Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz

Kötelező műveltség

Cikkekben, tanulmányokban nem egyszer találkozunk azzal a gondolattal, hogy az erdélyi műveltség hivatását legigazibban úgy tölti be, ha csupán önerejére támaszkodva a maga belső perspektívája mellett saját íróival, tudósaival és művészeivel igyekszik kifejezésre juttatni vágyait, gondolatait és érzéseit. Ennek a gondolatnak le is szokták vonni a következményeit: nincs szükségünk nekünk semmiféle magasabb célzatú műveltségre. A háború utáni müveltségetváró közönség igényei úgyis leegyszerűsödtek. Keressük meg az érintkezést ezzel a kezdetleges közönséggel s minden másra való tekintet nélkül összpontosítsuk ide megfogyatkozott erőnket, a szellemi életnek magasabb fokaira ráérünk majd akkor felszállni, mikor évtizedek hosszú munkájával a mai kezdetleges élvezd tömegből az árnyékoltabb elméjű rétegeket kitermeltük. i .

Egy uj és hangzatos extra Transsylvaniám non est vita-elmélel kezd így tokozatosan kifejlődni, mely annál veszedelmesebben érvényesülhet, mert a műveltség két tényezőjétől: a termelőtől s az élvezőtől csak a legkevesebbet kívánja s így az embereknek éppen ahhoz a tulajdonságához szól, amelyet a szociológusok, mint a „legkisebb erőkifejtés természetes hajlamát", az emberi társadalomnak hagyományos bűnei közt szoktak emlegetni/

Abban, hogy erdélyi műveltségre van szükségünk, közöttünk s a kényelem elméletének hirdetői között semmiféle nézeteltérés nem lehet. Csupán ennek a fogalomnak meghatározásában térnek el szempontjaink. Mi mai kisebbségi helyzetünkben az erdélyi műveltséget nem lefokozásnak, hanem ellenkezőleg szellemi erőink mennyiségben és minőségben való felfokozásának tekintjük. Nekünk ma az a műveltség is kevés volna, amellyel Erdély a világ- háboru előtt rendelkezett, pedig akkor még sürü volt szellemi munkásaink lendjc, egyetemmel ésjfőiskolákkal rendelkeztünk s szellemi életünknek hivatalos szervei nemcsakhogy szabadon dolgozhattak, hanem a legmesszebbmenő állami támogatásban is részesültek.

Az inipériumváltozás a mi külön erdélyi műveltségűnket egykori centrumától elszakította s ezzel nemcsak létezésének alapföltételévé tette az általános műveltségi keretek önálló kiépítését, hanem tekintettel minden oldalról megtámadott kisebbségi helyzetünkre, létjogunk és műveltségi küldetésünk igazolását is önmagunk s a világ szeme előtt úgyszólván egyes- egyedül reá bízta.

Ezek mellett a súlyos leiadatok mellett vétek volna minden olyan hangzatos jelszóval előhozakodni, amely a .»agyai kisebbség egyetemének kulturális erőforrásait bármily tekintetben is gyöngitené. Ma itt mindenkinek szem előtt kell tartania, hogy a színvonalas műveltség ránknézve kapcsolatot jelent Nyugat s küldetést Kelet felé, mig a kizárólagosan provinciális szempontok nemhogy toko- zatos előrehaladást, hanem a magyar műveltségi eszmény teljes alásülyedé- sét eredményezik. Menjen mindenki azon a mesgyén, ahová hivatása szólítja, de ne felejtse el, hogy fent »

és lent is, városokban és falvakban, a szorosan vett Erdélyben éppenugy, mint egyéb magyar kisebbségtől lakott vidékeken: jobban, mint valaha kötelező a műveltség. Mi csak ezt az egy szempontot akarjuk hangsúlyozni, Előjog itt nem illet semmiféle helyi

vagy európai viszonylatból származó műveltségi árnyalatot, ellenben mindnyájunknak oda kell hatnunk, hogy minden műveltségi törekvésünk a magyar szellem szolgálatának felsőbb- rendű harmóniájában találkozzék.

