Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
1926. január 24. A PE8TI HÍRLAP VAS ARM AMA a Gyermekek Pesti A betűk forradalma. Irta: Peterdy Sándor. Lajcsika már fáradtan irta a holnapi feladatot Vágyakozva gondolt a jó puha, fehér ágyra, ahol most olyan pompás volna végignyuj tózni és nagyokat aludni, de sajnos! a lecke még nem kész és írni kell. Pedig Lajcsikának éppen az írás volt a gyenge oldala Hányszor, de hányszor kapott már szidást a tanító bácsitól — Ejnye Lajcsi' mitől ijedtek meg a betűk, hogy a pincébe akarnak bújni! — Vagy: mi lelte a betűket, hogy a padkásra szeretnének kapaszkodni! — Vagy: hát az ,,á“-betürő] hol maradt az ékezet? — Es a többi, és a többi! Ha a tanitó bácsi Lajcsi irkáját vette a kezébe, biztos volt, hogy egyik hibát a másik után találja benne. Ha rendes körülmények között sem ment jól az írás, elgondolhatjátok, milyen nehezen ment az most, mikor az óra már kilenc felé járt és Lajcsika szemei minduntalan lecsukódtak az álmosságtól. Egyszerre, amint éppen be akarta mártani tollát a tintatartóba, megdöbbenve kapta vissza kezét. Rettenetes, csodálatos volt, amit látott A tintatartóból egymás után bújtak elő a betűk. Itt néhány d, ott néhány gömbölyű 6 tolongott; láthatott sok t betűt; egyik m a másik után ugrott elő. És mindegyik lármázott, fenyegetően kiabált Lajcsika felé. — Nem kell öt kímélni! Bosszuljuk meg magunkat! Előre! — kurjantott dühösön egy kövér <5 betű. — ügy vari! nem tűrjük tovább! egy percig sem tűrjük kegyetlenkedéseit! —• bömbölte torka szak adtából egy m betű — Előre! Támadjunk reá! A betűk fekete hadserege vad dühvei ugrott le a tintatartóról és Lajcsi felé szaladt. — Ide nézzetek! En sántítok! — panaszkodott az m betű, mert az én egyik lábamat mindig eltöri! Nem nyugszom, mig én is le nem töröm az egyik lábát! — Nekem gyönyörű dárdám van, azt mindig ellopja, — kiabált a t betű, — A mi fejünkről elhagyja az ékezetet és ezért összetévesztenek másokkal! — dühöngött a sok d és é betű. — Nekünk a két szemünket felejti el, hát mi is kikaparjuk a két szemét! — fenyegetődzött egy csomó ő és ü betű. — Az én karjaimat kicsavarja, — jajgatott az r és mutogatta csonka tagjait. — A mienket is, a mienket is! — sopánkodott a sok v és b betű. — Engem a természet szép gömbölyűnek alkotott és a kegyetlen mindig olyan soványra lapít, hogy majd megfulladok! — sopánkodott az a betű. — össze kell préselni őt is! — Engem meg úgy széthúz, hogy majd megszakadok! Hát őt is szét kell húzni! — tüzelt a d betű. — Én soha se találom meg a lábaimat! — siránkozott a g betű. — Én sem! én sem! — pattogott harciasán az y. _ — Mindegyikünkhöz kegyetlen, mi sem irgalmazzunk neki! — zúgtak, zajong- tak a betűk. — Támadjuk meg! — Hajrá! — rajta! rajta! — Ki a szemét, ki a lábát, a kar ját! Üssétek, vágjátok, szúrjátok! A tintatartóból csak úgy áradt ki a sok betű. Tele volt velük az egész asztal; mind dühös volt, mind fenyegetődzött, valamennyi vad haraggal rohant Lajcsikára. És már érezte is, hogy tépik, szúrják, marják. Ott nyüzsögtek a fején, a testén, az ajkain, a szemei körül; húzták, szorították, ütötték, verték. Hiába küzdött, birkózott