Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
8 RirftresTi fflmiff Ketfa, ÍÍÍ215 JKnfns 1. Jfí8. Mtff Jókai síremlékének felavatási ünnepe. Aj* első sorban ül Klebelsberg gróf kultuszminiszter, Herczeg Ferenc, Horthy kormányzó, Puky Endre, a képviselőház alelnök e, Sipőcz polgármester, Berzeviczy Albert. Jobboldalt Hegedűs Lóránt áll Deríts fényi ünnep voll Jókai síremlékének leleplezése „Ami tennem lélek, veletek megy, ott fog közietek lenni mindig, megtalálsz virágaid között, mikor elher- ' vadnak, megtalálsz a falevélben, mikor lehull, meghallasz az esti ha- ra/ngszóban, mikor elenyészik s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.“ Pár sor csupán, ami ebben a szikrázó tavaszi napsütésben Jókai síremlékének peremen vésett betűkkel ragyog szemünkbe, mégis any- nyi emléket idéz fel, annyi muzsikával tölti meg lelkünket, hogy az emlék eleven valóság lesz és a áremlék felett ott látjuk szelíd mosolyával magát a költőt. A szelídhangú, sze- rényszavú zsenit, aki meséket tükröző kék szemével, amint a hódolatára egybegyült előkelőségekre és nagyközönségre tekint, rámo- solyog az emlékmű pár sorára, mintha mondaná: — Nem tudok néktek egyebet mondom, caák ennyit. És a közönség, a nagyszámban összegyűlt előkelő közönség tekintete minduntalan az emlékmű pár sorára téved. Szinte észrevétlenül egy családdá olvad össze, aminthogy egy családot is alkotnak, a mesemondó színes szavát hallgató családját. Féltizenegy órára teljes számban együtt voltak az előkelőségek. Megjelentek az ünnepen: Puky Endre, aki a képviselőházat képviselte, Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter, Sipőcz Jenő polgármester, Berzeviczy Albert, az Akadémia elnöke, Ravasz László püspök, Volkenberg Alajos dr. rektor, Buzáth János, Petrovich Elek, Andréka Károly, Liber Endre, Zseny József és még számosán. A család részéről megjelent Jókai özvegye, 'Hegedűs Lóránt, ifj. Hegedűs Sándor és özv. Ihász Lajosné, Jókai Etelka. Féltizenegy órakor érkezett meg a kormányzó, aki Herczeg Ferenc és Puky Endre között foglalt helyet. Költő, aki építészek és történészek munkáját Is végzi Az ünnepséget a Budai Dalárda vezette be a Himnusz elének lésével, majd Klebelsberg Kunó gróf lépett a síremlék eié"és hódolt ke- gyeletes szavakkal Jókai emlékének. — Jókai — mondotta a miniszter a többi között — a maga gyönyörű munkás életét mindvégig következetesen élte le. Nagy - szelleme, hatalmas poézise mindvégig egy arányban haladt. Utána hatalmas, nagy életmű maradit, amely örök értéke a magyar nemzetnek. — Amikor irodalmi munkásságát megkezdte, szerte Európában mindenütt a klasz- ezicizmus után felébredt a romantikus korszak és benne a történelmi érzék. Németországban, Franciaországban és másutt is mindenfelé építészek rekonstuáltáik a régi kastélyokat és lovagvárakat, történészek pedig a levéltárakból feltámasztották a nemzeti múltat. , — Hazánkban a műemlékeket feldúlta a török, a levéltárakat is elpusztította, sem az Ujrendszerfi butorhitel! MA pengd után 5 pengős havi IVV törlesztésre vásárolhat-váltó nélkül-tó^““^ v UI tv IIVIKUI visszatérítjük. Kardos Testvérek házában VU_ Wczzelénji-atcn 18. (Kazinczyatoa sarok) építésznek, sem a levéltárak kutatójának nem volt módja a történelmi múltat feltámasztani. Nálunk ezt a rekonstruáló munkát az építész helyett is, a történész helyett ig Jókai hatalmas szelleme végezte el. Elvégezte történeti regényeiben, amelyek feltárják Magyarország históriájának különböző korszakait és ezeknek a korszakoknak történeti emlékeit. A Jókai szelleme azonban nem állt itt meg: a mult, a történet vázolásán