Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
VASÁRNAPI ÚJSÁG-. O^U ■Z'h 43. szIm. 1910. 57. évfolyam. gyerek létemre először láttam a fölmutatott oltári szentséget. — Elárulhatnám, — mondta majdnem sírva Lomby, de akkor rögtön meghalnék én is. — És maga fél a haláltól ? — Én nem félek, de nem szabad meghalnom, mert nagy dolgokra küldtek. Összekulcsolta a kezeit, valószínűleg imádkozott s azután egy forintot kért nagyon büszkén kölcsön. Odaadtam a forintot s ő már valószínűleg a korcsmában ült, a mikor észrevettem, hogy eltávozott. Eagyogott az éjszaka, fénylett a Szamos, csak néha láttam fekete, sohase látott villámokat. Ezek nyilván emberi sorsok lehettek s én majdnem futva indultam meg az én vendéglő házamhoz. Akkor éjjel nyugtalan, aprós, folytatásos álmokban azt álmodtam, hogy kőfaragó vagyok. A Szamos vize megkövesült s én Lomby úrral különös, groteszk figurákat faragok ki belőle. FABRICZY KORNÉL. 1840—1910. Idehaza csak a szakemberek ismerték, mert élete javát külföldön töltötte, s munkássága is a német tudományt gazdagította. Csak akkor emlegették, mikor vagy nyolcz évvel ezelőtt egyszerre csak hire jött, hogy a magyarsághoz való tartozását nagylelkűen dokumentálta azzal, hogy nagy összegű alapítványt tett a Magyar Tudományos Akadémia javára. Ekkor fölfedezték őt idehaza is; az Akadémia tiszteleti tagjává választotta, a sajtó hálás szavakkal emlegette s azóta megint feledésbe ment a neve. A műtörténettel foglalkozó szakemberek azonban jól ismerték és nagy becsben tartották, mint a jelenkori legkitűnőbb műtörténészek egyikét. Eredetileg nem tudósnak készült, hanem mérnöknek, jó ideig dolgozott a wür- tembergi állami vasutak építésénél, majd a magyar állam vasút szolgálatába lépett. 1876-ban mint államvasuti felügyelő lépett vissza a vasúti szolgálattól, hogy teljesen kedves tudományának szentelhesse életét. Nagyjelentőségű tudományos munkát végzett. Vagyonos ember volt, nem vállalt semmiféle hivatalos elfoglaltságot. Sokat járt Olaszországban, Európa műtörténeti szempontból nevezetes helyein. Állandó lakása Stuttgartban volt, ott irta meg nagyjelentőségű munkáinak legnagyobb részét. Különösen Brunel- leschiről, Olaszország nagy építészéről, a firenzei dóm kupolájának és a Pitti-palotának építőjéről szóló könyve nagy fontosságú; tájékozottságban, módszerben, a kutatás lelkiismeretességében, a feltárt új anyag bőségében ez az újabb műtörténeti irodalom legjelesebb művei közé tartozik. A német tudományos világ elhalmozta elismerése jeleivel, a legelső magyar műtörténetirók között emlegették. Az utóbbi időben betegeskedett, de a mig tehette, folyton dolgozott. A göttingai idegklinikán halt meg. ÜDVÖZLŐ BESZÉD PETŐFIHEZ. Az alább közölt üdvözlő beszéd, jobbár; mondva csak beszéd-vázlat (mert a szónok több helyen megszakítja és csak «stb»-ivel és gondolatjelekkel jelzi beszéde fonalát) az 1848-ki márcziusi napok egyik érdekes dokumentuma. A sok törléssel, betoldással tarka — s nyilván első — fogalmazvány a márcziusi ifjúság egyik népszerű vezéralakjának és kitűnő szónokának mint akkor nevezték, a «szabadság aranyszájú apostolának», Vasvárit álnak hátrahagyott iratai között van és a saját kezeírása. Tehát ő készítette s ő is mondotta el az érdekes beszédet, még pedig — mint a szövegből kitűnik — a «középponti fiatalság» küldöttsége élén, mikor azok «nemzeti életmozgalmaink egyik elsőrangú szerepvivőjénél» tisztelegtek. Az így megtisztelt és ünnepelt férfiút név szerint ugyan nem nevezi sehol a szónok, de a beszéd elolvasása után semmi kétségünk sem merülhet fel a tekintetben, hogy ez az ünnepelt nagy férfiú, — mint a szónok mondja — a «népszabadság halhatatlan