Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

6 Ok KecH, 1925 mSrcíus ti. A cseh kormány kiélezi a felekezelek ellen megindított küzdelmet Céltudatosan halad az egyház és állam szétválasztása felé. — Saját tudósítónktól. — Prága, mire. 16. ■ A Ceske Slovo értesülése szerint az ün­nepek szabóig ozására vonatkozó törvénv- iava.datot még e hét folyamán elintézik. E törvényt haladéktalanul követni fogja a felekezetek eevmásköti viszonyát rendező törvény javaslat, valamint töhb olyan tör vénvtervezet. nmelv az - * '-oknak az államtól elválasztása ont áll össze! unó és ben. A felekezetek egvmásközti viszonyát ren­dező törvényt, meíev Csehországban. Mor­vaországban és Sziléziában már érv'-vben van. most kiterjesztik a Felvidékre és az Erdős-Kárpátok vidékére is. A törvény­javaslatot március 31-én a parlament ta­vaszi ülésszakának első ülésén terjesztik be. A törvény javaslat kidolgozásával az egységesítő minisztériumot bízták meg. mert a kérdésnek eavescsesitő jellege van. Mindenekelőtt arról szó. hosv az egvik egyházközségből való t-Uépést és a má­sik ----’'áz kötelékébe való V>»Iér>é«t többé m inden nemzeti vonásával megvan Jókai­ban, aki maga sem egyéb, mint a teremtés egy virtusa. Március 15-ikéveü kapcsolatosan megem­lékezett Bársony István Laborfalvy Rózá­ról, akivel ezen a napon találkozott Jókai először és aki azután nemtője lett a halba* tatlan költőnek. Bársony István beszéde után Pékár Gyula rászálló szavaira József Ferenc fő­herceg vette kezébe a serleget és ünnepi emelkedettségei szólt Jókairól. nem a lelkésznek kell bejelenteni, hanem clcaendő a volitikai hatósáanál való eau- ; szerű bejelentés. * A cseh kormány félhivatalos lapjának j bejelentéséből nyilvánvaló, hogy a Svehla- ! kormány, amelynek ma is tagja a minisz­terelnököt is gyakran helyettesítő Mon­signore Sramek, a katolikus pap, tovább halad azon az utón. amelyen megnyir­bálja a törvényesen bevett felekezetek, első sorban a katolikus egyház évszázados jogait. A felvidéki püspökök ismretes pásztorlevelét alkalmas ürügynek használ­ják fel arra, hogy kimélyitsék az állam és az egyház közöt régebben csak lappan­gott ellentéteket, amelyek végeredmény­ben a teljes elválasztáshoz fognak vezetni. A felekezetek egymás közti viszonyát szabályozó törvénynek a Felvidékra és az Erdős-Kárpátok vidékére való kiterjesz­tése is azt jelenti e Magyarországtól elcsa­tolt részek katolikusainak, hogy rendel­kezései érzékenyen sújtják őket az egy­házi és kulturális téren szerzett jogaik­ban. M felszőiamtási bizottságok megkezdték m. 7t keresetit "öv eke lem és vagyonadó mdsodfofcu meg- áSSapitása a ke viheti fetsz.úiamtdsi bizottságok fel­adatat - Mzok a fellebbezések kerülnek a bizottságok elé» amelyekben a revízió nem vezetett megnyugvásra. Nagy szükség van a bizottságok méltányosságára és belátására. linef Ferenc fíüeresg eiMása Jóitai iir ua liitgrceil eiaiad teralsísáré! ft FeíöU-Társaság löhai-iinoeps. — ft JúHal-szoba ísíapatása a Petőfi Házban* — Sajót tudósítónktól. — A Petőfi-Társaság vasárnap délelőtt tar­totta a Magyar Tudományos Akadémia diszlermében XLIX. nagygyűlését, melyet teljesen Jókai emlékének szentelt. A díszteremben igen nagy közönség gyűlt össze. Megjelent József királyi her­ceg. akit az ünnepi előadás kétszeresen érdekelt, mert fia. József Ferenc főherceg is szerepelt a műsoron. Pékár Gyula elnöki megnyitó beszéde után. amelyet lapunk tárcarovatában köz­lünk. Száván Gyula főtitkár beszáipolt a Társaságnak elmúlt évi működéséről. •^eáVay eípáreniáftá Szabó Endrét, maid Ítészéit az uj tagokról, Bartóky József, Gáspár Jenő, Balázs Árpád és Keménv aiyörgyről és megemlékezett a 70 éves iub.láns tagokról. Jakab Ödönről és Bárczy Istvánról. Ezután