Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
888 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 43. SZÁM. 1910. 57. ÉVFOLYAM. KÖZHÍRRÉ TÉTETIK I KASZAKALAPÁLÁS. GEEGUSS IMEE FESTMÉNYEINEK KIÁLLÍTÁSÁRÓL. lett. De e hazából eltakarödhatnak; mert e hazában jövőjük nincs! Vagy ha van, nem irigylem tőlük e jövőt. Meggyőzetni csatában, az még némi erőre mutat, de hidegen mellőz- tetni, megvettetni fognak. Ez az ő sorsuk és ez legyen. A korány fel fog derülni s te légy, tisztelt honfitárs, a népszabadság diadalának énekese. Te merted megjósolni a jövőt és mi neked azt kivánjuk, hogy te megéljed a nagy diadal szent napjait s boldogoknak lásd a milliókat, kiknek áldozad szived minden dobbanásait. Te költő vagy, a népszabadság halhatatlan költője ... stb! Nevedre büszke a nemzet, mint Franczia- ország Berangerra, mint az ébredő ifjú Németország Herveghre. Te európai pontra tudtál emelkedni s onnan tekintesz hazád sorsára s azért tudsz élesen Ítélni e hon zivataros múltjáról, azért mersz álmodozni egy szebb jövőről. Mi a te igéidhez azt kivánjuk, hogy azok bár minél előbb megtestesülnének! Ez az, a mit a te múltadról el akaránlt mondani. Jövődre nézve csak arra kérünk, ne ernyedj magas pályádon, ne hagyd magad azok által megzavartatni, kik dicsőségedet irigylik s törpe kezeikkel le szeretnék fejedről tépni a halhatatlanság csillagkoszorúját! Még egy pár szót a költő életéről és hivatásáról. Az igazi költő élete lassú áldozat a haza oltáránál. A költő keblét az érzelemláng szokta megemészteni, de azért kétségbe ne essék, le ne mondjon a halhatatlanság koszorújáról. 0 ezerek helyett érez s érzelmei azért égnek lángokban, hogy ezek lobogásánál milliók keble fölmelegedjék. S a mely költő ezt képes tenni, csak néhány napig vagy perczig is, az eleget élt, az ne remegjen a haláltól, az jóltevője volt a siró emberiségnek. 0 széthinté a magas eszméket, az életelveket a milliónyi keblekbe s ezen elvek és eszmék gyümölcsözni fognak a boldogabb unokák számára. Ő sziveket teremtett oda, hol eddig csak emberek voltak, és embereket oda, hol csak növényéletben lengő lények éldegéltek. A költők nagy hivatása az, hogy a teremtés munkáját folytassák; mert a világot hetedfél nap alatt nem lehetett tökéletesen bevégezni . . . stb . . . E szent, e nagy hivatáshoz kívánunk mi neked erőt és türelmet! Buzdítson munkásságodban ernyedetlenül a közelismerés, a közméltánylat. Ha pedig én és ezer meg ezernyi társaim elnémulnánk, s nem tudnánk téged buzdítani, ha a világ megsüketülne s nem hallhatná meg szabadságdalaidat: te még is énekelj, mert karjaidra van fűződve e honnak egyik leg- szellemdúsabb leánya s ettől egy helyeslő mosoly legyen előtted több a világ valamennyi tapsainál! GREGUSS IMRE HAGYATÉKÁNAK KIÁLLÍTÁSA. A Könyves Kálmán részvénytársaság kiállítási helyiségében állították ki Greguss Imre, a nyáron elhunyt festőművész művészi hagyatékát. Nem mindent, a mi e jeles művészünk műveiből fenmaradt, sok jelentékeny alkotását ismerjük, a melyek a kiállításról hiányoznak; ezeket nyilván nem tudta a magánosoktól, kiknek tulajdonában vannak, a kiállításra megszerezni a művész özvegye. így e becses kiállítás nem ad teljes képet Greguss Imrének sem pályájáról, sem alkotóképességének terjedelméről. Nagyobb képei közül csak hármat látunk itt s ezért Greguss pályájának egyik fontos elemét, a nagy témákkal való vívódást nem figyelhetjük meg eléggé. A kiállítás azonban így is érdekes és becses, a magyar művészet fejlődésének figyelője számára sok tanulság van benne, a közönség