Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
« 1910. december 11., vasárnap A honvédség és a csekkforgalom. Bizonyára mindenkit meglep ez a paradoxon- szerű cim, a magyar honvédség a bankszerüség egyik legeklatán3abb megnyilatkozásával igy egymás mellett. Az idők jele ez. Minden fejlődik, halad a korral és a modern szellemű hadvezetőségek akkor sem zárkózhatnak el a célszerű újítások elől, ha azok nem is a szoros értelemben vett fegyveres erőnek, hanem a hadsereg gazdasági szervezetének erősítését célozzák. Rég megmondta Montecuccoli, a győztes hadvezér, hogy a csatanyeréshez három dolog kell: pénz, pénz és harmadszor is pénz. Ezt az igazságot kiegészíti az a tapasztalat, hogy nem elég ha pénz van, hanem olyan eszközökről is kell gondoskodni, amelyek lehetővé teszik, hogy a pénz a kellő időre, a megfelelő helyre, az illető csapattestekhez eljusson. Ezek a szempontok vezérelhették Hazai honvédelmi minisztert, mikor — amint a lapok közlik — elrendelte, hogy a honvédcsapatok és intézetek tiszti és legénységi illetményeit, vagyis az állandó jellegű kiadásokat, továbbá az esetenként fel-fel- merülő egyéb kiadásokat 1911 január 1-étől a magyar királyi postatakarékpénztár check- és clearing forgalma utján utalványozzák a honvédkerületi hadbiztosságok. Az utalványozás módja az lesz, hogy a budapesti, Bzegedi, kassai, pozsonyi, székesfehérvári, kolozsvári és zágrábi honvédkerűleti hadbiztosságok egy-egy csekkszámlát nyittatnak a postatakarékpénztárnál és a központi állampénztár, mely — mint annyi más állami intézmény — már régebben részt vesz a postatakarékpénztár csekk- és kliring forgalmában, időnként megfelelő összegeket fog átutalni ezekre a csekkszámlákra. A hadbiztosságok viszont a saját csekkszámlájuk terhére fogják utalványozni az illető honvédkerület kiadásait. Ez az utalványozási módozat alkalmas arra, hogy nagyon megkönnyitse a honvédség pénzkezelését. Egy-egy honvédkerület keretében bizonyos időben felmerülő hasonló vagy épen azonos kiadásokat ngyanegy csekk alapján lehet folyósítani. Lehetővé teszi ezt a postatakarékpénztár összesítő (kummulativ) csekkrendszere, mely abban áll, hogy az összesítő-jegyzékben felsorolt valamennyi kiadási tételt a jegyzék végösszegéről kiállított, vagyis összesített csekkel utalványozzák. Ez tehát azt jelenti, hogy az ilyen jegyzékben felsorolt tételek utalványozásáról nem kell egyenként gondoskodni, tehát ily módon jelentékeny munkamegtakarítást lehet elérni. De más szempontból sem kevésbé fontos ez az utalványozási rendszer. A honvédségnek a postatakarékpénztári csekk- és kliringforgalomba való belépése azt jelenti, hogy ezentúl a postatakarékpénztárnál fognak összefutni az egész honvédségi pénzkezelésnek a szálai. Ide érkeznek azok a milliókra menő összegek, amelyekre a kerületi hadbiztosságoknak szükségük van és innen futnak szét az ország minden részébe, a legnagyobb és a legkisebb helyőrségekbe egyaránt, a különböző ki- sebb-nagyobb csapattestek és intézetek pénzszükségletei. Nem lesz tehát szükség postautalványra vagy pénzes levélre, sem arra, hogy az adóhivatalokat is bevonják az utalványozásokba, minden utalványozás egy középpontból, a postatakarékpénztárból indul ki s igy a honvédségi pénzkezelő szervek és az adóhivatalok is sok fölösleges munkától ki- mélhetők meg. De annyiban is nagyon hasznos ez az újítás, amennyiben úgyszólván a minimálisra redukálja a tényleges pénzkezelést, mert hiszen valójában a postatakarékpénztár bonyolítja ezt le. Tehát előreláthatólag kisebb személyzettel ugyanolyan, sőt az egyszerűbb és egyöntetűbb kezelést tekintve, még jobb eredményeket is lehet majd elérni, mint az eddigiek. A honvédségi pénzkezelésnek a csekkforgalomban való lebonyolitása egyébként csak újabb megnyilatkozása annak az irányzatnak, mely a közpénzek kezelését mind nagyobb és nagyobb mértékben a postatakarékpénztárhoz tereli. A magyar államvasutak a csekk- és kliringforgalom