Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz
10. oldal. ELLENZÉK 46. év, 20, síim. irakták estek, vármegyékre szólók, a főtéri alispán) rezidencián s természetes, hogy Jókai tiszteletére is megnyíltak a kamarák és pincék s előkerült a „legendás bor.“ De tartsunk rendet. Albert János íiszleletes urat is illik bemutatnom, aki a maga vármegyéjében talán még az alispánnál is népszerűbb. Az unitárius irodalom is büszke rá: ő irta a legszebb imakönyvet azr egyisten hivei számára. Kellemes társalgó, anekdoták b?n kifogyhatatlan s csak természetes, hogy névnap, keresztelő, disznótor nem eshetett meg Albert jános nélkül és ebben a netnunitáriusok sem tettek kivételt. Jókait hamarosan ösz- sZchozták a népszerű tiszteletessel, aki nem is úszta meg szárazon ezt az ismeretséget Epizódfigura lett egyik Jó- kai-regényben. Veress Dénesnél javában készülődtek a jeles vendég tiszteletére rendezett lakomához, amelyre Jókai a tiSz- tcletes társaságában érkezett meg a városból. Karonfogva jöttek, vidáman diskurálva s a konyha előtt a pap tréfásan beszólt a sürgő-forgó »zakácsné- nak: — No Zsuzsika lelkem, kitettél-e magadért? Mert ilyen vendéget gazdád se lát mindennap vacsorára I Ez a diskurzus lett Albert tiszteletéi ur veszte. Nemsokára viszontláthatta magát nyomtatásban, mint közkedvelt vidéki tiszteletest, aki arról hires, hogy minden háznál a környéken névszerint ismeri a szakácsnőt. És azután szóról-szóra a Zsuzsával folytatott párbeszéd következett. Ezen aztán sokáig mulattak Tordárt. Most térjünk vissza Veress vlclspán úrhoz, meg a „legendás bOr“-hoz. Ez a felséges ital megérdemli a nyomda- festéket, mert a harmincas években, mikor Ferenci császár fiatal nejével Kolozsvárról Tordára is átrándult, a2 alispán ur apja a felséges uralkodó párnak ebbői a borból hozatott lel, amely már akkor is nevezetes, öreg aszú volt. Ezek után magas vendégnek kellett annak lenni, akit a Veress f miliában a legendás borból megkínáltak s Jókait - úgy látszik ' — érdemesnek tartották erre a tisztességre. (Gyallay Domokos is — szinte ivott belőle. Veress Ferenc ígérte meg a tördai tanár uraknak, hogy felhozat a legendás borból, ha a fiai leérettségiznek s a tordaiak sokáig évődtek a tanárok rovására, hogy „vájjon megkóstoljátok-e a legendás bort“? De a Veress-fiuk — mondja Gyallay — nyilván nagyon jó tanulók voltak ainugyis s a legendás bornak századunkra átmentett maradványai súlyos ezresekéit eladásra kerültek, mielőtt szomjas tanári gégéken lecsúszhattak volna.) '* A Veress Dénes vacsorájáról datálódik a két változatban is feljegyzett E aróka-anekdota. Az egyik szerint Jó- ai úgy köszöntötte volna fel a nőket, hogy addig éljenek, mig az ő haja ki nem hull s mikor ezt a tordai hölgyek megütközve kevesellették, lekapta fejéről a parókát: — Akkor örökké fognak élni hölgyeim, mert az én hajam sohase fog elhullani, minthogy nincs ini elhulljon. A másik ; verzió úgy állítja be az esetet, hogy az akkori divat szerint, autogramm helyett, egy fürtöt kértek a hölgyek a költőtől emlékbe s erre kapta volna le a parókáját: — íme hölgyeim az összes hajamat felajánlom önöknek, osztozkodjanak. A lakomát követő napon nagyszabású