Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
-------------up nawfi u> I ■ y----------------------v >m Mtóui® Jóhai-adomák „Hát te Móric hunn voltál?“ Jókai Mór negyvenéves írói jubileumakor elment Kecskemétre, hogy meglátogassa régi iskolatársait. Természetesen a város ünnepélyesen fogadta s a pályaudvarra kiment eléje a városi tanács, élén a polgármesterrel, aki üdvözlőbeszédet is mondott. Az ünnepséget azonban egy kis incidens kissé megzavarta. Alig lépett ki Jókai a vasúti kocsiból, a polgármester még neki sem fogott beszédjéhez, amikor a nagy tömegből odarohant Jókaihoz egyik régi iskolatársa, Muralzözy gazdasági tanácsos, jobbról- balról megcsókolta a meglepett irót s jó hangosan evvel a szemrehányó kérdéssel fordult hozzá: — Hát te Móric hunn voltál negyven esztendeig, hogy semmit sem hallottunk rólad?! A szórakozott szobor Jókai 1872-ben Berlinibe átázott, hogy német kiadójával személyesem tárgyaljon, A német irói, élükön Lindau Pállal, nagy ünnepélyességgel és szeretettel fogadták ót s már megérkezése estéjére bankettet rendeztek tiszteletére. Jókai Budapesten felejtette a parókáját s amikor Berlinbe érkezve megtudta, hogy ünnepelni fogják s egy estélyen kell megjelennie, ahol hölgyeik is lesznek, első dolga volt parókát szerezni, még pedig gyönyörű, fürtös, nagy hajzatot, amely legalább tíz esztendővel megfiatalítja. Hosszas hajsza után sikerűit is megfelelő parókát felkutatnia és este, a híres berlini szinházigazgatónő, Wallnemé karján ugyancsak délcegen lépett be a pálmákkal díszített gyönyörű terembe, ahol pompás vendégsereg várta. Amint belépett a terembe, megdöbbenve vette észre, hogy a neki szánt diszhUy mögött a kandallón ott áll életnagysága mellszobra, amely egészen kopaszon ábrázolja 6t, Jókai dühösen súgta oda a mellette álló Láng Lajosnak a szobor felé pislantva: — Ha tudtam volna, hogy ez is otthon íe- 'ejti a parókáját, ennek is hoztam volna egyet! Szemtanuk vallomása szerint ezen az estén Jókai, akinek dós hajzata különösen nagy «eltűnésit keltett, csöppet sem érezte Jól magát és Wall néniéiiak állandóan szidta a szobrászt, aki úgy elcsúfította öt.. . Jókai, a sokgyermekes apa Jókai egyszer bement a Vámház-kör- utón a Kossuch-féle porcellánüzletbe s valami vázát vásárolt valakinek ajándékba. Mikor a segéd becsomagolta a nagy vázát, megkérdezte, hogy hová küldje. Jókai megmondta a lakása címét. — Szabad kérnem a nevét is, — mondta a segéd. Jókait, aki meglehetősen hin emiber volt, ugylátszik bántotta, hogy a segéd nem ismeri fel őt, hát kérdéssel válaszolt a kérdésre: — Mondja, öcsém, ismeri maga Kárv páthy Zoltánt? — A regényt? Hogyne kérem, olvastam kétszer is. — Hát Tatrangi Dávidot ismeri-e? — Oh, hogyne!... — Hát Tímár Mihályt? — Mind ismerem, — mondta a «eged, akinek lelkesen kigynlt a szeme. — Hát ezeknek az apjuk vagyok én! — jelentette ki büszkén Jókai és a segéd dadogva kért bocsánatot, hogy nem ismerte meg mindjárt a nagy irót. 1 Jókai s a női divat Jókai egy szép, veröfényos tavaszi napon Podmaniczky Frigyes báróval sétálgatott a Kossuth