költője», kinek nevére büszke a magyar nemzet «mint Fran- cziaország Bérangerre, mint az ébredő ifjú Németország Herveghre» s a kinek karjaira van «fűződve a honnak egyik legszellemdúsabb leánya», — ez a férfiú nem lehetett senki más, mint Petnß. Hogy mikor történt a magyar ifjúság ez ünneplő tisztelgése a szabadság lánglelkű dalnoka előtt, az nincs feljegyezve a sárgult papiroson, de bizonyára a márcziusi lázas napokban - - talán épen a «Talpra magyar» csudás hatása alatt készült és hangzott el ez a felette érdekes beszéd, mely a jelzett vázlatos fogalmazványban így hangzik : A világ tengere forr: a nemzetek az örök fennállhatás biztosításáról gondolkodnak. Mi, a középponti fiatalság képviselői, azért jövénk hozzád, hogy téged, mint nemzeti élet- mozgalmaink egyik elsőrangú szerepvivőjét megtiszteljünk ; mert mi meg vagyunk győződve, miszerint nem elég a zöld asztaloknál javítani a nép sorsáról, hanem a nép kebelét képessé kell tenni a szabadságra. Azon párthoz tartozunk, mely szinte egy szebb jövő után soFABRICZT KORNÉL. 887 Laky Adolf, a ki végrendeletében nagyszabású alapítványokat tett jótékony és kulturális czélokra. várog s egy cseppet akar képezni a világszabadság tengerében. E párt hajnalt akar deríteni Hunniára, melyre eddig az éjféli sötétség fátyola borúit. E párt a nagy eszmék mithologiájában él s te vagy a jósló, ki a boldogabb jövő nagyszerű képeit élőnkbe mered rajzolni. Mások éreznek, sejdítnek, gyanítnak : te beszélni és Írni mersz s azért imádjuk mi benned a lélekfüggetlenség félistenét. S a mi után te sovárgasz, az szent, annak teljesednie kell. Te a népet karoltad fel, ezt akarod polgárjogokkal felruházva látni. Te a fellegekig emelkedtél az ének magas szárnyain, de azért vagy nagy, hogy a magasban el nem felejtkeztél a föld népéről. Te a fellegekből tekintél e népre, figyelmezél szavaira, könyörgésére, imájára s azt tapasztalád, miszerint a porember imája a fellegekig se hat, nem hogy az egeket meg tudná nyitni s azóta hirdeted te, hogy a nép támaszkodjék önerejére s ne várjon kegyelmet sem a földtől, sem az égtől, mert a ki más kegyéből stb . . . Te azt mondod: nép, akarj ! és a nehézségek leomolnak utaidból. Nép, nyilatkozzál! és szavaidat meg fogják hallgatni; mert elmúlt a kor, melyben elég .volt hallgatag várakozással nézni az idő folyását s a kegyelemtől várni sorsunk javulását. Te elmondod mindezt; mert tudod, mi a nép más országokban és tudod, mivé fog nálunk is lenni, ha erejéhez aránylagos akaratja van. Tannak országok, melyekben a felséges czí- met akkor említik, midőn a nép vagy az úristen van szóban: nálunk a nép a rabszolgaság egyik nemére van kárhoztatva ; nyomorban elhagyottan él és csak kötelességeket ismer, jogokat nem ! Azért volt e haza sötétség hazája. Egy óriási börtönhöz hasonlított, melyben milliók csörge- ték a rablánczokat s azon egynéhány, ki e börtönöket őrizé, azt nevezé szabadságnak, hogy e rabszolgák bilincseit tarthatá irgalmatlan kezeiben . . . stb. A szabadság napfényéhez hasonlít, melynek sugarai azt a haza millióira (árasztják). És mégis vannak e hazának oly vértagadó fiai, kik a sötétségi kort fenn szeretnék tartani minél tovább, hogy baglyai lehessenek az éjnek ; mert ők csak sötétségben mernek rep- desni s dicsőségnek tartják magukat a sötétség urainak nevezhetni . . . De a vak éjek homálykora lejárt. A hajnal hasadni kezd s a nap fel fog derülni, akár akarják a baglyok, akár nem . . . S a~sötétség terjesztői vigyék Grönlandba az ő fekete pony váj okát, melyet a nemzet egére akartak felvonni, hogy attól a nap sugarait elzárják. Vigyék az emberevők hazájába: ott még egyideig kiterjeszthetik a butaság fe-
