Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
pesti hírlap kíváncsian kérdezősködtek. A pap nevetve mesélte el, hogy Petőfi összeveszett az anyósával. — Fia született a költőnek s összekapott a Júlia anyjával a „feresztőviz“ felett. Leszidta az anyósát boszorkánynak és kijelentette, hogy nem marad vele egy födél alatt. Idejött, hogy adjak neki és a családjának szállást. Persze megtagadtam. Lassanként aztán lehűlt és végre hazakullogott. III. Könyves Tóth Mihály leánya szerint Petőfinek egyetlenegy portréja sem élethű. Leginkább még Benczúr Gyula festménye hasonlít hozzá. De még Benczúr képénél is jobban hasonlít a költőhöz Jakab Ödön. Csak termetben sokkal derekabb, mint a vézna, gyönge Petőfi volt. IV. Egy angol Bibliában bukkantam rá nemrégiben Szendrei Júliának egy sajátkezű nyilatkozatára. Ezt az írást, legjobb tudomásom szerint, nem ismeri Petőfinek egy életírója sem. Különös értéket az ad a fakult, hatvan esztendős iratnak, hogy Petőfinek a halálára vonatkozik. Szószerint így hangzik: Az egyház kívánságára részérőli terhelő felelősség elhárítása végett kijelentem, hogy legszor- galmatosabb fürkészéseim és bizonyságot adó adataim tökéletesen meggyőzének affelől, hogy Petőfi Sándor az erdélyi csatákban elesett. A csatatereket össze járván, ennek s a külföldről jött több nemű tudósítások következtében ezen meggyőződésemre, ha szükséges volna, lelkiismeretesen hitet is képes vagyok letenni. Ezen állításom igazsága mellett szól nehány szemtanúnak vallomása, kiket bizonyságtételért bár mikor fölhíhatok. • N evezetesen: Udvarhely székben Kereszturon lakó gyógyszerész — kinek nevét ugyan nem tudom, de őt szükség esetében tanuúl fölhíni magamat- kötelezem — ki azo . . . időben az erdélyi főseregnél lévén : e beli tudakozódásomra ezt feleié . . . Petőfi Sándort azon pillanatban látá utójára, midőn ez kozákok . . . körülvétetve szakasztatott el a futó hadseregtől. Ezentúl többe . . . látták s a valószínűség ottani elvesztét bizonyítja, mit m...esebbé tesz: Udvarhelyszéki katonai parancsnok B Hayte azon. állítása, melly szerint ő a csata lefolyta után a csatatért följárván, a halottak között talált egy holttestet, mit öltönye és alakja leírásából biztosan lehet férjem, Petőfi Sándorénak elismerni. Pest, július 21. 1850. Szendrei Júlia. A pontokkal pótolt helyeknél a papír el van szakítva. Az aláírás alatt gyűrű-pecsét van P. S. hetükkel. Tehát világos, hogy a pecsét lenyomására Szendrei Júlia Petőfi gyűrűjét használta. Orbók Attila. 72 _________________ B örtönlakók a börtönről. Esztendőről-esztendőre összeül egy szakemberekből és tudósokból álló társaság, mely a börtönügyi kongresszus nevet viseli és alaposan megtanácskozza azokat a reformokat, újításokat, melyek a börtönügy terén szükségesek s amikkel maga a börtön, ez a modern korba átszármazott ókori intézmény, amennyire lehetséges, modernizálódik. A mai börtön alapjában véve nem sokkal különbözik akár az ókor, akar a középkor hasonló intézményeitől. Az építkezés külső formáiban és a belső beosztás tekintetében bizonyára újabb, talán bigienikusabb, az újkori technika néhány vívmánya, a villamosság, gáz, helyet foglal benne, de a szellem, a börtön szelleme, a hatás, melyet a benne elhelyezettekre, azok egészségére és ágybéli funkcióira gyakorol, ugyanaz maradt századok óta. Akár a középkorban, ma is hatalmas százaléka a raboknak hal meg tüdővészben s a gyűj tőfogház elmebeteg-megfigyelő osztálya is állandóan tele van a különböző börtönökből odakerült rabokkal. Természetes, hogy mindez csak a hosszabb időre elitéit, esetleg életfogytig való fogsággal büntetett rabokra vonatkozik. Természetszerűleg sokkal nagyobb azoknak a száma, akiket a társadalom csak hosszabb-rövidebb időre közösített ki magából, s akik büntetésük elszenvedése után újra elhagyják a börtönök