Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

i Hírű? 3 I A Magániisztviselők Országos Nyugdíj- egyesülete: Egyesületünk, mely a biztosiló társasá­gok szervezetéhez hasonló, a nálunk tag­ként beiratkozó tisztviselőket bizonyos nyugdíjban részesíti. Egyesületünk az első, a mely a valorizációt, bár mérsékelt arány­ban, tagjaival szemben alkalmazta. De ezt is csak azért tehettük, mert vagyonunk Pest vármegye ma díszközgyűlésen ünne­pelte Jókai Mór születésének századik év- fordulóját. Pest vármegye minden szép, jó és nemesért lelkesülő főispánja mellett a magvar irodalom kitűnőségei zengték a nagv mesemondó örök dicsőségéi. Preszlu Elemér főispán. Vargha Gyula. Bcrzeviczu Albert. Pékár Gyula és Rákosi Jenő mél­tatta Jókai halhatatlan érdemeit, irodalmi jelentőségét és nevelő hatását. Ott voltak a diszülésen: Scilovszku Béla, a nemzetgyűlés elnöke. Klebelsbcrg Kunó gróf kultuszminiszter. Prónau Gvörgv báró miniszterelnökségi államtitkár a kormány képviseletében. Balogh Jenő. Szász Károly, Darányi Ignác. Teleki József gróf. Núavessv László. Reiner János dr.. F. Szabó Géza. Teleki Tibor gróf, Krakker Kálmán, Mók­ásán Zoltán.. Endre Zsigmond. Patau Tibor. Dabasi-Halász Móric képviselők. Kcal .la­nes, Pálóczi-llorváth István és a törvény- hatóság számos tagja. Preszlu Elemér főispán mindenekelőtt a vendégeket üdvözölte, elsősorban a nem­zetgyűlés elnökét, a kormány képviselőit s a tudományos és irodalmi egyesületek nevében megjelenteket, de különös szeretet­tel üdvözli Bcrzcviczg Albertet és Rákosi Jenőt, ezt a két érintetlenül megmaradt nagyságunkat. Bcrzeviczvt. a szépnek ra­jongó szeretőiét, és llákosi Jenőt, az örök­ifjút. a ki ideálokat állított a nemzet elé. egv egész generációt nevelt s a nemzetet lelkesíteni és magával ragadni tudta. ünnepi megnyitóbeszédében, melyet nagy tetszéssel fogadlak, a főispán történelmi visszapillantást vetett a 19-ik század ele­jére, Kölcsey. Arany, Petőfi, Kossuth La­jos, Deák Ferenc, Széchenyi működésére és alkotásaira. —- Hogy van. úgymond, mag var nemzet, magyar irodalom és művészet, azt mind az 1825-el kezdődő kornak és nagy férfiúinak köszönhetjük, a kik telve hittel, lelkesedés­sel. hazaszeretettel dolgoztak s egyszerre, egy csapásra meg akartak teremteni min­dent. És ez az irodalom a magyar föld talajából, a magyar népből nőtt ki, iga­zolva azt, hogy a mi örök, az egyszeri}. És 1825-ben adta a Mindenható a magyar nemzetnek Jókait, kinek külföldi hatásá­nál sokkal fontosabb 50 évig tartó nemzet- nevlö hatása. Jókai regényei mind integ­ráns részei a magyar közművelődésnek. Ez év februárjában Komáromban, Jókai -szü­letés enapján megkenni uhuik a harangok és összejönnek a komoly és jó magyarok, a honfoglaló magyarságnak utódai. És mi­kor emlékeznek Jókairól s a széltépett ma­gyar hazáról és bánatos sóhajukat a tria­noni hatáiro n által elhozza hozzánk a metsző téli szél, akkor mi ideát szálljunk magunkba, tegyünk fogadalmat, hogy nem merülünk tétlen fájdalomba, nem lesz úrrá feleltünk a pártoskodás ördöge, hanem összeforrva a hazaszeretet szent érzésében, dolgozunk becsülettel régi magyar ha­zánkért! Vargha Gyula, a költő, a ki Pest vár­megye törvényhatósági bizottsági tagja, be­szélt azután Jókairól. Nemzedékek nőttek föl az ő hatása alatt ós noha hosszú mun­kássága alatt az Ízlés és világfölfogás for­radalmi átalakuláson ment át, Jókai máig sem avult el, költészetének örök ifjúsága megóvta őt a feledéstől. Jókainak és költö- távsainak halhatatlan érdemük, hogy az el­nyomatás idején nem engedték eüfásulni, sem részekre, sem pártokra bontani a nemzetet. Most még nehezebb időket élünk, akkor bár elnyomva, de széldara­bolva nem volt a magyarság, anyagi bol­dogulásának utjai sem voltak betemetve s •természetes vezetőjének, a birtokos 'osztály­nak nyakára nem hullott a bárd. Most hazánk széttépett teste itt vonaglik s a nemzet intelligenciája félig megfojtva, már- már végsőt lehet. Most volna igazán szük­ség n nemzeti lélek oszlatlan egységére. Ébredjen töl végre n magyar társadalom s dobia ki magából a fertőző kóranuaao- kat. Ne tűrje, hogy önző. irigy, száias tör­tetők fohitonosan izgassanak s ni. mea ui akadáluokat aörditsenck a békés nemzeti munka elé. Ne cnacdic. hoau hamis pré'S- tűk n pokol romboló erőitől suaalt hazug tanokkal éket verjenek az coves társadalmi osztályok köze s százezrek, sőt talán mil­liók szivéből irtsák ki mesterségesen n Uazaszeretclct. Ne ónolaassa nz irodalom korcs hajtásait, melyék megrántva uycl­cgyrésze aranyértékü ingatlanban van. V közeljövőben, a házbérek emelkedésével arányban, további valorizációt is tervezünk, a mely a ma