Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz

Rákosi Jenő — a múlt és a ma irodalmáról,

a politika és irodalom kölcsönhatásáról, Petőfiről és Madáchról

(Saját tudósítónktól.) As Erzsébetvárosi Kaszinó ma, szombat este ünnopot rendezett termeiben Petőfi és Madách conlennáriuma alkalmából. A nagyszámú közönség soraiban ott láttuk társadalmi és irodalmi életünk több ismert tagját, így Berzeylczy Albertet. Ugrón Gábor bevezető szavai után Rákosi Jenő tartott előadást Petőfiről és Madáchról.

— A. politika, a közélet és az irodalom — mondotta, amikor elült a köszöntő tapsvihar — mindig nagy kölcsönhatással volt egymásra. Egyszer ez ihlette meg a másikat, máskor nemet cseréllek's a feminioxumból masculinum lett, de ez a kölcsönhatás mindig nagy erővel vitte előre & nemzetet a fejlődés útján. Sehol sem oly állandó és intenzív oz a kölcsönhatás, mint a magyar irodalomban.

A magyar történelemben egymást váltogatják - nagy fellendülések és tragikus hanyatlások. Dícsőst ges fellendülések után nagy katasztrófák következnek történelmünkben sorozatosan, — ma is egy borzalmas katasztrófa mélységében élünk, követte ez a mnlt s-zázad hatalmas építő nemzeti munkáját, amely szinte a sir széléről rántotta vissza népünket.

A múlt és a ma irodalma abban különbözik egymástól, hogy amíg az elmúlt század közéletét az irodalom lendítette fel dicsőséges magasságokba, a mai irodalmat a közélet inspirálja. Nem az irodalom hat ma a közéletre, hanem a közélet minden visszássága, bűne irányítja irodalmunkat, amely nem olyan ideális, mint a múlt század klasszikus irodalma volt, hanem egyéni, önző, érzéki és partikuláris.

A múlt század irodalmából mint két hegycsúcs emelkedik ki, a többi nem kevésbé magas hegycsúcs közül: Petőfi és Madách. Nagy hasonlóságok és különbségek vannak közöttük. Mindegyik egy-egy tragédiát jelent. Megvan Petőfinek is, Madáchnak t's a tragédiája és mindegyik belekapcsolódik a nemzet tragédiájába.

. Petőfi elérte a nemzet szabadságharcát mint dicsősége zenitjén álló zseni, mint fiatal férj. tündöklő szépségű feleség és regényekben bimbózó gyerek birtokában. A haza hívta fiait és Petőfi ment, belerohant a harcba, eltűnt és elveszott, mint tüzes szekerén Éliás próféta. Magával sodorta idealizmusa, lelkessége, önfeláldozása s • Petőfi tudatosan hozta meg a legnagyobb áldozatokat. Tudta, mit tesz ő a haza oltárára, tudta, ö életéről, mit jelent neki magának, honfitársainak, az emberiségnek; tudta, hogy a halhatatlanságát megy eltomettetni. Ez Potőfi tragédiája.

Madách is a szabadságharc idejében élt. Bájos

felesége volt, akit .imádott, de a haza .gondja börtönbe. vitte. Mialatt a zsarnokság rázárta a börtön ajtaját, családi életét feldúlták s mire hazaért, üres fészket és összezúzott életet talált. Ez Madách tragédiája.

Az egyik otthagyta a boldogságot, a másikat otthagyta a boldogsága.

Sokszor mondták, mily nagy csapás érte hazánkat Petőfi korai halálával. Pedig botor ember a milliárdos, aki azon töpreng, hogy még egy pár millióval szaporítsa vagyonát, ahelyett, hogy kamatoztatná és felhasználná pénzét a világ felderítésére, megművelésére. Petőfi itthagyta a milliárdjait. Bizonyos, hogy még egy pár millióval gazdagított volna további életében bennünket, de elesett volna attól, hogy olyan halállal fejezze be életét, amely maga is egy hősköltemény. Petőfi a mi számunkra nemcsak a zseniális költő, ő ideális alak, nemzeti hős, aki ragyogó élet után a Walhallába megy. Kétséges, hogy valaha is írt volna-e oly munkát, amely felért volna ezzel.

Madách túlélte az ország s a maga katasztrófáját. Miért? Az isteni gondviselés nem rövidíti meg az emberiséget, a nemzeteket, sőt talán az egyest sem abban, nini valóban jó és hasznos a számára. A gond- ; viselés Madách leikébe is beletette a nagy kincset, ez azonban még nem érett meg. A boldogtalansága érlelte meg benne. Boldogtalansága mardosta nagy műve megírására, boldogtalansága sodorta a halhatatlanság felé. Petőfi ragyogó ifjú hős, aki lelkesen, nevetve röpült' végig rövid és dicsőséges útján s közben drágakővé varázsolt minden kavicsot, melyet kezébe vett. Madách a húvár, aki mélyen, a tenger fenekén ült és szívéből fejtette ki élete örök kagylóját. Mindkettő így adta meg, amivel tartozott.

Egy régi monda azt. tartja, hogy ha nagy emberek meghalnak, testüktől elváló lelkűk felröppen az <‘gbe, ahol csillaggá változik. A magyar égen páros. ilyen csillag ragyog: Petőfi és Madách csillaga. Ha ezeket a csillagokat nézzük, hittel és bizalommal, eljutunk Magyarország feltámadásához.

dozni kíván a Petőfi és Madách szellemében fogant magyar kulturális célokra. Petőfi költeményeinek száz kötetét minden évben kiosztja a középiskolai ifjúság között, az első esztendőben a piarista és evangélikus gimnáziumban, mint amelyekben Petőfi tanult. A száz kötetet országos akcióval óhajtja gyarapítani a kaszinó, felszólítva a csatlakozásra a többi társaskört. Az elosztást központi szervre bízzák. 100.000 koronát adományoz a kaszinó Madách kiadatlan műveinek megjelentetésére s további 100.000 koronát Madách nevével kapcsolatos más kulturális célra.

Végezetül Kerpely Jenő zongorakisórottel előadta Liszt Petőfi emlékezetét és Popper Magyar szimfóniáját, Palló Imre pedig Petőfl-dalokat énekelt.

A zúgó tapssal fogadott előadás után Soltész Adolf, a kaszinó társelnöke, ihletett szavakkal köszönetét mondva Bakost Jenő előadásáért, bejelentette, j hogy az Erzsébetvárosi Kaszinó minden erejéből ál- '