K.

Jókai a vallásszabadság városában

„Az unitárius atyafiakról kell mértéket vennem“ — A költő levele Teleki Sándorhoz — Tordai vendéglátó környezete A legendás bor — A két paróka-anekdota

Az Ellenzék karácsonyi számában f megkíséreltem nagy vonalakban nyo- I mon követni Jókai erdélyi barangolá- I sait. Kolozsvári második tartózkodásá- 1 nál azonban hosszasabban el kellett időznöm, mert jellemzőnek tartottam a korra és a költőkirályt körülvevő máig példátlan népszerűségre azt a fényes fogadtatást, melyben az Aranyember bemutatója alkalmából nálunk része volt.

A legismertebb és legtöbbször feldolgozott Jókai-emlékek innen Ara- nyostordába vezetnek. Itt töltött hosz- szabb időt s ha nem is olyan ünnepélyes külsőségek közt, de itt sem volt kevésbé szívesen látott vendég, mint Kolozsvárt. E látogatások emlékeinek leírói sokban eltérnek egymástól. Van, aki úgy tudja, hogy egyidőben csaknem évről-évre megfordult Torockón s ilyenkor Tordán is, mások kevesebb látogatásról tudnak s valószínűleg ezek járnak közelebb a valósághoz. Aki Jókai munkamódját csak valamennyire ismeri, az utóbbi állításnak fog igazat adni. Az ő hatalmas és szuverén fantáziájának nem volt szüksége arra, hogy regényeinek környezetrajzához minden bokrot feltétlenül személyesen megismerjen, azonban a felületesség vádjával sem szabad elhamarkodottan előhozakodni. A környezet megrajzolásában mindig kellő alapossággal járt el s ahova nem tudott eljutni, vonatkozó könyvek egész arzenálisát hívta segítségül. Egyizben nem kevés büszkeséggel írja magáról, hogy útleírásokban Cs etnográfiái müvekben aligha múlja felül gazdaságban az övét magánkönyvtár Magyarországon.

Az Egy az istenhez s más erdélyi tárgyú müveihez az inspirációt ugyancsak könyvekből merítetteJók?i. Orbán Balázs Torockóról készült nagy apró- lékosságu, színekben és epizódokban bővelkedő munkája szinte kinálva-ki- nálja a témákat a történelem feldolgozásában kedvet találó belletristának. Más részről a történetiró Kővári László is sok érdekes erdélyi históriára hívta fel a figyelmét, nemcsak müveiben, de a köztük fennálló szórós baráti viszony révén személyes érintkezéseik alkalmával is. Gyallay Domokos, aki a háborút megelőző években Tordán ta- nárkodott s lelkes buzgalommal gyűjtögette a Jókaira vonatkozó emlékeket, az Egy az isten inspirálásában az unitárius Kővárit tartja nagyobb részesnek.

Mikor kezdett Jókai az unitárius regény témájával foglalkozni? Erre a véletlen szerencse folytán egy kezeink közt levő eredeti Jókai levél ad pontos választ. Ebből megtudjuk az első biztos dátumot is Jókai aranyostordai látogatásáról. A levél a kohói Teleki Sándor grófhoz volt intézve és szó- szerint igy hangzik:

Az én békességem

Ha eljönne a Csoda könnyű szárnyon,

S szivembe egyszer az a béke szállna,

Amelyre szörnyű szomjúsággal vágyom:

Előbb elzárnám a láda fiába.

Tűnődve rajta, hogy ez hogy esett,

Trónolnék vele a világ felett. , Nagy-óvatosan körültapagatnám:

Hogy hát igazán, igazán nem álom ?

Nem riasztja el első mozdulásom ?

De aztán végig vinném a világon:

Testvér, testvérem, rokonom, barátom,

Itt, itt a béke, itt van aranytálon!