kirándulást rendezett az alispán ur vendége tiszteletére a tordai hasa- dékhoz. A kocsin Antal tiszteíetes ur tartotta szóval Jókait. Egyik anekdotát végezte, a másikat kezdte s a szemtanuk szerint Jókai a végén már az oldalát fogta a nevetéstől. Ennek a kocsikázásnak is vannak irött nyomai. Az Üstdkös-btn, melyet azidétt még nagy kedvyel szerkesztett Jókai, a tisz- teletes jóizü anekdotái sorra megjelentek, nagy tetszééére a tordaiaknak. Csak sajnálni lehet, hogy Gyallay Domokosnak a szemtanuk ajkáról ösz- szegyüjtött feljegyzései elkallódtak, de útmutatása nyomán nem lesz nehéz ezeket az élő tanukat újra felvonultatni. Csegezi Mihály nyugalmazott táblablró, Czakó László Ügyvéd, Nagy Balázs banktisztviselő. Nagy Zslg- mondné úrasszony és Ferenczy Ferenc volt rendőrkapitány még részint rokoni, részint baráti jusson vendégei voltak az alispán! lakomáknak s hátha ezen a nyomon elindulva még nehány érdekes Jókai-emlékre rábukkanhatunk Tordán ? Szentimrei Jenő. AZ UJ ÍRÓI hemzedék Kociolányi János: Szép Zsuzska Ormánság, Drávavidék, jóizüen beszélnek magyarul, kicsit másképen, min! az irodalmi nyelvben, erre mifelénk Is másképen beszélnek, újabban mindenütt másként beszélnek. Kicsit sok már a tájnyelvekből,, akármilyen tehetséges írok élnek is velük, pedig szép, haszrjos, egészséges, egissigös, vagy egészségös ez a bővülés a nyelv- kincsünkben, de' t áj nyél vszótár nélkül hogyan,azaz Kodolányi szerint „hutyan“ értsem én meg ? Hiszen éfzem én a finoman meglesett népi „méjség“-et, föl is kapom vidáman a fejemet, mikor „jaó napot* kivámiak néköm Púnak Zsuzska vagy Csécsi Mária (őszinte neve Van, hja a nép nem finnyás, mikor az irók sem azok) és csak akkor leszek türelmetlen, ha ilyen komoly és sökatlgérő művész magyarázat nélkül beszél „blklá*-ról, „bonc“-ról, vagy „bumbék“-ról, aztán rám bízza azok elképzelését a mondat értelméből. Szeretetreméltó és színes a népnyelv, de ízelítőnél-kár többet adni belőle. Ha Kodolányi nem volna annyira vérbeli elbeszélő és a szivével beszélő, még á paraszti kegyetlenséget Is ostorozó drámai kvalitás, azután ha nem fényképezné a szegény lelkekét olyan keserves biztonsággal, alighanem keményen támadnák meg e „rosseb'Mől iszonyú, de a részvéttől gíoriózus könyvéért. Mert „Szép Zsuzska“ elesett fe- •hérnép, vénülő fálu-rosszféléje, aki még hozzá csúnya betegségben szenved. A regény tárgya meg az a rettenetes erőfeszítése ennek a varázslónő hiréberi álló, középkorú falusi tündérnek, hogy újra jó és tiszta lehessen. Nem a szónak polgárt értelmében, hanem önmaga, a lelkiismerete előtt. _ Meglátja CseéSi Máriának és egykori szeretőjének, a jegyzőnek fogságból hazatérő dali fiát, Lajost és életerejének utolsó föllöbbánásával beleszeret ebbe az ujjongó fiatal élétbe. Farsangi táncával magába szédíti vagy csak hiszi, hogy magába szédítette ezt a józan és világotjárt legényt is, ahogy egykor annak apját szerette, úgy most a fiát s görcsös kapaszkodással éjszakáinak táisává könyörgi. Szép Zsuzska egykét kisértés, a régi Züllésbe visszaesés után nazarénus lesz és földecs* kéjét is a szektának adja. ilyen verista téma mellett könnyen elmenne az ember, ha KodolányiJános nem volna