Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz

1923 január 21., vasárnap ATíti t> Gz O rszágházkupolacsarnoka f oíncfb Petőfi leikt öleli magúba. tündéin táliiányi fog nyaplam „óu*6pa legszebb modern terme1 — Csupán háromezer néző fér 6e ez ünnep helyére - Petőfi elßft az egységes keresztény társadalom hódol — Scdouszky elnök az előkészületekről és megnyitó szónoklatáról 5-í .4 NÉP tudósítójától A gondolat, amely, mint már meg­írtuk, A NÉP szerkesztőségéből in­sult ki, hogy ugyanis a Petőfi-század- forduló alkalmából egyetemes hálaadásra az egész magyar társadalom is összegyülc- ke zék — a holnapi vasárnapon testté válik. Talán ki lehet mondani, hogy fölvetett eszménket nem kellett harc­cal propagálnunk, az előkeészitő bi­zottság kitűnő tagjai élemedettek és fiatalabbak — egyértelemmel látták át szükségét és munkálták végig megvaló­sítását az országos és együttes kódolásnak. Mindenki, köztük elsősorban olyan férfiak, akiknek koruknál fogva bi­zony már nómelyes fáradsággal jár az efféle széles dolgokkal való foglalkozás, mint Prohászka Ottokár is, csak­ugyan nem gondoltak törődéssel, idő- áldozattal és feltétel nélkül adták oda magukat a legjobb magyar szellemért való kultuszért. Vigasztaló és lelkesítő jelenség ez az erők szétlazulásának e korában és megnyugtató egyben tudni azt is, bogy kifejezetten egyházi vezéremberek, cgy- háztársadalmi politikusok érezték át a maga tökéletessége szerint, hogy Petőfi örökeleven valója közös és együttes munkacél, hogy a katholikusnak csak annyi a köze meg a kötelessége ide, mint a reformátusnak vagy éppen a lutheránusnak, aki hitsorsosát is tisz­tái a költőben. Lépés ez, még pedig Jelentős mozdulás a keresztény egység nagy nemzeti tóvlatba-cmelésére s ez nekünk bőséges jutalom : tiszta öröm minden munkánkért, ami az országos í’ Jtódolás kialakításával reánk hárult. IJgy lehet 1922 január 21-ike lesz csi­rája a jobb jövő harmóniájának, mert végre egyszer csakugyan Vmeg kell keres­nünk a metszőpontokat, ahol valamennyi keresztény felekezet találkozik az együttes faji cselekvésre...» A vasárnapi hődolás előkészületei" egyébként teljesen befejeződtek s az emlékezés színhelye, az Országház gran­diózus kupolacsarnoka is készen várja Betőfi leikével való kitöltését. Tegnap gyűlt össze az ünnep végleges meg- Bzerkesztésére az elnökség, illetve az előkészítő bizottság s ez mindenekelőtt hivatalosan is köszöntötte Scitovszky Bélát, mint elnököt, aki valóban szere­tettel és buzgalommal végezte dolgát. Elhatározta azután a biztottság, hogy a közönséget y2ll óráig való pon­tos megjelenésre kérik fel. Belépésre négyféle jegy jogosít: a fehérszinü a kupolacsarnokot körül­vevő folyosókra, szektorokra, a lépcső­iét emelkedőire és szükség esetén a delegációs termek előtti térre. A zöld jegy a szorosabb értelemben vett kupolacsarnokba érvényes és pedig az oszlopokon belül való állóhelyeidre. A sár- gaszinü jeggyel a kupolakarzatra lehet feljutni, míg a piros jegy tulajdonosa közvetlenül az elnöki emelvény előtt helyezkedhet el. óriási nehézségeket tölt a bizottság elé az a körülmény, hogy a kupolacsarnok egészen korlátozott férő képességű —- mindössze 2500 sze-. mély befogadására alkalmas, — s igy sokak meghívásától el kellett tekintem, akiket egyébként örömmel látott volna a rendezés. Megjelenés sötét ruhában, hölgyek esti öltözetben, férfiaknál zsakett­ben vagy zakkóban. maga az elnökség szintén fekete szalon­ruhában lesz, ugyanígy a közreműkö­dők. Mindenki elhelyezheti felsőruháját a földszinti ruhatárakban, ahol — nyom­ban az oroszlános-kapu fölött — a ren­dezőség intézkedésére egész sereg par­lamenti ajtónálló gondoskodik 'arról, hogy itt torlódás ne legyen. Az ünnep valamennyi helyiségét