Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
A naplókönyv érdemes szerzője, Szuper Károly veterán színész, ki harminc éven át vándorolt e hazában mint színész és színigazgató örömét-keservét egyszerű, de, közvetle ül részvétre gerjesstő nyelven irta meg est,enden, midőn egyik vagy másik szini állomás-helyen nyugtot talált. Hat kötetre terjedő naplóját közvetlen az események hatása alatt irta, s csakis akkor maradt el a naplóirás, ha fáradtságtól, nélkülözéstől nyomorgatott testén lelkén erőt vett az összeroskasztó kimerültség. A napló, melyet bemutatok, az első uaplókötetből való s az emlékezés színhelyét Pozsony képezi, hová jóreménynyel, de csalódásra, vonult be a társulat az 1843-iki országgyüiés megnyitása alkalmával. 1842. Székesfehérvár, novemher 11-én. Nagyon meglazultak jövedelmeink s meghívtuk a nemzeti színház balletmesterét, Hauseuhuthot, vendégszerepekre, ki egy pár táncossal jővén, csakugyan felélénkítette a közönséget. A napokban érkezett hozzánk egy pápai diák, ki minthogy kunsági mint én, — mert félegyházi — eugem keresett föl, hogy mint földije ajánljam az igazgatónak. Mint mondá, rég vonzalma van a színészethez, sőt már meg is kisértette egyszer Csefalvj társulatánál, de ott rögtön abbahagyta. Én rögtön készséggel ajánltam közbenjárásomat, s fel is vétetett a társulathoz. Ez Petőfi, ki tegnap lépett fel először színpadra a Párizsi naplópó-ban egy inas-szerepben, aki Bizotot kineveti, midőn a nxplopó a földre ejti. Ekkor irta Petőfi Első szerepem cimü költeményét. Mi csakhamar jóbarátok lettünk. (Petőfi már ekkor égés. csomó költeményt irt, de ezekből még kevés látott napvilágot, mert még kevés hitele volt a szerkesztők és kiadók előtt.) Még ekkor anyja — Borostyán — nevén irt és működött mint színész. Éu már többnyire ismertem költeményeit, meH amint egyet irt, mindjárt hozzám hozta, elolvasás végett. Különösen nőmet nagyon illetékes bírónak tartotta versei megitóló- sében. Szegény Petőfi, sohasem felejtem el, egész télen hideg szobában lakott szomszédomban s ha fel akart melegedni, csak hozzám jött s nekünk felolvasásokat tartott saját verseiből a Karthauzi-ból November 18. Ma áthozta hozzám Petőfi összeszedett verseit s ón kiszemeltem kövülök néhány szavalni valót s egyúttal tudtomra adta, hogy ma különös kegyelemből házigazdája meghívott bennünket disznótorba s ő már verset is irt reá, címe a Disznótorban, amin aztán este jól mulattunk. Különösen Petőfi jókedvre kereked’, én, a bor mellett több versét elsza- vallotta. — Ez idő közben megszaporodott társaságunk Fitos Sándorral is, a legelső magyar táncossal, kit miután ismertünk már, veszekedő természete miatt eleintén nem akartunk a társaságba befogadni, de régi barátságunk kedvéért mégis csak alkalmazta az igazgató azért is, hogy mint színpadi táncosnak sok hasznát vesszük. December 16. Ma szünnapunk lóvén, csaknem egész napunkat olvasással töltöttük. Délelőtt olvasó próbánk volt Os- carból, délután Petőfivel hírlapokat olvastunk a Körben s fájdalommal értesültünk, hogy Megyeri meghalt. Szerdán takaritta- tott el. Vele veszté hazánk első comicusát. Este ismét nálam tartott Petőfi felolvasásokat, több pályatársaim jelenlétében. December 20. Tiz órakor próba volt. Délután hozzám jöttek nőm barátnői, a Nagy kisasszonyok, Petőfi, és beszélgetve mulattunk. Este felé én átmentem Petőfihez, újabb dolgozatait áttekinteni. Minthogy a norma-napok beálltak s ma bár vasárnap van, nincs olőadás, újra átjött hozzám Petőfi s olvasónk a Karthauzit. December 31. Ez évben utolszor vettem kezembe toliamat naplóm írására, hogy ha az év el is merül a feledés tengerébe, emléke némileg fennmaradjon s ez iromány mintegy kivonat legyen életemből, mint csontváz az elenyészett részekből, befejezőm hát e nappal az 1842-őt s feljegyzem mai tettemet. Reggel átjött hozzám Petőfi s ének-próbára mentünk, de minthogy itt nem volt ránk szükség, ő elhívott egy könyvkötőhöz s onnan az olvasókörbe. Délután olvasgattam, midőn hoz-
