falubeli rector is velünk járt. Ezt a fiatal embert meglepem, gondoltam, a barlang belső végéhez érve, hol a látogatók bekar- czolják neveiket. Bevéstem bát nagy betűkkel én is nevemet. — Tán el sem lehet olvasni ? kérdezem, csak azért, hogy oda nézzen és bámuljon. — Oh igen, felelt ő, el lehet: Petőfi. . . .de, irgalmatossa'gos egek! ezt olly hideg vérrel, olly minden tisztelet érzés, olly minden meglepetés nélkül mondta ki, mintha ez állt volna ott: „Kíribicza Istók, vagy Sujánszky, vagy Badacsonyi, vagy nem tudom, mi?“ (Életképek 1845. II. 81. I Vegyes műv. III. k 26. 1.) E pasquillusra az Életképek hírlapi őre semmi megjegyzést nem tesz, mi azért jellemző, mert mint látók, a Hírlapi őr határozottan Petőfi ellenségeihez hajlott. F. Z. jegyz.

Next

/
Thumbnails
Contents