Lajos-utcán. Előttük halad egy feltűnően elegáns, karcsú hölgy és Podmaniczky megkérdezi a nagy irót: — Mit szólsz, Móric, ehhez a pompás kosztümhöz! — Semmit, — mondja Jóikul kicsinylőn. —» ügy vagyok a nőkkel, mint a könyvekkel; a kötés nem érdekel, csak a tartalom. j Az egyetlen jövedelmező irás Egyszer beállít Jókai egyik jóbarátja a Kévai könyvkereskedésébe s ott látja a nagy irót, amint a pulpitusnál állva ir. — Mit irsz, Móric? — kérdezi a jóbarát, — A legjövedelmezőbb írással foglalkozom. — Valami novella?.,. — Dehogy. Váltókat irok alá. Csak ezzel lehet sok pénzt keresni, —• mondta Jókai, úgy hogy a kiadója is meghallja. (Ennek az anekdotának egy másik verziója szerint Jókai a kérdésre azt válaszolta, hogy „pénzt csinálok“ s amikor barátja kérte, tanitsa meg őt is a hasznos mesterségre, akkor árulta el, hogy, bizony váltókat ir alá.) Laborfalvi Róza gyöngytyukfai Jókaiéinak a svábhegyi villájukban volt hat darab szépen kifejlett gyöngytyukjók. Laborfalvi Róza, — aki különbem is páratlanul jó háziasszony volt, — úgy vigyázott a gyöngy tyúkjaira, mint a szemefényére. Egyszer-másszor megesett, hogy a gyöngy- tyukoik valamerre el csavarogtak s ilyenkor aztárn. Jókainak gyűlt meg a haja, mert neki kellett bejárnia a szomszéd kerteket, hogy a nagyasszony kincseit előkeritse. Jókai persze nem szerette ezeket a felfedező expedíciókat, de a házi béke kedvéért mindig szolgálati készen vállalkozott reájuk. Egy napon a nagyasszony egész napra bement Pestre. Délben Jókai a tornácom üldögélt, amikor egyszer csak ijedten veszi észre, hogy a parkban csak őí gyöngyijük sétálgat. Nosza, szaladt mindjárt a szomszédokhoz, hogy megkeresse a hatodikat. Azonban hiába kereste, nem találta meg. — Kapta magát, titokban bentazott Pestre s a Mnzemm-íköruton, egy ismerős állatkeroskodőnél, vett egy gyöngy tyúkot és hazavitte. Legalább s nagyasszony majd nem kergetheti, hogy kerítse elő az eltüntet Másnap reggel Laborfalvi Róza haragossá állit be Jókai dolgozószobájába: — Te, Móric, tegnap hat gydngytyukunk volt, ma meg heten vannak! Mi dolog ezti Jókai elvörösödött s 6, a poldhistor, kijelem- tette: — Biztosan született” egy at éjjei. De aztán bevallotta, hogy ő vette a hetedik gyöngy tyúkot, mert azt hitte, hogy egyet elloptak. A nagyasszony alaposan összeszidta Jókait de a háta mögött a szomszédoknak eldicse- Éedett vele, hogy milyen „gyöngéd s figyelmes férj a Móric“; Az iró, amikor embert öl Jókainak egyszer említette valaki, hogy milyen szomorúan hatott reá, hogy valamelyik regényének a hőse fiatalon meghal. v Jókai elkomolyodva mondta: — Nem-is hiszi ön, hogy mennyire átélem hősöm halálának minden szomorúságát. _ SMcszor lelkiismereti furdalás- félét érzek kegyetlenségemért, hogy egyik-másik alakomat megölöm regényeimben. Csak az vigasztal, hogy az iró feltétlen ur a maga világában s én har lottaimat mindig feltámasztom egyikmásik regényemben, más név alatt.. " Jókainak ezt az ő páratlanul finom létkére valló kijelentését Szabó Endre, a kiváló műfordító jegyezte fel és mesélte el több ízben irói társaságban.
