Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
Melléklet a Pesti Hirlap április 22-iki (szombati) számához. Kossuth és az Obrenovicsok. A keleti államok történetének ismerö'i tudni fogják, hogy Szerbia háromizben csinált fejedelmet változtató forradalmat és pedig 1839-ben, 1842-ben és 1858-ban. Egymást váltogatták a Karagyorgyevicsek és az Obrenovicsok. Forradalom készült 1848-ban is az akkor uralkodó Karagyorgyevics Sándor ellen. Ennek előkészítésében Kossuth Lajosnak is jutott némi szerepe, illetőleg a magyar kormánynak. Hogy az akkori vállalat dugába dőlt, annak egyik oka egy szerb hazafi sikkasztása volt. E kevesek által ösmert történelmi tény Kossuth Lajos saját előadása szerint igy történt: „A honvédelmi bizottság elnöke voltam, midőn 1848. őszkor egy (ha nem csal emlékezetem) magát Petroviesnak nevező úri ember Szerbiából, pár sor Írással jelent meg nálam egy Obrenovics-párti hírneves államférfiutói, mely sorok által tudtomra adatott, hogy átadójuk egy nagyon fontos, de szorosan titkos küldetésben jön hozzám s bizalmas kihall- gattatást kér. Elfogadtam, de csak szerbül tudott, én pedig szerencsétlenségemre nyelvét nem értettem. Tolmácsra volt szükségünk. Szétnézvén az előteremben, ott láttam Duscheket, kinek önfeláldozó, becsületes, hü hazafias szolgálatai azóta annyi rágalommal lettek megjutalmazva. Megkérdeztem, nem tud-e valamely megbízható, becsületes hazafit, ki köztem s a magát fontos küldetésben járónak bemutatott szerb úri ember közt tolmácsul szolgálhatna? Duschek, kis gondolkodás után, az akkori budai görög-nem-egyesült püspököt ajánlotta, ki becsületes hazafinak ismertetett, a 48-iki mozgalomhoz nyiltan csatlakozott, s fia a pénzügyminisztériumban volt alkalmazva. Más kútfőktől is tudomást szerezvén • magamnak, hogy mi hírben áll a püspök ur hazafisága, őt elfogadhatónak találtam s másnapra magamhoz kérettem. Tolmácsul szolgált, miután előbb becsületszavát adta, hogy a mit hallani fog, akármi legyen is az, titokban fogja tartani. Az ő tolmácsolása mellett a szerb küldött a következőket adta elő : „Önöknek — úgymond — nem kis alkalmatlanságot okoznak azok a szerbek, kik ezrenként özönlenek át Szerbiából, hogy önök ellen harcoljanak. — Én, az Obrenovics-párt vezérei által meg vagyok bizva önnek ajánlatot tenni, hogy ha előadandó kívánságaim teljesittetnek, mi önöket ez alkalmatlanságtól megmentjük“. Kérdésemre, hogy miként gondolják ezt eszközölhetni ? ekként felelt: „Mi meguntuk Karagyorgyevics Sándor uralmát; forradalmat akarunk csinálni, hogy lünk a forradalom kiüt, bizonyos lehet ön, hogy a mi szerbjeink tömegestől hazasietMj| Magyarországból, miszerint kiki a maga pártjáh^psatlakozhassék. — Azután kérdésemre, hogy mit kívánnának tőlünk ? azt adta feleletül, hogy két dologra volna szükségük, t. i. először: néhány ezer darab aranyra, (nem nagy összeget, úgy emlékszem: hatezret mondott), másodszor : arra, hogy küldjék valakit Milos herceghez Münchenbe s adassam tudtára, hogy miután párthívei az ő közellétét szükségesnek tartják, mi neki a magyar korona területén vendéglátást ajánlunk, szívesen látjuk ; ha ezeket megteszem, ők forradalmat csinálnak, annak hirére a szerbek mind hazamennek s az Obrenovics-ház restaurációját a mi segítségünknek köszönhetvén, bizonyosan gondoskodni fog, hogy vissza ne jöjjenek. Én erre azt mondtam, hogy a második kívánságra nézve nem volna nehézség, de a mi azokat az aranyakat illeti, nekem a dolog azért nem tetszik komolynak, mivel hatezret s nem hatvan, vagy hatszázezret kér; hatezer aranynyal nem gondolom, hogy forradalmat csinálhassanak. — Mire a küldött határozottan állította, hogy nekik ez elég s meg is magyarázta, hogy miért elég. adásának korrektségéről meggyőződvén, azt g 02 tam, hogy a dolog megérdemli a kísérletet. Né 17 . Imre ezredest Münchenbe küldtem, hirt vinni hes nak, ki erre nyomban Zágrábba ment, — a n°v aranynak Péterváradra leendő átvitelével ^Sl szerb megbízottnak való átadásával pedig ug> nag, azt, t. i. a budai görög-nem-egyesült püspöHűtt tam meg, ki az értekezleten tolmácsul szc költ< a dologba tehát be volt avatva. V°^L A püspök ur átvette az aranyat, becsümeg-f adta, hogy megbízatását hiven teljesitendi iskar elment, de nem Péterváradra, hanem, a,-lentik szerbek táborába, azoknak adta át az ; ele, 'gü maga meg Újvidéken maradt--------^>iispohet.Ce A z Obrenovicsok Szerbia fejedelmi szternő ‘ tiz évvel később kerültek vissza.“ *Jaj p< követk „Nekik — úgymond — pénzre csak a végett van szükségük, hogy pártjuk vidéki notabilitá- sait „kellő kísérettel“ Kragujevácra összegyüjthessék, miszerint ott Sándor herceg letétele gyülésszerüleg dekretáltassék. A többi azután az ö dolguk. A letétel ki lévén mondva, természetesen egy ideiglenes kormány állittatik fel, mely ha Sándor herceg megadja magát, mindenütt, ha pedig ellentáll, legalább azon a vidékeken, a hol a mozgalomhoz csatlakoznak, kész engedelmességre talál s a forradalom további költségeinek fedezéséről annál könnyebben gon doskodhaíik, mivel náluk minden ember fel van fegyverezve, ez a költségrovat tehát náluk forradalm küzdelem esetén nem létezik.“ Azon további meg jegyzésemre, hogy egy ismeretlennek az előadásá semmiesetre sem tekinthetném elegendő alapnak, : I küldött oda nyilatkozott, hogy ezt igen természetes I nek találja, annyira természetesnek, miként, ha od I akarnám is neki adatni a kívánt hatezer aranyat, < ezt el nem fogadná, hanem arra kér, adjak rendele j tét a pélerváradi várparancsnoknak, küldjön egy meg. bizható embert Belgrádba (a küldött megmondta, hej található s minő jelszóval szólítandó) ő el fogja ve' zetni pártjuk főembereihez — a pénz csak azor_ esetre vétetnék igénybe, ha ezek a küldött állításait, megerősítik s a pénzt, melynek Péterváradra kellene* küldetni, akkor sem ő fogná felvenni, hanem az, kit* a főnökök arra megbíznak. ____ü_____ t tl. _1