közölte. hogy kik nyerték el a Társaság nagv dijait: a Petőfi-nagydijat Vargha Gyula, a Jókai- nagydijat Bársony István és a Tőzsde- nagydijat Császár Elemér nyerte el. Jakab Ödön a „Jókai“ cimü hatásos költeményét olvasta fel. Utána a felolvasó szádét József JxAtenc királyi herceg fog­lalta ój. Jókai és nagyapám cimü hangn- latos rajzban léirta nagyatyjának, néhai József főhercegnek és Jókainak érintke­zésről azokat az emlékeket, amelyeket a főhercegi család őriz. — A minap egy levelet kaptam, — kezdte fölolvasását, egy áldott jólelkii öregasszonytól, aki az alcsuti magányá­ban is az országgal érez és együtt akarja csendben megünnepelni nagy mesemon­dónknak 100 éves születésnapját. Kedve­sen emlékszik a régi boldog időkről és ezt Írja: Jókai többször volt nálunk, úgy Alcsuton, mint Fiúméban. Bámulta és él­vezte jó nagyapával a szép kertet, s kilá­tást és a kék tengert. Aztán eljött hoz­zánk az alcsuti szüretre is. Együtt szed­tük a szőlőt, kint főztük a zsiványpecse- nyét. Jókai túl paprikásnak találta a gu­lyást. Ittuk a mustot és utána jártuk a csárdást cigányzene mellett, este pedig magyr.!- nótákat énekeltünk neki. — Nem ismertem, csak emléke él ősi otthonunkban, családunk hagyományai­ban. Sokszor és sokat beszéltek róla Al- csuton. Vészes nyári időkben, a bolseviz- mus alatt olvastam látomásait, a Jövő század regényét, ahogyan ő képzelte és ahogyan ő szerette volna a boldog és a nagy Magyarországot. Gondolataiban annyi vigaszt és reményt találtam. — Sokat bolyongtam a nehéz napokban a szép alcsuti parkban. Sok minden beszél ott két nemes ember nemes baráti viszo­nyáról. Mindkettő igaz magyar ember volt és igy találkozhattak. Gyakran járták az alcsuti kertet és itt cserélték ki gondola­taikat. Jókai is a 1 egszeretet teljesebben emlékezik meg az együtllótekről. ■— 'Azt hiszem sokszor esett szó köztük ü nehéz 48-as időkről, hiszen mindketten kortárvdij voltak azoknak a napoknak. Be­szélhettek azokról az időkről, amikor 'József nádor még élt. Fi'd-v-an nagy sze­retettel mutatta najp " -> r,sóikat az első fákat, melyeket még n ültetett Hi­szen nagy munka volt z, a pusztából egy virágzó birtokot és egy csodás keretet a semmiből előteremteni. Meg akarom mu- 1 tatni, hogy a magyaroknak mindenre van eszük, hiába rágalmazták meg őket, ezt mondotta a palatínus és ezt vallják az ő ivadékai is. Itt lelkes éljenzés szakította egy pillá­imra félbe a felolvasót. Leirla Jókainak az alcsuti szüreteken való vendégségét, ott idézése érdekes mo­mentumait, majd igy fejezte be poetikus szépségekben gazdag előadását: A királyi herceg után még Hegedűs j Sándor beszélt, mint a Jókai-család egyet­len jelen,lövő tagja. Tömörij Jenő beszéde végén felolvasta azt az ódát, amelyet a királyi fenség annak idején Kecskeméten irt anyjához, Auguszta királyi hercegasszonyhoz. Csajthag Ferenc, a Budapesti Hírlap fő­szerkesztője a megválasztott tagok nevé­ben szóit és köszönetét mondott a maga megválasztásáért, azért a kitüntetésért, mely személyében az egész újságírást érte. Elmúlt idők emlékeit idéztem: Lehanyat­lott nap utóégéseit, az esetleg bucsu-pirka- dása. Az idők örvényes tengerében egy-egy megmaradt szírt áll magában. Mik az em­lékek? Elmúlt emberek egyéniségének ma­radványai. Elmúlt egykori világrészek leg­magasabb hegyorma. Levél fekszik előttem, áldott öregasszony kezeirása. Ez a kéz még kezet fogott a mesekirállyal. Ez a kéz idézte bennem föl az emlékezés gondolatait, így akartam letenni szerény szavakban de igaz szerettei családunk egy kis babérágát a nagy Jókai emlékezetére. A közönség percekig tartó tapssal és él­jenzéssel adott kifejezést tetszésének. Juhász Gyula „Ének Jókairól“ cimü köl­teménye után Császár Elemér Jókairól irt irodalmi