túl is elment és bepillantást engedett a magyar jövőbe is. Tatrangi Dávid hatalmas alakjában a magyar ideált állítatta elénk, azt a magyar embert, aki a tudás, a művelődés, a kultúra erejével veszi fel a harcot, a magyar nemzet ellenségeivel szemben. Ez lesz a mi eszményünk, ezt fogjuk követni mi és a mi utánunk eljövendő magyarok, a munkára, ha kellf áldozatra kész magyar nemzedék. — Emlőke most elkészült s én ennek az emlékműnek kulcsát átadom a székesfőváros polgármesterének azzal a kérelemmel, őrizze az emléket, s ápolja szeretettel azt a sírt, ahol a nagy magyar mesemondó alussza örök álmát. A rendkívül nagy tetszéssel fogadott beszéd után Sipőcz Jenő polgármester a székesfőváros nevében átvette a áremlék kulcsát. — Jókai művei — mondotta — számunkra a fenkölt erkölcsiséget jelentik és jelentik ezenfelül a régi teljes Nagy-Magyarországot. Nincs ennek a Nagy-Magyarorrszágnak egy városa, egy hegye, egy völgye, egy folyója, amelyet Jókai meg ne örökített volna, amelyet képzelete fenkölt szárnyalásával he ne járt volna. Jelenti Jókai a mi számunkra a kultúrának legnagyobb emelkedettségét, annak ellenére, hogy csak magyar volt, sőt éppen azért, mert magyar volt. A nemzet a maga háláját kétféle módon rótta le, bent a városban szobrot állított Jókainak, itt künn pedig a halottak birodalmában áll most síremléke, ■melynek kulcsát most átveszem és őrizni fogom, nemcsak a főváros, hanem az egész magyar nemzet nevében. Az ifjúság költője Az ünnep harmadik szónoka Berzeviczy Albert hódolt ezután Jókai emlékének a Tudományos Akadémia és a Kisfdludy-Társaság nevében. — A Gondviselés elég hosszú élettel ajándékozott meg, •— mondotta, — hogy átélve, szemlélve Jókai tüneményes költői pályáját, annak delelőpontjától a sírig még megérjem egy negyedszázadon át késett sírontúli megdicsőülésének e napját. Midőn e pálya szemléletének emlékeit idézem föl, nem magamról beszélek; beszélek arról a nemzedékről, mely- lyel felnőttem, amely a Jókai dicsőségének és elhunyténak tanúja volt s amelynek egyik utolsó hírmondója gyanánt koszorúzom meg ma e sírt. Annak a nemzedéknek gyermekképzeletét Jókai elbeszélései gyújtották lángra. 8 mikor a politika, mely korán ragadta magához Jókait, élemedettebb korában tépdelni kezdte költői babérjait, mi állottak őt körül nem csökkenő csodálattal és szeretettel, ábkan mint képviselőtársai, atyai barátságának birtokosai. Ott álltunk, lelkesedve nemcsak azon, amit tolla írt, azon is, amit szózatos ajkáról hallottunk: azt a remek szónoklatát, amely- lyel Petőfi szobrát fölavatta, azt az emlékezetes pohárköszöntőjét, melyet a színpadról megváló neje búcsúlakomájára mondott, amikor kettejüket a sivatagban állva maradt, néha megszólaló Memnonszobrokhoz hasonlította. És hallottuk azt a csodás varázsú emlókbestédet, amelyet az akadémiában a boldogtalan Rudolf trónörökös felett tartott: fantazmagória volt az, maga is ilyennek érezte, de a legragyogóbb költészet, melynek dicsfényével árasztotta el a legsötétebb tragikumot. így emelt ő költészetének bűvkörébe mindent, anaihez nyúlt, . És a sors úgy akarta, hogy amikor e fényes pálya véget ért, amikor egy nemzet leste dobogó szívvel a költő ajkáról ellebbenő utolsó sóhajt, én mint aikikori közoktatásügyi miniszter voltam hivatva őt mint a nemzet halottját kísérni ki ebbe a sírba s indítani meg a kegyelet művét emlékének megörökítésére. S aki a Jókai géniusza iránti hódolatban mindig magam mögött véltem érezni a nemzetet, akkor a halhatatlanság küszöbét átlépő költő iránti tartozásunk lerovásában először éreztem elhagyatva magamat. Más esetekben a sajtó