számára pedig sok szép kép, melyeket nemcsak nézhet, hanem meg is vásárolhat, mert a művész özvegye a kegyeletes czél érdekében (a kiállítás anyagi eredménye Greguss síremlékére fog fordíttatni) igen alacsonyan, a mi közönségünk anyagi képességével számoló szerénységgel szabta meg a képek árait. A hatvanas években egész sereg tehetséges fiatal magyar műi ész került ki a müncheni akadémiából. Ma az idősebb nemzedékhez számítják, a ki még él közülük; sokat is ócsárolják a modern képírás buzgó hívei, mint egy elavult festői módszer képviselőit. Egyet azonban nem lehet töltik elvitatni, pedig a magyar műtörténetbe való dolog: ők csináltak nálunk először valamit, a mi művészi élethez kezdett hasonlítani. A művészi dolgokban teljesen tájékozatlan közönségnek ők mutatták meg először nyomatékosabban, miféle művészi törekvések élnek Európában, ők fordították az emberek érdeklődését a művészi festmények felé. Ezzel bizonyára kultur-munkát végeztek; mig előttök csak egyes magyar művészek voltak, ő velük kezdődött a tulajdonképeni magyar művészet. Ez a nemzedék művészi eszközeit Münchenből, az akkori müncheni iskolából hozta, melyhez még nem ért el a Fanczia- országból kiindult új művészi áramlat s a mely látszólag erősen állott még, de a valóságban már a gyors elavulásra volt kárhoztatva. Greguss Imre is ebből a nemzedékből való volt. Ügy indult, mint a ki a legjobbak egyike lesz kortársai között. Már Münchenben, az akadémiában is feltűnést keltett s az akkori müncheni kiállításokon is nem közönséges sikereket aratott. Idehaza is nagy várakozásokat fűztek hozzá; első képei fényes jövőt jósoltak neki. Münchenből Párisba ment, Mun- kácsyhoz, a kivel csakhamar benső személyes viszonyba is jutott, de hogy a nagy magyar mesternek valami mély és átalakító hatása lett volna reá, azt nem lehet mondani. Páris- ban is a Münchenből hozott hatásokat fűzte tovább s ezekből igyekezett saját egyéni művészi stilust kialakítani. Leginkább még a témák megválasztásában és megkonczipiálásá- ban mutatkozott rajta Munkácsy hatása, a kivitel módjában mindvégig a müncheni nyomokat követte. Ennek a nemzedéknek a mozgalmas, dekoratív hatású nagy kép volt a főtörekvése. Történeti jelenetek, sok személyt mozgásba hozó népéleti genrek voltak a legkedveltebb műforma. Greguss Imre is ebben az irányban tűzte ki törekvései czélját. Néhány efféle képe, köztük a legjelentékenyebb, a Budapest főváros tulajdonában levő s a kiállításon is látható Honvédtábor az emlékei ezirányu munkásságának, a mely különben ambicziója volt mindvégig. S épen ez volt, a mi aztán művészi pályáját téves irányba vezette. A nagy kép, abban az értelemben, a hogy akkor fölfogták, nem felelt meg az ő tehetsége természetének, melyből épen a monumentális vonás hiányzott, ellenben megvolt benne az erős hajlam az intimitásra, a kis témákba való elmélyedésre. Önmagának ez a félreismerése meglátszik minden nagy képén, a melyeken épen a kompoziczió erőteljességét, a nagyvonalú felfogást s a térelhelyezés biztosságát nélkülözzük első sorban. A miért ezek a képek mégis tetszettek s a miben ma is értéket kell találnunk, az az egyes alakok és csoportok óletteljes beállítása, a helyenkint meglepően finom rajz, szóval azok a tulajdonságok, melyek a tárgygyal való intim foglalkozásból fakadnak. Ezek arra utalnak, hogy ha Greguss Imre a tehetsége lényegének jobban megfelelő teret keresi, közelebb jutott volna ahhoz a czélhoz, a melyet becsvágya kitűzött magának. S akkor bizonyára nagyobbak lettek volna a külső sikerei is úgy, hogy nem kellett