méltatását olvasta fel. végül pedig Hettyeg Aranka, a Nemzeti Színház mű­vésznője A szigetvári vértanukból adott elő részletet: Az „Anna“ monológját és Szelim- nek adott válaszát. A tragikai művésznő előadása teljessé tette az ünnep halasát és ezért méltán járt ki neki a közönség elra­gadtatásának kifejezése. Ezzel az ünnepi ülés végétért. * A Pelőfi-Társaság tagjai tegnap délben a Dunapalotában ünnepi lakomára gyűlitek ősze. A lakomán, amelyen megjelent József Ferenc királyi herceg először Pékár Gyula emelkedett szólsára és .lkaival való első ta- lákozásáról melékezett meg . Beszédében hangsúlyozta, hogy Jókai szerint a Petőfl- Társaságnak legfőbb célja a fiatal Írók és költők fölemelése, fölfedezése kell, hogy legyen. — Mi, — mondotta Pékár — ma Is az öreg Jókai intenciinak megfelelően uj köl­tői teehtségct fedeztünk föl József Ferenc királyi fenségben. A magyar irodalomban uj segítőtársat nyertünk, a dicsőült József nádor ivadékából egy uj poétát üdvözlüuk. Az ünnepi serleg^meiö Bárson” István volt. — Jókaiban — mondotta — a valótlan­ság, az aránytalanság, a szertelenség nem egyéb, mint virtus. Magyar virtus, mely — Saját tud' A kereseti adó, valamint a jövedelem­éi vag3ronadó elsőfokú kivetése ellen be­nyújtott felebbezések elbírálása tudvalevő­leg a felszólamlási bizottságok hatáskörébe tartozik. Az 1924. évre szóló kivetésnél egy uj, közbenső elintézési módot léptettek életije, a revíziót. Azokat az adózókat, akik felebbezést adtak be, lehetőleg szakmák szerint csoportosítva beidézték a kerületi adófelügyelőségekhez, ügyüket átvizsgálták és ennek eredménye gyanánt sok ügyben revízió formájában uj ha­tározatot hoztak, minek folytán a fél visszavonta a fellebbezését és az uj elsőfokú határozat jogerős lett. Általában csekély engedményt nyújtott a kincstár, sőt sok ügyben az előadó meg tudta győzni az odózót. hogy az elsőfokú határozat — főképpen a másokra kivetett adókkal való összehasonlítás folytán — nem is olyan kedveződen, amilyennek hitte és rátudta beszélni a panaszkodó adózót, hogy ne kívánja az adó leszállítá­sát, hanem vonja vissza a felebhezését. Akár engedménnyel, akár engedmény nélkül, sok ügyben valóban létrejött a jog­erős megállapodás és igy csak azok a fellebbezések kerülnek a kerületi felszólamlási bizottságok elé, amelyeket a revíziós eljárás so­rán nem lehetett a fél és a kincstár kölcsönös megnyugvására elintézni. A felszólamlási bizottságok néhol már meg is kezdték a tárgyalásokat, a legtöbb helyen azonban a mostani napokban in­dul meg a munka. A legtöbb ügyben, amely a bizottságokat foglalkoztatni fogja, valami íven nehezebb kérdés elbírálására kerül a sor. mert hiszen kellett, hogy va­lami megakadályozza a revízió során a jogerős megállapodás létrejöttét. A kincs­tári hatóságok általában az első fokon ki­vetett adók összegének csak bizonyos cse­kély százalékát akarták — indokolt eset- bon — törölni, ha tehát a fél nagyobb mértékű csökkentést kivan, akkor az ügy­ben a felszólamlási bizottság belátására kell appellálnía. A revízióval el nem intézett ügyekben minden fellebbezőt, aki idézést kért, meg fognak idézni a bizottság elé és ott szóbeli tárgyalás után fog a bizott­ság határozni. A felszólamlási bizottságoknak kényes és nehéz feladatuk lesz, mert az eléjük ke­rülő ügyekben az 1923-as konjunkturális év eredménye alapján kell határozniok. De mi minden történt azóta! Sok adózó, aki­nek 1923-ban még nagy jövedelme voll, azóta többé-kevésfabé tönkrement és ma alig tud megküzdeni a gazdasági válság 1923-ban szerzett jővedelem összegében jelöli meg és annak, aki az adókivetés ne­héz kérdésében határoz, voltaképpen nemi is szabad arra gondolnia, hogy mi történt azóta Emlékeztetni kell azonban arra, hogy