utján eszközük óriási méretű dijvisszatérítéseiket és ilyen módon fizetik nyugdíjasaikat is. A közigazgatási pénzkezelésnél is bevált ez a rendszer, sőt a horvát-szlavonországi közigazgatási hatóságok pénzkezelése is a postatakarékpénztár! csekk- és kliringforgalom utján történik. Az állami gyermekmenedékhelyek pénzkezelését is a postatakarékpénztár végzi. A kazánvizsgálati dijakat, a ki- hágási büntetéspénzeket és az utlevéldijakat is postatakarékpénztári befizetési lappal kell befizetni. A főváros területén ilyen módon már az egyenes adókat is be lehet fizetni, mely körülmény fölöslegessé tette a központi adópénztárt. Még sok más ilyen példát említhetnék fel, melyek azt igazolják, hogy a csekkrendszer nagyon alkalmas a közpénzek kezelésére, de az elmondottakon kivül csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy a közös hadsereg pénzkezelését — a nyugdíjasok és a rokkantak illetményeitől eltekintve már régóta a postatakarékpénztár végzi és a közös hadügyminiszter intézkedésére legközelebb már a nyugdijakat és a rokkantsági járulékokat is a a postatakarékpénztár csekk- és kliringforgalmában fogják utalványozni. A honvédség szempontjából tehát igen örvendetes ez az újítás, melyet az illetékes honvédségi tényezők annyival is inkább tudnak méltányolni, mert a különböző honvédintézetek legújabban már résztvesznek a postatakarékpénztár csekk- és kliringforgalmában, s igy a honvédségnek már volt alkalma meggyőződni ennek a rendszernek az üdvös voltáról. De a postatakarékpénztár szempontjából is jelentős esemény a honvédségi pénzkezelésnek az átvétele. Igaz ugyan,’ hogy a postatakarékpénztár csekk- és kliringüzlete rohamosan fejlődik és noha az első évben, 1890-ben, csak 248 millió volt az ösz- szes csekk- és kliringforgalom, jelenleg már 7 milliárdot tesz ki, mindazonáltal nem lehet ennek a most aktuális ténynek jelentőségét a postatakarékpénztár szempontjából sem lekicsinyelni, mert a honvédségi pénzkezelés legalább 100 milliónyi évi forgalomszaporulatot jelent a postatakarékpénztárra nézve. Hazai honvédelmi miniszter új rendelet® tehát két virágzó magyar intézménynek: a honvédségnek és a postatakarékpénztárnak fejlődése szempontjából egyaránt fontos. Dr Brődy Aladár. ölosszák Petőfiről. Igyekezetem mellett a véletlen és egy Kiflanös pszichológiai jelenség hozzájuttatott Petőfi Sándor életének néhány nagyon jellemző és értékes jelenetéhez. Az adatok javarésze eddig ismeretlen, vagy pedig csak homályosan említik a nagy költő élet- irói. — Az agg Eor az ifjú évek elmosódó emlékeit meglepetésszerűen felfrissíti, s ennek köszönhetem, hogy Könyves Tóth Mihály leánya, aki apja házában Petőfivel gyakran találkozott, a legnagyobb magyar lángelméről érdekes intimitásokat árult el nekem. — Könyves Tóth Mihály 48-ban Debrecenben kálomista lelkész volt, a nagytemplomnak a papja, hol az országgyűlés a függetlenségi nyilatkozatot hirdette ki. Tóth a szabadságharcban aktív szereplő volt. A debreceni tanácsházba két népgyn- lést is hivott össze, s utóbb Aradon tábori lelkésznek csapott fel. Meg is szenvedett érte. Két esztendőt ült nehéz vasban Olmützben. Leánya közbenjárására, Erzsébet királyasszonyunk keze nyitotta meg elött8 a börtönajtót. A kiváló lelkész debreceni kúriáján valamennyi nagy hazafi, aki az országgyűlésen részt vett, mindennapos volt. Napokat és he teltet töltöttek vendégszerető házánál: gróf Teleki Sándor, Irányi, PálSy, Csernátoni és Petőfi is. Könyves Tóth Mihály nevelt leánya, a 16—17 éves Janka, jól megfigyelte mindazt, ami körülötte történt, egy olyan fiatal leány éles szemével, aki rajongással csüng minden szép, nemes hazafiui és költői eszményen, akit egy forrongó kor nevelt. Ha visszaemlékezéseinek adatai nem is vágnak össze a történet pedánsan' megállapított időpontjaival, azért tagadhatatlanul jellemzők és épen ezért érdekesek is. Főleg Petőfit kísérte figyelemmel, hisz már akkoriban, 48-ban, könyvnélkül tudta