befiitik, természe­tesen csak enyhe melegre, hogy hőség ne támadjon. A kapun kizárólag jeggyel lehet be­jutni ; aki c nélkül jelenik meg. azt nem fogják bcbocsátani. Az ünnep időtarta­mát — éppen a nagy közönségre tekin­tettel — a lehető legrövidebbre szab­ták, úgy, hogy előreláthatólag mind a tizenegy müsorszám lebonyolítása sem lépi túl a másfél órát. Herczeg Ferenc kijelentette a bizott­ság ülésén, hogy emlékbeszédet afo- risztkius formában dolgozta fel és hogy annak elmondása mintegy negyedórái fog igénvhevenni. Vitéz Nagy Pál báró tábornok, a honvédség nagyszerű feje szinte fia­talembernél szokott ambicióval, lel­kesedéssel készül felszólalására és mint megállapította, «ki fogja sajátítani» Petőfit a hősiesség példájaként. A kor­mányt — Bethlen István miniszterel­nök súlyos elfoglaltsága miatt — Ea- kovszky Iván belügyminiszter képvi­seli, a munkásságot Horváth Gergely vasmunkás, aki Petőfi világos és ön­zetlen nemzeti demokratizmusa előtt hajtja meg fejét. Lovász János a költőt, mint a hazai föld gyermekét. Nagy Iván, a MEFHOSz elnöke pedig mint az ifjúság tettekre serkentőjét mél­tatja. P. Márkus Emilia A ledőlt szobor cimü óda fenséges időszerűségét és markoló jelképiségét zendití meg, Pékár Gyula, a Petőfi-Társaság elnöke pedig a poéta szellemőrei nevében szól. Az «Acélhang* megnyitóul a «Hi- szekegy»-et énekli, utána Szcitovszky Béla mondja el elnöki beszédéh Megkér­deztük az elnök urat, minő szempon­X tokra fog szavaiban különös figyelem­mel leírni. Öméltósága ezeket volt szi­ves mondani: — Főképp annak megérezte!ősét szeretném, hogy micsoda Petőfinek nemzeti értelemben . vett nagysága és milyen keretek közt határozódik meg magyarsága. Az édesanyát idé­zem, aki száz év előtt ott, a körösi kis házba is belefért, ma a költőért pedig ugy-e, egy egész ország minden lakója vállalja az apaságot. Arra is rátérnék, hogy Petőfi mártirteste szentelte! naggyá, végiglenélővé lá­bunk alatt a földet, amelybe vala­hány magyar, annyi élő emlék gyö­kerezett belé. Innen szívjuk, a Petőfi­vel telített anyaföldből a szabad, nagy magyar gondolatért való rajon­gást. Az ö szelleme a legnagyobb erő, amely feltámadást követel sorsunktól a magyar nemzet számára. Elmondotta még az elnök, hogy amint Pékár Gyula zárószavai elhang­zanak, a Budai Dalárda nyomban a Himnuszba kezd, utána pedig az állva­maradó közönség előtt rekeszti be elnökünk a nagygyűlést. Az előkészítő-bizottság még tegnapi ülésén meleg köszönetét szavazott az ügyvezetőknek, majd átvonult a kupola- csarnokba és megszemlélte a pompás Ízléssel díszített termet. Szemben a belépővel van elhelyezve az elnökség és a legfőbb notabilitások emelvénye, mögötte 8ötétbibor függönyökkel zárt a háttér. A középső szőnyeg előtt magasan emelkedik ki a költőnek Izsó Miklós által faragott fehér márvány mellszobra. A bizottság valamennyi tagja elragadtatással nyilatkozott az ünnepnek eme nagyszerű keretéről, amelynek megtervezésében és kiállí­tásában a parlament egész műszaki személyzete íésztett. A fenséges lát­vány hatása alatt Herczeg Ferenc hang­súlyozta, hogy mégis csak az Ország­ház kupolacsarnokában, «Európa leg­szebb modern termében» kell felállí­tani, a hősök csarnokát. Farkas Alteldön sehol, csak a levegőben s onnan VérŐÉ, jellemmé lesz. Petőfinek is szikla- lelke \voh. Egész élete, egyénisége egy testet Wö'*. csak asértis, Petőfi az CLffőíd /e/fée Irta.. teaoasz JQászlő püspök Sándor. *> ...Megjelent az Alföldön egy borzas, sápadt, vilíogószemü vándorlegény : Petőfi Sándor s az óriási róna-lélek egyszerre fel­szabadult. Úgy jelent meg, mine Pán az amik ligetekben : nem tudni, mikor, hon­nan jött, egyszer csak ott volt, mintha előbb ö lett volna s azután a puszta. Az Alföld megtalálta lelkét Petőfi