az előbbi érdemleges adókivetésnél az 1920-as év eredménye alapján kellett volna az adót megállapítani, de a ko­rona rom Sása következtében úgyszól­ván mindenütt valorizált összegekben történt az adóztatás. Akkoriban a felek hiába erőlködtek, hogy 1920-ban mennyi volt a pontos jöve­delmük, a későbbi eredmények mégis nagy hatást gyakoroltak az adó összegének meg­állapítására. Most bekövetkezik az ellenkező folyamat, mert a legtöbb adózó az 1924-cs, sőt az 1925-ös évben szenvedett anyagi csapások­kal hozakodik elő és az adó csökkentését kéri még abban az esetben is, ha a meg­állapítás alapja gyanánt megjelölt 1923-as jövedelem összege megfelel a valósgnak. Az adózó polgárság érdekében nagy szükség van arra, hogy a felszólam­lási bizottságok méltányossága és be­látása érvényesüljön és tartózkodás nélkül csökkentessék a túlzott össze­gekben kivetett adó. Az elsőfakon megállapított adók megfe­lelő csökkentését kétségkívül megnehezíti az adók eredeti összegének túlzott magas­sága. A másodfokú megállapítást ugyanis októl. — • arányba állítják az elsőfokú kivetés össze­gével. A felszólamlási bizottságoknak azon­ban lul kell magukat tenniük ezen a korlá­tozáson, mert az aranykoronaértékben ki­vetett adó véresen komoly dolog, itt való­ban az exisztenciáról, az utolsó falatról van szó. Az államnak nemcsak az egyenes­adókból van bevétele és az egyéb be­vételek az előirányzott összegeket meghaladták. A költségvetés számjegyeit tehát nem befolyásolhatja az adók összegének le­szállítása. Mindenki tudja, hogy a vám és a forgalmi adó sokkal több bevételt hajt az államnak, mint amennyire számítottak. A vámot és a forgalmi adót ugyanaz az adózó közönség fizeti, amely most az egyenes adók csökkentését kéri a felszó- lamlási bizottságoktól. A polgárság tagjaiból alakított felszó­lamlási bizottságok nagyon fontos köz­jogot gyakorolnak és szavuknak a mai nehéz gazdasági helyzetben rendkívüli súlyúk van. Dr. Szilágyi Jenő. Lombardiában együtt sztrájkolnak a íasciszta és szocialista fémmunkások. Róma, rnárc. 16, Felső-OIaszországban a fémmunkások sztrájkja következtében több mint 100.000 munkás hagyta abba a munkát. Olaszország legvirágzóbb gyárai zárva állanak. A sztráj­kot tudvalévőén a fasisztaszervezetek mon­dották ki, amelyek vezetője Rossoni kije­lentette, hogy a fasiszták támogatták ugyan a bolsevista veszedelemmel szemben a gyá­rosokat, de ez nem jelenti azt, hogy a mun­kások a gyárosok kényére lennének ki­szolgáltatva. A szocialista szervezetek fel­szólították a szocialista munkásokkat. hogy ők is csatlakozzanak a sztrájkhoz. Ennek eredménye az, hogy a sztrájk tegnap olyan méreteket öltött, amire még nem volt példa, amióta a fasiszták vannak uralmon. A kor­mány szükségesnek látta közbelépni és Fo- dorzoni miniszter fogadta a gyárosok kép­viselőit, akikkel megvitatta, mikép lehetne a megegyezést biztosítani, mielőtt további bonyodalmak támadnának. A fasisztaszak­szervezet vezetősége tegnap délután ultimá­tumszerű levélben értesítette a lombardiai gyárosokat, hogy ha követelésüket nem fo­gadják el hétfőig, akkor mozgalmukat még szélesebb alapokra helyezik. Milánó, märe. 16. A lombardiai fémgyárosok és a fasiszta szakszervezetek képviselői megegyezésre ju­tottak, melynek értelmében utasításokat adnak arra, hogy Lombardiában szüntes­sék be a fémipari sztrájkot, a többi tarto­mányokban pedig hagyják abba a sztrájk- aqitációt. Török sorkatonaság megverte a lázadó kardokat. Angora, márc. 16. A Tigris két partján tanyázó felkelő­bandákat Diarbekirböl elindult sorkatona- osztagok megverték és visszaszorították. Máshonnan nem jelentenek újságot. Said sejknek, a felkelők vezérének egyik fiáit Vartonál harcban megölték. t

Next

/
Thumbnails
Contents