Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
8 A mészárosok harca a bőrgyárakkal A kereskedelem és a gazdák a nyersbőrkivitel felszabadítását követelik Több alkalommal foglalkoztunk már nasal az elkeseredett harccal, amelyért, a mészárosok indítottak a bőrkartel ellem, attól az időtől kezdve, amikor a bőrgyáraknak sikerült a kormánytól kicsikamiok azt, hogy a bőrök kivitelét felfüggesszék. A felfüggesztés óta Ugyanis a gyárak diktátorként szerepelnek a nyersbőrpiacom. Utaltunk arra is, hogy a vámvédelemnek ez az egyoldalú megvalósítása egyáltalán nincs kedvező befolyással a hazai gazdasági életre és különösen sérelmea a rendelkezés a gazdák szempontjából is, akik még a nyersbőrön is kénytelenek veszíteni. Hogy a bőrgyáraknak az eljárása és a bőrgyáraknak nyújtott vámvédelem milyen hatással van a mészárosokra, azt élénken megvilágítja az alábbi Levél, amely — sok esetben igen talá- lóam — öleli fel a mészárosok álláspontját. A mészáros ipar a rossz gazdasági viszonyok következtében vá's&gos helyzetbe került. Válságos helyzetét súlyosbítja és végzetessé teszi az a körülmény, hogy a bőrgyárak a nyersbőröket az általuk diktált árban hajlandók átvenni, mely árak a világpiacon jegyzett árakhoz képest 25—30 százalékkal olcsóbbak. I A mészárosság eddig ki volt szolgáltatva a ■bőrgyárak erőszakos és önző árpolitikájának ég most, mikor már helyzete szinte tarthatatlanná vált, kísérelte meg először a védekezést, amennyiben a kereskedő'mi minisztériumnál keresett oltalmat. Beadványában rámutatott arra a helyzetre, hogy múlt év december 24-e óta, amikor a bőrgyáraknak sikerült a szabad kivitelt engedélyező kormányrendeletet megjelenésének harmadik napján Blattomban meg- dönteni és a kormányt rábírni arra, hogy a marhabör, lóbör és borjubőr szabad kivitelét eltiltsa, a bőrgyárak a nyersbőrök árát mesterségesen leszorították, holott ugyanakkor az egész világon a nyersbőrárak drágulásáról és óráról-órára való növekedéséről kaptunk jelentést. Ezt a gyilkoló árpolitikát annál is inkább követhették, mivel a mészárosságnak minden garasra szüksége lévén, az kénytelen volt áruját lehetetlen és nevetséges olcsó áron a gyáraknak eladni. Ma körülbelül ngy áll a helyzet, hogy a gyárosok a magyar marhabőrért kg.-ként 16.000 koronát fizetnek, ho’ott a külföldön bárhol 23.500 koronánál kezdődnek az árak és Németországban 25.000 koronánál is drágábban, Csehországban 27.000 koronánál is drágábban fizetik a marhabért. A borjubőrnél pedig a gyárak lementek kg.-ként 28.000 koronáig, amig ezért az áruért 42.000—48.000, sőt 50.000, koronán felüli árakat fizetnek a külfö’dön. A bőrgyárak a kormánynál azzal az érvvel akarnak hatni, hogy a nyersbőr kivitele a bennünket környékező államok egyikében sincs megengedve, de elfelejtik ugyanakkor a kormányt arról felvilágosítani, hogy a kiviteli korlátozás dacára minden államban kiala. kulhat és ki is alakul egy a világpiaci jegyzésnek megfelelő magas ár, csak éppen nálunk nem, bizonyságul annak, hogy a bőrgyárak önző és mindenkit elgázoló politikát követnek. Aszal is érvelnek a bőrgyárak, hogy a hazai fogyasztók látják a hasznát annak, hogy ők a nyersbőrt olcsón veszik és ezáltal a készbőrt is olcsóbban állíthatják elő, illetve adhatják eh Ez a kijelentés azonban egy csillogó frázis, amely a gondolkodó embert nem tévesztheti meg, mert jól tudjuk, hogy az olcsó árban felszippantott nyersbőröket készbör alakjában viszik ki a külföldre és a magyar fogyasztónak vajmi kevés előnye származhatik ebbők Ennek ellenében, ha a bőrökért a mészárosok megkapnák a bőr belső értékének megfelelő o k a d é n n H U b b. 8< ei te cs ki le n> ze g. éi fc az is 82 le fe de ég or jai: a lugszorosuoo an* a- co bOl/Viuv,u,v . met szolgáló Országos Stefánia Szövetség, a növekvő generáció egészségügyi felügyeletét ellátó Magyar Gyonnekvédő Liga és a Magyar Ifjúsági VörÖ6koresztegylet. Anyagi bázisuk pedig főként Amerika, Hollandia, Svájc és Anglia fundamentáló pénzbeli és gyógy- tápszer és ruhanemű segélye, aztán a magyar társulatok, egyesületek és magánosok adománya és kisrészben az állam. Ezzel a készültséggel szolgálták egy háború utáni állapotba zuhant nép gyermekvédőimét, de átsegítették mégis a megnyugvás végre elkövetkezett első pillanatáig az egykor mintaszerű magyar gyermekegészségügyet És most a kormány kötelessége már, hogy az országos újraépítés legelső feladatául a — jövő magyar generáció útjait építse biztosra. A hatalmas feladat reális megoldásáról tér vezetet formál Keller Lajos, az Országos Stefánia Szövetség igazgatója, aki a speciális magyar anya- és gyermekegészségügy legalaposabb ismerője. A tervezet aztán memorandumként kerül a népjóléti miniszter elé a legközelebbi napokban, amelynek részleteiről munkatársunknak a következőket volt szives elmondani: — Minden nemzetnek önfentartási kötelessége az uj generációk életlehetőségeiről gondoskodni, ami részben a gazdasági garanciákon nyugszik, de igei fontos részben az anya- és gyermekegészség védelmén. Mi mind a két részben messze visszaesett stádiumban vagyunk, báj az Unió, különösem ennek Országos Stefánia Szövetség szerve nagy erőfeszítéssel ujraépittette az anya- és ujszülöttvédelmet és 83 gondozóintézetit állított fel az ország minden részében. Ez az erőfeszítés azonban parányi a nagy és általános szükséglethez képest. Statisztikai kimutatás szerint mindössze 17 százalékát tudjuk egészségügyi felügyelet alá vonni évente a gyermekszavoru- latnak, ami elenyésző arányszám egy háború utáni viszonyok közé került ország ban. Munkánk, igaz, teljesen eredményes a gondozott helyeken, ahol mindenütt 3 I t c n a k S te n é] ü n k j< ti 3 g t h i árat, a husfőgyasztó közönségnek effektiv haszna volna, mert a borjúhúst pk kg.-ként 3—4000 koronával olcsóbban kaphatnák. Elképzelhető, hogy a gyárosok minden lehetőt el fognak követni arra nézve, laogy a mészárosok igyekezetét elgáncsolják, de viszont a aftiTTTfírnmTrimmTTíTííTmfífíTTTnTmmífTTffíi í s KEKJE MIMO£HÜTT A m EMJ J 11