ismertebb verseit és csodálattal nézett arra az emberre, kinek nevelőatyja megjósolta a halhatatlanságot. És akkori megfigyeléseinek értékét csak növeli .az a _______Pesti Hírlap_______ k örülmény, hogy most már a tapasztalt öreg kor objektivitásán átszűrve mondja el azokat. Ha talán régebben szentségtörésnek tartotta volna, hogy elárulja Petőfinek azon emberi gyöngeségeit, amelyekről a hetvenes években beszélt neki Teleki Sándor, ma már meggyőződése neki is, hogy az irodalomtörténet elsősorban az igazságot kutatja, s em-i berben nem lát félistent, csak renákiviiliségeket.. Petőfi indulatos természete, túlzott szenvedélyessége nem üthet csorbát örökszép költészetén, hanem inkább magyarázója, megértetője őszinte lírájának, annak a vad. tomboló erőnek, mely olyan sok örökbecsű költeményében viharzik fel. Az alábbi jelenetek indulatos természetére vetnek TÍlágot, de egyúttal mélységes igazságérzetére is. Minden elhamarkodott tettét ugyanaz a refrén rázta le: a jóindulatú megbánás, szinte gyerekes szégyenkezés. Az első epizód nem egészen ismeretlen az olvasók előtt sem, azonban részletesebb, mint a legtöbb memoárban. Sidney Carton „Emlékeim" c. könyvének második kötetében majdnem az utolsó momentumig leírta, hogyan kérte meg Petőfi Prielle Ooméliát. Az ő feljegyzésének kiegészítéséül közlöm az alábbi jelenetet I. Abban az időben történt, mikor már Petőfi ismerte Szendrei Juliét, de még bensőbb szerelem nem fűzte őket össze. Petőfi meglátta a színházban a szereplő Cor- néliát ée még aznap megkérte a kezét. Másnap délután ajtóstul rontott be Könyves Tóth Mihályhoz s még a köszönésről is megfelejtkezett. — Uram, eskessen engemet össze Oornéliá- vaí, — kiabálta már a küszöbről. — De mi lelte, ocsémuram?! — szólt a pap elképedve. — Kivel eskessem össze? — Prielle Kornéliával. Szeretjük egymást! — válaszolt a költő. Tóth Mihály elmosolyodott: — Hát biz’ az nem megy olyan könnyen. — Voltam a katholikus papnál, Kardosnál, -r Eeveskedett Petőfi, — de az a gazember nem akar összeadni minket. Azt mondja, hogy nem lehet, mert nem vagyunk egy hiten. — Bizony az baj, — bizonygatta a lelkész. — Schogyse lehet ilyen hamarj ába megcsinálni az eskethet! — Akkor katholikus leszek! — Határozta el hirtelenében Petőfi. Tóth atyai jótanácsokkal akarta ellátni a he- veskedőt, hogy jó lesz meggondolni a dolgot, mire való lenne a nagy sietség, — de Petőfi türelmetlenül közbevágott: — Minden pap egyforma, egyiS olyan kutya, mint a másik, — aztán elrohant. Bevágta jól maga után az ajtót és a folyosón elmondta amúgy magyarosan a huszárimádságot. Petőfi nem lett kathoükus, de Cornelia nemsokára áttért a református hitre. A költő három hét múlva újra felkereste Könyves Tóth Mihályt és gráciáját kérte hevessége mián. Hálát adott a papnak, hogy akkor Hevenyében nem eskette ösz- 8Z». Hiszen nem is tudta mit akart, mert akkoriban egy kis nézeteltérés volt közte és Júlia között. De most már szent a béke „ . « ÜL Egy téli estén vendégek voltak Könyves Tóth Mihályéknál és együtt ültek tea mellett az első szobában. A városkapitány a Tóthék kúriájára Pálffy Albertet, a „Martins Tizenötödike" szerkesztőjét és Csernátoni Lajost, a Kossuth titkárját, szállásolta be. Ott volt még Teleki Sándor és Irányi Dániel. — Késő este betoppant Petőfi Sándor, kalap nélkül, izgatottan. Röviden üdvözölte a küszöbről a vendégeket és kiszólitotta Tóth uramat. Egy félóráig tárgyalt az ajtó előtt a költő a pappal és heves kitörései mindegyre behallatszottak a szobába. A vendégek kíváncsian várták, hogy vajon mi hirt hozhatott Petőfi, mi történhetett? Mikor TótE uram újra vendégei közé jött, azok _______________________71 Ü GYVÉDI VIZSGÁRA, az összes fogi szigorlatokra, fej alap- és államvizsgára — Kolozsvárra is — úgy- |f szintén államszámviteltan! államvizsgára köztudo- ® másulag legsikeresebben készülhet 11793 Éj Df Kallaf Rolfen szemináriumában 1 Budapesten, IV., Rta’yar-utea 3. szám.