költö, a magyar nyelvnek irómüvésze és a lélek mélységeinek járatosa, akivel dolga lesz még a magyar ljteraturának. Gazdag a tárháza népe kincseiben, mestert rajzokat nyújt a fölfedetlen falusi életből és majdnem a folklore számára buktat fel a nép- télekböl drágagyöngyöket. Móricz Zsig- mondtól tanulhatta a paraszt-szemléletet, legalább Is a bátorságot az ilyen Irányú őszinteségre, ám a nyelve kevésbé erőteljes és jellemző, csak a jellemrajzai vetekednek komorságban és kíméletlenségben bármely modern, népies regényírónkkal. Egy-két jelenete triviális, ha igaz is, gondolkodása tiszta és egyszerű, szinte érdektelen és súlytalan, de kitapinthatallan zenéjil, mely kárpótol e rövid mesében az oroszos bölcselet és lázadozó kétség hiányáért. ’ Fiatal iró könyve á „Szép Zsuzska". Merészsége és riaivsága egyaránt erre vall és az a gyanútlan biztonsága, méllyé' az 1918 utáni évek magyar miliőjét, minden távlat bevárása nélkül, elénk meri hozni: vágyaiban, szenvedéseiben és kiábrándultságában. Ilyen sivárán élni és mindent folytatni, ami a múltból maradt, csak az anyagiakban lábukat megvető paraszt- tömegek tudnak, a földéhes földfia, aki örökélctü, neve nincsen, csak a faj kristályai szépek rajta. Hogy ismeri Őket Kodolányi János és hogy táj neki ez az ismerete! Majd ugyanannyit láj, mint amilyen büszke rájuk, amikor tavaszi optimizmusukat és aZ építő Lörincz Lajosok önbizalmát ragyogtatja. A magyar lalunak gyűlölködő st&- relmese Kodolányi János, alighanem ezzel a szerelmével öregbíti majd már is komoly nevét azi rodalomban. M. K Egy testőrfőhadnagy rablógyilkossága 136 év előtt A mai, szinte gyilkosság! bacillusok- kai telitett légkörben szomorú aktualitást nyer a Lédefer-íéle gyilkosság egyik ősének büntette, amelyet annak idején D'Arlagnan, a mágnás krónikás irt meg s amelyet most egykorú krónikák nyomán felidézünk a múltból. -, 136 esztendő előtt, 1795 január 23-án a budai nádori testőrség laktanyájában borzalmas rablógyilkosság történt. Véghelyi István, nemes .testőrkapi- tányt, rettenetesen megcsonkított állapotban találták holtan a szobájában. Koponyája bezúzva, hullája aludt vértócsában feküdt. Aranyórája, ezüst készlete, 350 darab aianya hiányzott. Előbb angol nyelvmesterét, egy dán lovászt, gyanúsítottak a gyilkossággal, de ez alibit igazolt. Az eset oly nagy felháborodást keltett, hogy Sándor löherceg, a nádor, Ferenc császár parancsára, maga vette kezébe a nyomozást. A szigorú nyomozásnak csakhamar eredménye is volt. Mát egy hét múlva letartóztatták a két gyilkost. A rablógyilkosságot a nemes testör- ség két tisztje, az áldozatnak két alantasa, Csemez Károly 26 éves főhadnagy és Ordódy Imre hadnagy követték el. Mindketten előkelő csallóközi magyar nemes famíliából valók voltak. A vizsgálat során sok érdekes részlet tisztázódott. Csemez főhadnagy vígan élt, kártyázott és költséges szórakozásokat űzött. Liaisonjai városszerte ismeretesek voltak. Szerelmi kalandjai révén sokat beszéltek róla. A bohémélet végül súlyos adósságokba sodorta s akkor érlelődött meg benne a gondolat, hogy valami „energikus" utón pénzt szerez. Tudta, hogy kapitányának sok aranya van. A 18-ik század utolsó évtizedében víg