falait, hogy rövid idő múlva — újra visszatérjenek oda. A bíróságok és a rendőrség statisztikái mutatják, hogy a börtönviselt embereknek csaknem kilencvennyolc százaléka lesz visszaesővé és alig két percentre rúg azoknak a száma, akiket a börtön megjavít. A tapasztalás bizonyítja, hogy ez a két százalék is a megtévedt, lejtőre került, de intelligensebb, az előkelőbb társadalmi osztályokhoz tartozó rabok sorából kerül ki. Sokat vitatott, nem uj dolog, hogy az alacsonyabb műveltségű emberekre a börtön nem hogy javító, de sőt egyenesen rontó hatással van s a legközvetlenebbül érdekelt rendőrségen igen jól tudják, hogy az az ember, aki egyszer, bármilyen okból is, börtönbe került, ott végleg elzüllik s kiszabadulása után rövid idővel újra visszakerül, ezúttal azonban — ha az első esetben véletlenül, csaknem ártatlanul került is oda — sokkal súlyosabb körülmények között, az elsőnél sokkal súlyosabb bűnnel terhelve. Egy ujságiró, aki néhány nappal ezelőtt megfordult az egyik börtönben, ott néhány intelligensebb rabot, olyanokat, akik esztendők óta vannak a zárt ajtók mögött, megkérdezett a börtönről és azokról a tapasztalatokról, melyeket a börtönben való tartózkodása alatt szerzett. Papp Ferenc mérnök, akit kettős házasságért és orgazdaságért Ítéltek el 1905-ben hat évi börtönre, a következőket mondta: — Minden embert, aki valamelyik börtön falai közül kiszabadul — magamat sem Véve ki — minden további kihallgatás nélkül felhuzatnék a legelső akasztófára. Azoknak, akik kivülről nézik a börtönöket, fogalmuk sincs arról, hogy idebenn mi folyik, hogy idebenn, akár a legszigorúbb ellenőrzés mellett is, — de hiszen az ilyet még elképzelni is lehetetlen, — milyen kitanitás, milyen összeszövetkezés, megbeszélés járja. Az elkövetett bűncselekmények megbeszélése szigorúan tilos ugyan, s minden cellában ki van függesztve az igazságügy minisztériumnak a börtönrendtartásra vonatkozó rendelete, amelyben szigorúan, súlyos fegyelmi büntetések terhe alatt megtiltják a raboknak a bűncselekmények elkövetésére való összeszövetkezést, de ugyan ki ügyel fel arra, vájjon megtartják-e azt a rabok? Ki hallgatja meg, hogy a munkatermekben, a folyosókon, istentisztelet alatt, ha csak pillanatokig trécselhetnek is észrevétlenül, de hosszú időn át mindennap néhány pillanatig, miről beszélnek? Hatodik esztendeje vagyok itt s minden eseményről naplót vezettem. Sok embert láttam elmenni és sokat visszajönni. Itt voltam, itt éltem közöttük, hallgattam és hallottam, miket és miről beszélnek. Egyébként nem mondok véleményt, hanem elmondok egy esetet: Vagy bárom évvel ezelőtt, velem egy emeleten, volt itt egy házmester. Gondatlanságból okozott emberöléssel volt vádolva s az volt a bűne, hogy egyszer nyitva hagyott egy pinceajtót, azon lezuhant egy ember s szörnyet halt. Nem is volt itt hosszú ideig. Ha nem csalódom, mindössze két hónapig. Az ő nevére már nem emlékszem, csak azt tudom, hogy Endes Árpád volt á szomszédja. Ezek ketten összeismerkedtek. Valahol a folyosón akadhattak össze először s csak futólag beszélgettek. Egy-két nappal később épen akkor értem fel az emeletre, amikor az én házmesterem óvatosan kidugta a fejét az Endes cellájából, nézve, hogy nem látja-e senki, aztán gyorsan átsurrant a maga cellájába. Egy héttel később kiszabadult a egy hónap múlva újra itt volt — betöréses lopás miatt. Vagy mondok egy másik példát: Itt a gyüj- tőfogbázban az első emeletnek három takarító házimunkása van: Pál Simon József, egy sikkasztó postás és Kallivoda Ernő, egy tolvaj kereskedősegéd, akik most vannak itt először, a harmadik egy Benedek István nevű visszaeső tolvaj. A földszintnek két házimnnkása van: az egyik Bálint Ferenc, már hatodszor van itt lopás miatt, a másik L i s z a i Károly, az ötödik büntetést szenvedő notórius tolvaj. Ezt az öt embert