egyetlen szózata elég volt előteremteni az anyagi eszközöket síremlék és szobor számára, Jóainak várnia kellett! Egy hosszú gyűjtési akciónak, melyet nagy politikai változások s egy rettenetes nemzeti katasztrófa tarkítottak meg ismételve, eredménye lett végül a nyolc évvel ezelőtt leleplezett szobor, melynek költségét legnagyobbrészt a magyar tanulóifjúság filléreiből szedtük össze. Az. adakozók úgy kívánták, hogy előbb álljon a szobor, csak azután keríthettük sorát a síremléknek. Egy, e tekintetben nálam szerencsésebb utódomnak volt fenntartva az érdem, hogy amire társadalmunk gyengének bizonyult, annak a tartozásnak lerovását mint a nemzet mandatáriusa teljesítse. Most itt állunk a kész síremlék előtt, melynek gyűrűalakja példázni látszik az örökkévalóságot: a Jókai halhatatlanságát, míg kövednek az idővel dacolni hivatott szilárdsága az ő költői alkotásainak maradandóságát hirdeti. Én hiszek az ő halhatatlanságában, hiszek az ő alkotása maradandóságában! Mint ahogy sírját a forduló évszak mindig új tavasz pompájával fogja környezni, úgy fog alkotásainak szeretető minden nemzedékkel újulni. Mert Jókai az ifjúság költője volt, a magyar ifjúságé s az a nemzedék, amely megszűnnék lelkesedni azért, amit 6 írt, vagy nem volna fiatal, vagy nem volna magyar! Másnak képzelte Jókai imádott hazája sorsát, melynek jövő nagyságát annyiszor le- festete előttünk! Hiszen 5 mondta, hogy a magyar nemzet dicsősége fölötti büszke örömében a Petőfi ércszobra izzóvá lesz és vi- lágolni fog az éjszakában. Mi nem hiszünk a sors mostohaságának állandóságában, mi a költői ihletek jövendölésének beteljesedésében hiszünk. És ha lesz, — aminthogy bizonyára lesz — számunkra föltámadás, a-nnak a föltámadásnak a hallelujája be fog hatolni e sírnak mélyébe és fel fogja deríteni a költő síri álmát! A mély benyomást és nagy tetszést keltett beszéd után Pékár Gyula dr. mondott beszédet a Petőfl-Társaság nevében. — Petőfi Sándor szózata jut most eszembe, az, amelyet a kishitűekhez intézett. Ostorozta őket és hangsúlyozta, hogy a magyar nemzetre külön magyar gondviselés vigyáz. Ez a külön magyar gondviselés teremtett meg nekünk nyolc esztendő alatt huszonnyolc nagy magyart, hogy 1848-ra a nemzet szellemileg fel legyen készülve. Petőfi, Arany, Madách, Jókai, Tompa van köztük, hogy csak a főbbeket említsük. — És van ebben a csillagsorban egy ikercsillag, Petőfi és Jókai. Ikrek ők, iker lánglel- kek, akik egyike a másik nélkül nem is említhető. Petőfire szüksége volt a magyarnak negyvennyolc előtt, Jókaira negyvennyolc után. Most, Jókai síremlékének felavatásánál bizonyosan itt van Petőfi szelleme. Adsit! Adest! Kettőjüknek együtt kellene feküdniük egy sírban, de a Gondviselés máskép döntött, Petőfi szelleme azonban e percben bizonyosan itt van és a kettőjük szellemét a magyarok hálás emlékezete együtt ünnepli. Ezután Hegedűs Lóránt dr. mondott köszönetét a Jókai-család nevében a kormánynak, a fővárosnak és a magyar hazafias tanulóifjúságnak, hogy Jókai sírját maradandó emlékművel örökítették meg. Megkoszorúzzák a síremléket A. beszédek sora ezzel véget ért. A Szilágyi Erzsébet leányliceum növendékei énekeltek, Sétojmo.viis Adrigane tanárnő vezetésével. Friedmann gyárban vásárolhat a legjobban I VI., Király-utca 8 (udvarban) majd a síremlék megkoszorúzása következett.. Elsőnek a kormányzó helyezett koszorút az emlékműre. Herczeg Ferenc a felsőház, Puky Endre a képviselőház, Klebelsberg Kunó gróf a magyar iskolák, Sipőcz Jenő polgármester a főváros koszorúját tette le. Ezután Jókai özvegye helyezett koszorút a sírra. Az özvegyet a koszorú