lel­kében. Annyira megtalálta, hogy azt mondhatjuk : Petőfi az Alföld lelke. Az Al­föld múltja és jövendője, emlékei és aka­rása, fájdalmai és örömei, dala, álma, végzete, szépségei és hibái, ígérete és léL- parancsai egyszerre élő, akaró, szenvedő és sugárzó lélekké vált a Petőfi lelkében. Tudott már. beszélni: a Petőfi ajkával beszélt, már látott a Petőfi szemével, hal­lott : oh, hogy hallott az ő figyelő lelkén keresztül, merengett, álmodozott, sirt, esküdött, átkozódott és imádkozott, sut­togott és harsogott, kérdezett és üzent a legzengőbb legfényesebb, legátlátszóbb és legmélyebb leiken keresztül. Beszédje átkiált országokon, kisivit a történelem nagy kardalából, szinezi a népek zengő lelkének nagy szimfóniáját beleolvad a.z örökkévalóság kórusz misz­tikumába. Mintha a Kárpátok egy óriási smaragdkáva volna, a folyamok meg­annyi ezüst lanthur rajta; s Petőfi alakja, mint egy égigérő felhőtitán játszanék a húrokon olyan dallamot, amelytől kigyut az alkonyat, megerednek a hajnal könnyei, elhal a szellő, mint a visszafojtott kebel lélegzetvétele s távoli óceánok dörgő moraja zuhint tapsorkánt reá. Tudnánk-e olyan csöndesek és figyel- mezők lenni, hogy meghallhassuk ezt a dallamot? Ez a dallam mindig az és mégis mindig uj s talán sohasem volt olyan uj, mint éppen most.,. Először is azt érezzük belőle, hogy az Alföld lelke bánatos lélek. Itt születik az a nagy szomorúság, amelyik száll fel a föld­ről, mini a lidérefény a temetőből. Aki valaha tilinkészót hallott, bizonyára hir­* A hazai reformátusok legkiválóbb papjának most megjelent ,,’Orgonrmigás" cimü nagyszerű kötetéből vesszük át eze­ket a jellemző részleteket. télén mosolyogni kezdett, önvédelemből — a zokogás ellen. Ha valaki virágos akácfa- erdőt látott, bizonyára érezte, hogy a sok fehér virág egy láthatatlan halottra hul­latja szirmait : egy láthatatlan halottra, akinek arcát senki sem látta, nevét senki sem tudja, de mindenki tudja, hogy kö­zöttünk van s éppen ott van, ahol mi va­gyunk. Ha valaki sokáig nézett pásztor- tüzet, lehetetlen, hogy könnybe nem láb- badt volna a szeme ; mintegy drága ha­lottfejhez illesztett gyertyalángé : olyan árva, olyan bus a fénye. Idő szálltak és itt ülnek meg a magyar bánatok: Sajó, Mohács, Majtény, Világos stb., úgy dűl a földön a gyász, mint a tál fenekén a Keresztelő János vére. Nem, nem vagyunk mi vidám nemzet; az Alföld göröngyei könnytől és vértől ázottak. Más nemzet mindenben felülmúlhat minket, csak egyben nem : nekünk voltak s jaj, nekünk vannak legnagyobb fájdal­maink. Világtörténelmi hivatásunk a szen­vedés : nem dicsekedünk vele, de nem is takargatjuk. Addig él a magyar szív, ameddig fáj. A szomorúság szent, életszé- pitő hatalom : jaj nekünk, ha nem fáj már a szivünk. Ä vadrépa fehér virág- korongjában van egy fekete pont : a virág anyaméhe, a bibe. Sokszor egészen elfödi a sok fehér porzó, de abban él a virág • ha kitépné valaki, nem tud- a gyümölcsöt teremni. így van elrejtve a magyar lélek virágjában egy fekete pont : a magyar fájdalom, a jövendő anyaméhe, a szüle­tendő gyünölcs szent, fekete kapuja. Jaj nekünk, ha kitépi valaki ; a magyar fáj­dalommal a magyar jövendő vész cl. A Petőfi fájó, reszkető lelke volt az a húr, amelyen az örök magyar bánat meg­rendült. Azért született, hogy elsírja a századok könnyeit. Mit tesztek arra, hogy el no múljék ez a fájdalom? Töviskoronái könnyű ledobni, csak az a fej tartja meg, amelyik akarja hordozni. Ez az akarat első pillantásra a magyar dac. Petőfi lelke daccal volt tele, mint az alföldi szél millió parányi homokszemmel. Láthatatlan pici kristályokban sziklákat lélegzik be az alföldi magyar s a Kárpátok mesze, kvarca vérévé válik. Nincs kő az

Next

/
Thumbnails
Contents