napközben folyton együtt láthatja. Azon a címen, hogy takarítanak, egész nap együtt lehetnek. Pál már ma azt mondja, hogy nem bolond megjavulni, ha innen kikerül, csak . okosabban fogja csinálni másodszor s azt mondja, hogy most már igy is, úgy is mindegy, a szégyen már ugy1910. december 11., vasárnap. is rajta van. Kallivoda sem forgat okosabb terveket a fejében. Egyáltalában elmondhatom, hogy már láttam olyan embert, aki éjszakákat sirt keresztül, mikor bekerült, eleget; de olyat, aki azzal az elhatározással ment volna innen ki, hogy azontúl tisztességes életet fog élni, alig láttam. Hermann Gyula könyvelő, hamis eskü és okiratbamisitás miatt Ítélték el háromévi börtönre. A következőket mondta: — Egészen természetesnek találom, hogy aki innen kikerül, egy-kettőre újra vissza is jön. Itt, a munkatermekben, a legszorgalmasabb munkával sem keres többet négy-öt koronánál havonta s azt el is költi, mert ételnemüeket vásárol rajta. Amije marad, abból a kiszabadulása előtt csináltat magának ruhát, cipőt. Mielőtt kimegy, rabsegélyt kér és kap is, néhány koronát, sok, ha tizet. Már most kimegy innen az életbe egy ember, folttal a múltjában, tiz koronával a zsebében. Olyan helyre, ahol ismerik, és ahol ő is kiismeri magát, nem mehet, mert ott tudják, hogy büntetve volt, és ott nem kap állást. Ismeretlen helyen pedig nagyon nehéz állást kapni. A tiz korona két nap alatt elfogy. És aztán? Itt a műhelyekben mindenféle mesterségekre fogják az embereket. Nyugodt lélekkel mondhatom, hogy egyiket sem tanulják meg. A vezetés is hiányos, s az itt végzett munka természete sem olyan, hogy meg lehetne belőle élni, ha az ember odakünn folytatja. Itt mesterséget ki nem tanul az ember. Esztendők óta vagyok a szabóságba beosztva, de tűt nem tudok a kezembe fogni. Van itt egy Weisz Géza nevű rab, aki esztendők óta csak vasal. Folyton ruhákat vasal. Azt tud, de ha azt mondanák neki, hogy varrjon fel egy foltot, azt nem tudná megcsinálni. Hát ilyenek ezek az idebenn megtanult mesterségek. Mit kezdjen az ilyen ember odakünn? Ott nem folytathatja, ahol elhagyta. Mit kezdjen? Visszakerül. Halász Dezső a miniszterelnökség sikkasztó dijnoka, egy éve van a börtönben. Ezeket mondta: — Volt itt egy ember, aki a gépházban szerelővé képezte ki magát. Borzasztó szorgalommal tanult és megtanulta a mesterséget. Mikor kiment, bizonyítványt kapott arról, hogy itt dolgozott, éa hogy meg voltak vele elégedve. A bizonyítványába nem Írták bele, hogy rabként dolgozott a gépházban. Kiment és egy váci-uti villanygyárban kapott alkalmazást. Dolgozott szorgalmasan. Egy év alatt munkavezető lett s akkor valami külső szereléssel bízták meg. Az Andrássy-uton dolgozott, egy detektív meglátta, még aznap elment érdeklődni az illető gyárba, hogy hogyan viseli magát. Mikor ott megtudták, hogy büntetve volt, nyomban elküldték, pedig egészen addig nagyon meg voltak vele elégedve, Egy héttel később itt volt s azóta már háromszor volt itt. Ez ugyan nem arra válasz, amit tőlem kérdeztek, de jellemzőnek ez is jellemző és szempontnak ez is szempont. Bálint Ferenc most van hatodszor büntetve lopásért. — Én már egészen megszoktam idebenn. Kinn hideg van, itt meleg. Odakünn fáznék, éheznék. Itt ruhát kapok, meg kosztot. Ilyenkor télen ez a legjobb lakás. Még dolgozni se sokat kell. Inkább csak játszik itt az ember. Hát minek robotoljak odakinn? Az én becsületemet már úgyse reperálja meg senki. Ezek a válaszok. Van bennük adat elég, táré gyalhat róluk a börtönügyi kongresszus legközelebbi ülésszaka. De vajon tárgyal-e? Beggelizés előtt fél pohár SCHMIDTHAUER-féle 6568 óra alatt teljesen rondbo hozza. Használata vaódj áldás gyomorbajosoknak, székrekedésben szenvedőknek elrontott gyomrot ti» «2» '%* 1 telíesen rend he hnrr.A Kia üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fillér.