elhelyezése után Klebelsberg Kunó gróf a kormányzó elé vezette, aki felállva helyéről kezet fogott az özveggyel és barátságosan elbeszélgetett vele. Hegedűs Sándor a család nevében, Berzeviczy Albert az Akadémia és Kisfaludy-Tár- saság nevében, Ravasz László püspök a református egyház nevében, Sziklay János az TJj- ságíróegyesület nevében, Volkenberg Alajos rektor a Pázmány Pétor tudományegyetem nevében, Balassa József az Otthon nevében, Valikovszky Károly a Hírlapírók Nyugdíjintézete nevében, Zseny József a Rákóczi Szövetség és a Zrínyi Ilona Kör nevében helyezett koszorút az emlékműre. Koszorúkat helyeztek még el az unitárius egyház, Komárom város, a pápai református kollégium, a MANSZ, a csek-komáromi Jókai Egyesület, a Szilágyi Erzsébet leányliceum és a Lorántffy Zsuzsámmá Egyesület. A megkoszorúzás után az egyesületek és az iskolai ifjúság hosszú sorban vonult el Jókai sírja előtt, egy-egy szál virágot dobva a nagy mesemondó sírjára. Hulltak a virágok a nagy mesemondó virágokat körülölelő emlékművére, amelynek felső peremén az alkotó művészek Lechner Jenő és Füredi Richérd poétikus ötlete nyomán gerle- párok teszik szelíd derűssé az elmúlás komor gondolatát. Az ünnepséget, szerencsére, csupán múló izgalmat okozó incidens zavarta meg. Berze* viczy Albert, hogy az emlékművön elhelyezte a koszorút, a lépcsőkről lejövet megtántoro- dott és elesett. Elsőnek a kormányzó sietett az ősz tudós segítségére, nyomban utána Kle* belsberg gróf és Hegedűs Lóránt. Berzeviczy mosolyogva oszlatta el az aggodalmakat: — Semmi bajom, kissé elszédültem. ★ Félóra múlva a vendégek távozása utáni folytatódott az ünnep. A kőbe vésett gerlemadarak vendégeket kaptak. Fákról, bokrokról madarak repültek az emlékműre, csiripeltek, csacsogtak. A virágok felett pillangók libegtek. A nap egyre gazdagabban hintette sugarát. Folytatódott az ünnep ós tart szakadatlan, amíg a mesemondó meséi tartanak... Az angol király 64 éves LONDON, jún. 3. (A Budapesti Hírlap távirata.) A beteg király vasárnap ülte meg hatvannegyedik születésnapját. A király születésnapja alkalmából számos rangemelés és kitüntetés tör- tént. Az admiralitás első lordja, Bridgemun, megkapta a viscounti rangot s ezzel egyúttal tagja lett a felsőháznak is. Ugyanebben A rangemelésben részesült Anglia párizsi nagykövete, Sir William Tyrrell is. A kitüntetettek között van, John Galsworthy, az ismert angol író is. Esősre fordul az idő A Meteorológiai Intézet jelenti június 3-án este 10 órakor: A skandináviai depresszió erós kifejlődéshez jut és hatása alatt a légnyomás Közép-Európában is erősen süllyed, ahol másodlagos minimum van keletkezőben. Vele szemben a délnyugati maximum egészen visszahúzódott. A depresszió nyugati oldalán hideg levegő nyomul előre, Közé p-Európa nagyobb része azonban még egy meleg földközitengeri légáramlás hatása alatt áll. Esők majdnem mindenfelé voltak Közép-Európában és Európa észak- nyugati részein. Hazánkban csak szórványosan esett kevés cső. Időjelzés: Eső vagy zivatar várható, később nyugat iszelekkcl hősüllyedés. ★ A vasárnap esti lehűlés alkalmával gazdaköreinkben meglehetősen nagy volt az ijedelem. Szerencsére ennek nem volt komolyabb’ alapja, mert a Skandinávia fölé került depresszió a további lehűlésnek gátat vetett. Erősebb nyugati légáramlás köszöntött be, amely borulást idézett elő s esősre fordult időt hozott. Déldélnyugat-Európát kivéve lecsapódások mindenütt fordultak elő, hazánkban azonban hétfő reggelig csak Tokaj és Salgótarján jelentett egy millimétemyi esőt, Eger, Sopron, Tárcái és Balassagyarmat pedig csak esőnyomokat.