velük, számuk egyre több és több lett. — Segítség! kegyelem! — sikoltott Lajcsika kétségbeesetten. De a betűk nem ismertek kegyelmet és csak még dühösebben rohantak a meggyötrött fiúcskára. Az egész teste 'tele volt már velük; ott hemzsegtek a karjain, a fején, az arcán. Érezte, hogy kegyetlen ellenségei diadalmas- kodnak felette. — Segítség! kegyelem! — nyöszörögte. — Mi van veled, Lajcsika? — hallotta ekkor (és a betűk hanyat-homlok rohantak vissza a tintatartóba, ahol csakhamar eltűntek' — Lajcsika! — hallatszott újra. Lajcsi felpillantott, édes atyja állt mellette. — Mi az, kis öreg? Elaludtál és valami rosszat álmodtál? % Lajcsika tétova szemekkel nézett aty jára. Majd hirtelen a tintatartóra nézett. A forradalomnak nyoma sem volt Egyetlen betűt se látott. — Igen ... kissé elaludtam... — No. most menj aludni és majd reggel korábban felköltelek! Majd akkor befejezheted a leckédet. No, menj fiacskám — Igen, apuska, igen ... Ekkor a füzetre esett a tekintete. Ijedten kapott a tolla után. Észrevette, hogy egy ó betűről mind a két vessző hiányzik. Hamarosan feltette a két vesszőt és csak azután sietett édes apja után. Törpék és óriások... Nagy Törpeországban vígan szól a nóta Férjhez meggen Törpeorszdg legkisebb Lakója. Férjhezmegy a törpekirály legkisebbik lánya Elveszi a Tündérkirály gyémdnlszemű bátyja. Adnak vele kincset, gyöngyöt egész társzekérrcl S kiséri az egész ország kacagó zenével. Meaeskiisznek. vígan vannak, szól a zene, ének Nincsen vége. nincsen hossza, kacajnak. mesének Javában All a mulatság s alig veszik észre. Bcátört az országukra óriásorszdg népe. — Nosza hamar! így kiált fel a király lány férje S feje felett megvillanik aranykardja fénye. Aki bátor utánam jön s megmutatjuk nékik Törpeország fiai, a hazát, hogyan védik S kivágtatott aránylován, ki, az aranyrétre S ment utána Törpeország minden épkéz népe Óriáshad mosolyogva, hahotdzva várja S azt gondolták, küldjük őket, mindjárt a halálba. A királyfi aránylován megdllott előttük S keményhangon megkérdezte, — mit akarnak, tőlük? Hallgass, Babszem! kiállt rája órjáse vezért. Eljöttünk, hogy leszámoljunk veletek is végre. Valamennyi aranytok van, hozzátok ki nékem Aranyokra, gyémántokra éhezett a népem! — Soha! kiált a királyfi, kardját villogtatva Kap majd kincset, aranyat is. aki kardom kapja. S az arany kard, mint a villám, zivatarba, vészbe, Meg sem állt. csak az órjások vezére szivébe. A törpék meg diadallal városukba térlek S felfakadt az ajkukon a győzedclmi ének. * Magyarország kicsi ország ■.. nagyne- hezen védjük De azért az óriások számát sohse kérdjük. Hanem megyünk tűzön-vizén, a poklokon által S megbirkózunk a hazánkért minden óriással... Bozzay Margit A mérsékletesség haszna. Szüléitek figyelmeztetéseiben, iskolai előadásokon eleget hallotok, jó könyvekben eleget olvashattok, kis olvasóim. a mérsékletesség szükséges voltáról. Hogy ez mennyire hasznára válik s az ember egészségét, sőt az életét is mennyire meghosszabbítja: példa arra az a hires orvos, aki még Krisztus születése előtt élt a régi Görögországban. A tudós Hippokrátesz, akit az orvos tudomány apjának is neveznek, száznegyven