Itt, itt van mindennek a megoldása.

Szűnjön szivetek szünetlen sírása!

És elrendeznék mindent olyan szépen:

Nem volna sokkal szebb az üdvösségben.

Reményik Sándor.

Kedves barátom1

Ha Isten is úgy akarja, az idén csakugyan eljutok hozzád. Ugyanis Augusztus 3-ikán este megyek Kolozsvárra, onnan 5-ikén Toroczkóra. Az unitárius atyafiakról kell mértéket vennem, mert egy regényt akarok rájuk szabni. Azontúl aztán rendelkezésedre állok s ha otthon talállak, vagy szárazon, vagy gőzön csak eljutok valahogy. Hogy a konfúziót teljessé tegyem, Domahidy Ferinek is Írtam: már most azt nem tudom, hogy hol kapom meg ? Azt szeretném különösen sejteni, hogy Kolozsvárról tengelyen rövi- debb-e az ut Hozzád, vagy vasúton, Nagybányának kerülve ? Majd megtudom azt ott helyben.

Isten áldjon meg kedves nőddel és gyermekeiddel együtt, ezt kívánja velem együtt a Jeleségem ts. ölel bfüreü. 26/7. 76. igaz barátod Jókai Mór.

E tevéi 1898 óta Berkessy Márton kolozsvári államvasuti felügyelő tulajdona. Sógorának Tanay Gusztáv nagyváradi jogszigorlónak hagyatékában fedezte fel, minden különösebb feljegyzés nélkül. Csak sejti, hogy a fiatalon elhalt Tanay fiú, aki mindenféle különlegességeknek szenvedélyes gyűjtője volt, nágybátyjától, a hasonló nevű budapesti neves színésztől kaphatta, kivel Teleki Sándor gróf barátságot tartott. Ez a Teleki Sándor pedig azonos a Petőfit Kohón vendégéül látó litterá- ris hajlamú gróffal, a negyvennyolcas ezredessel, aki az emigrációból való visszatérése után teljesen elvonult Kol- tóra, emlékeit rendezgetni. A levelet a centenárium alkalmából maitulajdonosa a budapesti nemzeti múzeumnak szándékszik ajándékozni, a Jókai relikviákhoz való csatolás végett.

Valószínűnek látszik, hogy ekkor volt Jókai először Aranyosszéken adatokat gyűjteni az Egy az istenhez. Rövid kolozsvári tartózkodására eshetett az a találkozás, melyről múltkori cikkemben Ferencz József püspök megemlékezik. Innen Gyallay Domokos adatai kalauzolnak tovább Tordára, ahová tengelyen kellett akkoriban kijárni.

Totdán Veress Dénes alispánhoz szállott a költő, de sok időt töl ött Albert |ános unitárius lelkész társaságában is. Mindkét férfiú érdekes alakja a hetvenes évek Tordájának, akikről éidemes bővebben is megemlékezni.

Ótordai Veress Dénes a régi joviális megyei urak közül való alispán. Na+ gyón népszerű unitárius férfiú s népszerűsége titkára nem nehéz rátapin- taní. Nőtlen volt a vicispán tir élete iogytáig, lányos mamáknak reménység, menyecskéknek gáláns szórakoztató. S bár nőtlen, nagy házat visz a főtéri „palotában“, mely a mai szemmel is derék, móddal megépilett úri hajlék. Jó módban él s nem kisebb emberek számítják barátaik közé, mint idősb Andrássy Gyula akinek járavizi vadászatain sűrűn és szívesen látott vendég. A főtéri „palola“ nem népte- len, rideg agglegény-szállás. Az alispán ur megosztja házát és javait fiatalabb lestvéreivel, kik közül öccse, Veress Ferenc, iria is élő lordai lakos. Nagy

FOTO REMBRANDT

E. L. Bordán és Peielle R. fényképészeti műterme Clnj-Koloxuvár, Sir. Saguna 13. - Sirocco 545