Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

jónak látja, limonádémból is haza vihet. A baronet különös szomorú hangon beszélt.

— Ezt okvetlenül meg fogom tenni és haladéktalanul meg fogom vizsgálni.

Harmincadik fejezet.

Sir Ralph az orvosnak adott szavát megtartotta s a szörnyű gyanúról, amelyet az orvos nyilvánított, nem szólt. Adrienne azonban a villásreggelinél megkérdezte tőle :

— Seaport orvosfal láttalak a faluból visszatérni; talán egészségi állapotodról beszéltél vele?

Erre Sir Ralph igy szólt:

— Nem olyas szándékkal mentem udvarába, hanem azért, mert háza közelében nagyon fáradtnak éreztem magam, s ki akartam magamat nála pihenni. Miután már ott voltam, fel akartam használni az alkalmat s egy pár kérdést intéztem hozzá egészségi állapotomra vonatkozólug.

Ottó és Adrienne egyszerre közelebb hajoltak a baronethez.

— Nos és mit mondott az orvos állapotodra vonatkozólag — kérdé a fiatal nő aggódva.

— Határozott választ nem adott. Te jól tudod, hogy az első látásra az orvosok ezt nem is cselekszik. Talán majd csak később mond valami éleményt, ha előbb egy párszor látni fog.

— Te tehát elhatároztad, hogy kezelése alá adod magad?

— Igen, legalább egy kis időre.

— Nagyon örülök, hogy ezt hallhatom, mondá Ottó szívélyes hangon — ez már aztán okos beszéd. Ha csak futólagos könnyű bajod is van, nem kell elhanyagolni.

— Megmondta talán neked, mi az oka, hogy oly láz kínoz? — kérdé Adrienne őszinte aggodalommal.

Férjét bosszantotta egy keveset ez a kérdezősködés.

(Folyt, köv.)

szolidalhassa mag au. utviu oiuusogooijoii tartja a fenforgó kérdések tüzetes tárgyalását, miért is a miniszterelnöki válasznak napire n d re tűzését indítványozza. (Élénk, hosszas helyeslés baltelől.)

Irányi Dániel kijelenti, hogy Tisza úgy találja, hogy némely kérdésekre a köztigyek veszélyeztetése nélkül nem felelhet. Miután az ő kérdései nem olyanok voltak, hát rendre veszi e kérdéseket és összehasonlítja Tisza válaszával és pontonként kimutatja, hogy a válasz mindegyikre megadható lett volna. Ezek után hatalmas beszédét igy végzi.

Volt idő, amikor Magyarországnak és vele Ausztriának is két védfala volt Oroszország ellen: az egyik észak felől Lengye- ország, a másik délkeleten, a török birodalom. Amazt a múlt század végén Oroszország lerombolta a berlini és is bécsi udvarok btiurészessége mellett. (Igaz! a szélső baloldalon.) A prédán való osztozkodás reménye vaksággal verte meg a két szomszéd hatalmat. (Helyeslés a szélső balfelől.) De fenmaradt még a másik : Törökország. És ime, ezt önök, uraim, a jelen században, ezelőtt 9 esztendővel a maguk beleegyezésével ugyancsak Oroszországnak lerontani engedték. (Úgy van! Úgy van ! a szélsőbalon.) Ugyanazon rövidlátás és ugyanazon birtokvágy vezette önöket, amelynek egykoron Nagy Frigyes, Mária Terézia és II. József hódoltak, (ügy van ! a szélső baloldalon.)

Most tehát védtelenül állunk észak-kelet és dél felől, védtelenül azon Oroszország irányában, amely pedig nemcsakKon- stantinápolyra vágyik, hunem mert útjában állunk, minket is fenyeget. (Zajos helyeslés a szélsőbal felől.) A veszélyt elbáritaná némileg a törők birodalomból kihasított kisebb államok függetlensége; de ha ezek azt látják, ha ezek arról győződnek meg, hogy nem vagyunk hajlandók őket önállóságuk fentartására irányzott törekvéseikben erélyesen támogatni, hogy megengedjük Oroszországnak, hogy felettünk uralmat gyakoroljon, félő, hogy tehetetlenségük