esztendeig élt, v; amikor megkérdezték, minek köszönheti ezt a ritka hosszú életét, ezt felelte: — Annak, hogy sohasem keltem föl az asztaltól — terhelt gyomorral... Ez a mondás jusson eszetekbe, amikor alig tudtok betelni a terített asztal mellett! A hirtelen harag. Veszedelmes, rossz természete van annak, aki hirtelen haragra lobban s haragjában igazságtalanságokra ragadtatja magát. Volt egyszer, a régi időkben egy király, a-kinek szintén ilyen rossz természete volt s rendesen ártatlan szolgáin töltötte ki a mérgét. Később ezt meg is bánta s iparkodott ebből a hibájából kigyógyulni. Történt egy Ízben, hogy egy szomszéd király látogatóba jött hozzá és gyönyörű porcellán vázákat hozott neki ajándékba. A vendég távoztakor a király pedig kapta a drága edényeket s egyenkint a föld höz csapta, hogy mind dirib-darabra tört. Csodálkoztak ezen az udvar emberei s megkérdezték: miért cselekszi ezt? Amire a király igy fordult hozzájuk: — Látjátok, megeshetik az, hogy valamelyik szolgám a vázát eltöri Akkor én olyan indulatba jöhetek, hogy bizonyosan megint túlságos szigorral fogom azt a szerencsétlent megbüntetni, — oly túlságos keményen. ahogy azt nem is érdemli meg az ügyetlenségéért. Ezt akarom kikerülni, — ezért inkább magam tördel tem össze az edényeket Mikor a Sárga mérges. . % Utoljára kik járnak a legjobban ? « Szomorúan áll a bérkocsiállomáson az öreg Sárga... Adta szemtelen ve rebei; hogy rátelepszenek!.., — Ja], Majd hoz neu Szép ajándékot. Csemegét, cukrot. Cifra játékot De ha nem is ho: Semmit se nekünk: Nagyanyó akkor is Kedves vendégünk! Andor b A macska a hibás. ^>7. — Nem hagyod békén azt a szegény macskát? Miért t űzöd a farkát? — Én nem húzom, csak fogom, macska húzza!.. . Földraizi órán. Tanitó: Mutasd meg a térképen Amt rikát, Emil! Emil megmutatja. Tanitó (az osztályhoz): Ki fedezte föl Amerikát? tz osztály: Szótagtalány. Los — si — dém — gyag — el — rát — im —■ zi — vég — nye — a — o — a. — ni — a —- ta — vi — ná — dá — din — mo — ra — re — di — la —i gym — asz — um — ü — nyi. Ezekből a szótagokból az alábbi szavakat úgy kell összerakni, hogy azok első betűi felülről lefelé, végző betűi alulról fölfelé olvasva együtt egy régi jó közmondást adjanak. 1. Fazekasoknak nélkülözhetetlen 2. Kívánatos gyümölcs. 3. Bibliai próféta. 4. Keresztnév. 5. Tanintézet 6. Átlátszó anyag. 7. Hires magyar vitéz 8. Pompás ékszer 9. Nevezetes hegy 10. Kedves virág 11. Hasznos iparos. * A helyesen megfejtők közül háromnak a nevét kisorsoljuk és mindbár rom nyertesnek egy-egy szép ifjúsági könyvet adunk ajándékba. A megfejtés beküldésének határideje: jövő hét szerdája Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Nevetséges irka-firka. A helyes megfejtők közül sorsolás utján könyvjutalmat nyertek a következők: Oláh Sándor. Baja (Szent László-u. 38.); Pa.pp Ambrus. Nagykőrös (V., Hód-u. 291); Müller Ilonka, Budapest (VII., Da.mjanich-utca 3.). Meg is unja a lovacska, hogv a nyakát csiklandozzák: mérgesen nagyot lódít a fején- az abrakos tarisznyán. , Amivel csak a verebek járnak jól: most már a földről szedege'hetik föl a szemet —• s ők abrakolnak a Sárga helyett,,.
