Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
1925 október 3, szombat ÁCSI 2000 Előiizetésí árak: Félévre 800.000 korona. Negyedévre 150.000 kor. Egy hóra 50.000 korona. Egyes szám ára hétköznap 2000 korona. Vasárnap 3000 korona. Insztrlában hétköznap és vasárnap 2500 osztr. K. Felelős szerkesztő: f A pénz reformja Irta: Ajtay József dr. Minden valutareform célja általában: minél jobban funkcionáló pénzt teremteni. Nálunk ezenkívül a valutarendezés különleges célja: az infláció által feldúlt rögzítésére. A viszonynak kell tehát lehetőleg stabilnak lennie egyrészt a hazai pénz és a külföldi jó valuták értéke (árfolyama) és másrészt a hazai pénz és a belföldi jószágok csereértéke között. Nyilvánvaló ebből, hogy az államhatalom az annyira kívánatos valutáris stabilitásnak valutáris viszonyok helyrehozatala. Tudvalevő, hogy a pénz csak akkor mondható jól funkcinnáló- nak, ha három feladatot tud lehetőleg kifogástalanul ellátni, még pedig: a belföldi és nemzetközi árucsere sima és gazdaságilag helyes lebonyolítását, valamint hitelügyletek kötésének lehetővé tételét a hitelező és az adós megrövidítése nélkül. A nemzetközi árucsere érdekében stabilnak kell lennie a pénz külföldi árfolyamának, ami azt jelenti, hogy a hazai pénz értéke (árfolyama) a külföldi jó valutákhoz való viszonylatban nem romolhat, illetve nagyobb mértékben nem ingadozhat. A pénz stabilitása befelé pedig abban jut kifejezésre, hogy a pénzben kifejezett áruk indexe, azaz a. pénz és áru csereértékének egymáshoz való viszonya (a pénz tmsárlóereje) lényegesen nem változik. A kettő egymással összefügg, egymásra kölcsönhatással van és csupán a mindkét vonatkozásban stabil pénz alkalmas eszköz hitelügyletek kötésére, tartozások és követelések értékének csupán egyik előfeltételét tudja megteremteni: a megfelelő hazai valutát, amely mennyiségileg máról-holnapra nem változván és a gazdasági életben előre megszabott, állandó körforgást végezvén, a gazdasági életben elfoglalt helyzete szempontjából szilárd pontnak tekinthető. A másik két tényezőnek: a külföldi valuták és a jószágáraknak stabilizálása azonban már az állam hatalmának körén kiviil esik. A kormány tehát helyes pénzrendszer felállításával az egyik oldalról előmozdíthatja ugyan a valutáris egyensúly és stabilitás helyre- állásának bekövetkezését, de egymagában azt meg nem teremtheti. A gyökeresen felborított és megzavart valutáris viszonyok egyen- sulybajövése, illetve stabilizálása nem történhetik meg hatalmi szóval, deklaratorius utón, hanem csakis egy lassú kiegyenlitödési folyamat yégső eredményeképpen épp úgy, mint ahogyan a helyéből kimozdított inga nyerj, vissza elvesztett egyensúlyi állapotát. A mostani feldúlt valutáris így szebb Irta: Srdődy Mihály (Utánnyomás- tilos) I. Az ősz ködfüggönye szétmosta a bányatelep földszintes házait és a sáros utón barnán fénylett a letaposott avar. Kora délután volt, de a ’lámpák már égtek, piszkossárga homály feküdt a völgyre. A bánya- vásut. tompán dübörgött a hegyek alatt. Most hozták a friss, fekete szenet. Koltay cigarettára gyújtott. A gyufa fénye bevilágította a szobát. Egy pillanat volt az egész. Utána az árnyék mintha még sötétebb lett volna. — Korán esteledik — mondta Koltay és az asszonyra nézett. — Korán — felelt az asszony. Aztán hallgattak mind a ketten. Ennek az egy elejtett szónak tövise volt, felvérezte a szivüket. A férfi is, az asszony is egyre gondolt. Az ifjúságra, ami elmúlt. Régi tavaszokra, amelyekből már csak az emlékek avarja maradt meg. Koltay a reggeli vonattal érkezett meg Pestről. Az utolsó pillanatig mindenki azt hitte, hogy vissza fogja utasítani a meghívást. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy a világhírű hegedüvirtuóz művészetével megtisztelje a bányatelepet. Most aztán megvolt a szenzáció. Koltay a bányatársulat hangver- senyrendező bizottságának meghívását elfogadta, ma este_ fellép, zongorán Darvasné, a főmérnök felesége fogja kisérni. Dél óta együtt gyakoroltak. Koltay el volt ragadtatva. — Csodálatos, hogy bele tud olvadni a játékomba , . , Darvasné lehajtotta a fejét: — A kor teszi, lássa . . . Ha egy asszony megöregszik, valahogy mintha a lelkében volna kárpótolva mindazokért a szépségekért, amelyek ifjúságával örökre elszálltak... — Igen, — mondta Koltay — amire egy asszony megtalálja a szivét, már meg is öregszik ... Ez a férliak tragédiája . . . Darvasné szeme fátyolos lett: —- Beszéljen . , olyan jó hallgatni magát , . 4 II. — Selmecbánya . . . — Igen, asszonyom, Selmecbánya. Érzi, hogyan muzsikál ennék a kis bányavárosnak a nevet Selmecbánya . . . Tizenötéves voltam akkor ... — Selmecbánya... — Ismeri? — Hogyne, hiszen ott születtem... Most megint csend lett. Valami a torkukra nehezedett. Kint sötétedett. — Folytassa ... — Akkor diák voltam. Apám szigorúan tartott, vigyázott minden lépésemre. Az élet a maga nagy szédületével olykor megérintette a ■szivemet, de csak egy sóhajtás volt az egész, aztán szépen elfelejtet- ,tem mindent... A bányaiskola fönn volt a hegyen, tudja ... — Tudom ... — Mindennap ezt az utat jártam, föl a zegzugos kis utcán, kezemben a tankönyvekkel... Egyszer aztán, emlékszem május volt, megyek föl a lépcsők kőkockáin... Darvasné közelebb húzta a széket. — Milyen szép, amiket most mond... A selmeci május... zegzugos utcák... Tavasz a hegyen... Olyan, mintha Jiegedüszó volna.,,