fizetett nyugdijainknak négy­ötszöröse lesz. Ez a szorzószám azonban fölfelé módosul, ha a záloglevelek, hadi- kölcsönök valorizációja elkövetkeznék. A Kúria döntését a magunk részéről tehát megelőztük, mert egyesületünk elment anyagi képességünk haláráig. viliiket, megmergezve a jo erkölcsöket s kiölve a vallásos hitel, a récii. nemes, tiszta mawar irodalom hetijét akar iá!: etfoatalni. Ébredjen föl a magyar társadalom, míg nem késő, őrizze féltékenyen kultúránkat, mert e nélkül nincs föltámadás. A közönség percekig ünnepelte az ősz költőt szép beszédéért. Berzcviczv Albert az Akadémia és a Kis- faludv-Társaság üdvözletét hozta. Pesüne- gyéniük — úgymond — eivitázhatatíam jog­címe van a nemzeti irodalom ünnep­lésében előljárni. Hiszen ez a megye öleli körül minden oldalról! az ország szivét, fő­városát. mely Széchenyi óta középpontjává lett a magyar közéletnek és a magyar iro­dalomnak. Ez a megyeház egy magyar sziget volt egykor a még jobbára német Pest-Buda háztengerében. Pestmegyébőt in- tinit ki a magyar játékszín megalkotására irányult diadalmas mozgalom, melynek azután legnagyobb része volt Pest meg- magyarosodásában. Kiskőrösön született Petőfi. Fóthon hangzott el először a 'leg­szebb magyar bordal és Nagykőrös volt az ötvenes-hatvanas években az a hely. a honnan cgv egész tündöklő csillagrendszer vonult fel irodalmunk egére. Mi most .Jó­kait ünnepeljük, a legnagyobb magyar me­semondót, a legíiinemiényesebb költői fan­táziát. a magyar Géniusznak világraszóló dicsőségét. De ebben az ősi székházban illik különösen megemlékeznünk arról is, hogy Jókai o megyei életnek kiváltságos költője volt. Legszebb regényei át- meg átvannak szőve a régi megyei élet. a táb- Iabiró világ, a megyeházi háborúskodások kedves romantikájával. Báró Eötvös József hires regényében korholta, megbélyegezte a régi rendi vármegye fattyúhajtásait. Vas Gereben a maga kedélyes csevegéseiben adoma és móka. elismerés és marasztalás közé vegyített sok gúnyt és némi torzítást is: de olyan művészettel, egyúttal olyan szeretettel senkisem festette a régi megyei életet, mint Jókai. És mi. a kik a változóit kor és az uj doktrínák közepette is szere- lettel csűrnünk a ré(/i vármecmc emlékein s fcntcirtani akarjuk nemes liaauománijait, mi az ő babérkoszorújába belcfonhatunk enu külön levelet: a meauél; elismerésének, keaireletének. csodálatának örökzöld levelit. Köszönetét mond Pest vármegye nemes közönségének azért, hogy ünnepet ült iro­dalmunk egy halhatatlanának emlékére, abban a teremben, a hol visszhangot talált és fog találni minidig ennek a drága, sze­rencsétlen. halhatatlan magyar hazának minden keserve és minden dicsősége. Lelkes taps után Pékár Gyula a Petőfi- Társaság nevében szólott Jókairól. — Mintha csodát látnánk ma olt fönt — mondotta a többi között — a halhatat­lanok csillagvilágában: a tündöklő Petőfi-, csillag mintha ma ikercsillaggá válnék, mintha Castorhoz Pollux szállna föl. Pető­fihez testvérként Jókai csillaga illeszkednék oda. hogv a régi szeretet ikerfénvétől mind- kel le ifik égi valója csak annál ragyogóbbá legyen. Kettejük centenáriuma im‘ végre mégis csak egyesíti a barátokat a halhatat­lanságban. A nagy elhivatottság percre szóló pontosságával születnek ők ketten: Petőfi és Jókai. Jönnek, az egyik a lobogó, hevesvérű Kiskunságból, a másik a mese­mondó. csevegő Dunántúlról. Petőfire 49 előtt. Jókaira 49 után van szűkséa. Petőfi a harcok csalogányainak, a trombitáknak szava mellett vérrózsákéit tép le férfikeb­léről. Jókai pedia a szivéből nőtt czercatl- éjszakai mesefa czerszinii virúaait onlia nemzetére. — Ma, centenáriumuk dicsőségében, is­mét szüksége van rájuk a nemzetnek. Szük­sége van a Jókai életet, reményt, egészsé­get. hitet adó szavára, de szüksége lesz a Petőfi trombitájára is. Petőfi után Jókai is ni iászületett, liooti mentsen és fölemel­jen. Jelenését hódolva üdvözli a Pclőfi-Tár- saság nevében. (Lelkes éliemzés és taps.} Rákosi Jenő, mint a J ókai-ce-den ár i uiu Emlékbizottság elnöke, beszélt ezután és ezeket mondotla: — Jó ómennek, előjelnek tekintem, hogy ez első jelentős Jókai-ünnepség ebben a teremben folyik le. Lz a terem tele van terhes, nemes hagyományokkal, fényes., nagyszerű emlékekkel. Ez a vármegye min* dig példa volt és mulatta azt. hogy az or< száig érdeke milyen kötelességeket ró a vár­megyékre és a többi I örvény lm lóság — primus inter pares — követlek a várme­gyét azon az utón, amelyet inu’aUitt, meri PesSvármeg^e Jókai-ynuepe. — A hamis prótélálk és tertüzű nciysgok. - Hódolat a várme­gyéknek. — Jókai szelleme. - A politika és az irodalom. —

Next

/
Thumbnails
Contents