főúri élet folyt Pesten és Budán. Az akkori előkelő világ szórakozásain, az Orczy-kert és Nádor-kert nyári mulatságain és a mágnáspaloták iarsangi estéin a daliás Csemez 'őhadnagy mindenütt teltunt. A Magyar Nemes Testőrcég tisztjei (Königlich Ungarische Leibgarde Rei- ter-Escadron) gyönyörű köntösükben amúgy is a főúri társaság becézett kedvencei voltak. Bíborvörös atillát hordtak ezüst Í iaszomántokkal és fekete prémmel, ehér szarvasbörnadrágot és magas Csizmát. Ordódy Imre hadnagy kevésbbé volt bűnös. Ót inkább Csemez beszélte rá s a 23 éves fiatal hadnagy szinte ellenállhatatlan kényszer hatása alatt segédkezett a főhadnagynak. A gyilkosság maga úgy folyt le, hogy 1795 január 23-án meglátogatta a két tiszt kapitányát és beszélgetés közben Csemez főhadnagy intett Or- dódynak, aki köpenyét a kapitányra borította s buzogánnyal fejbe verte, mire a kapitány ájultan esett össze. Csemez most a vaskutaccsal, Ordódy pedig karddal addig ütötte; mig élet volt oenne. Ezek után értékeit elrabolták. Mikor a gyanú reájuk terelődött és a két tiszt szobájában megtalálták a kapitány ezüst és arany értékét, a bűnösöket vasra verve Bécsbe szállították. A tragédia utolsó felvonása ott játszódott le. Ferencz császár példát akart statuálni s az elítéltek befolyásos rokonsága hiába interveniált. 1795 március 5-én (Böjtmáshava) végezték ki a rablógyilkos törzstiszteket. Ahol ma a Franzensringen levő Rothaus-park platánjai susognak a nyári szellőben, ott volt az akasztó-fa felállítva. Reggel iélnyolc órakor érkezeti a „Burgbastey“ elé a szomorú menet. A convorg 100 gyalogos és 50 lovas vasasnémetből állt. Minthogy 1848 előtt nemes magyar tisztet kivégezni nem leheteti, előbb rangjuktól és nemességüktől fosztották meg őket,, Dóczy testőrségi őrnagy olvasta tel az Ítéletet német nyelven, lóhátról. Az Ítélet elején tiszteknek és nemes uraknak címezte őket, miközben a hóhér pribékjei Csemezről és Ordódyról a tiszti distinkciókat letépték s kardjaikat ketté tűrve, lábaikhoz dobták. Az ítélet végén már csak malefacto- roknak (gonosztevőknek) nevezi őket. Az ítélet felolvasása után a profósz háromszor kért hangosán kegyelmet az őrnagytól. A válasz ugyanannyiszor rideg „nem“ volt. A harmadik „nem* után elöugrotí larkasbundában a piroszekés öreg hóhér és az elitéltek elé állott. Leszedték a vasakat róluk s az akasztófa alá állították őket Az Ítélet szerint előbb Ordódynak, majd utána Csemeznek kellett meghalnia. A szép, tiatal és daliás Ordódy, akit, mint akaratlan társgyilkost egész Bécs szánva emlegetett, a következő rövid német beszédet tartotta erős magyaros akcentussal; — „Meine Herren, ich verdiene diesen Tod, da ich meinen Vorgesetzten ermordet habe. Der allmächtige möge diese meine gewaltsame Hinrichtung im Purgatorium als Sühre annehmen. Bitte nun den Carnifex (hóhér) meine Execution möglichst rasch zu vollenden“. A pribékek összekötötték kezét és felhúzták. Utána Csemez főhadnagy következett. Dr. Baradlay János Hatóságilag i :dély ezett Ipa- és éfeszBFSziihséglcíéf legolcsóbban beszerezheti üz lefiVih agy ás miatt! Calea Regele Ferdinand 2/a. szóm alatt. — Mélyen leszállított árak! — Lioyd 306i. Őszi Utóda cégnél,
