Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz

f * (A Petőfi Társaság Széchenyi ülése!)»

Vasárnap délelőtt tartatta a Petőfi Társaság a Magyar Tudományos Akadémia termében felolvasó ülését, mely két részre oszlott: A Széchenyi emlékezetre és a rendes felolvasó ülésre. Az elnöklő Fejbár Gyula, mielőtt ünnepi megnyitóját elkezdte volna, meleg szavaikkal emlékezett meg Bársony Istvánról, aki ezen a napon üli meg 70. születésnapját s akinek tiszteletére a társaság este a Pátria-klubban ünneplő lakomára ül össze.

— A trianoni keserv idején — úgymond az elnöki megnyitó — még különösebb becse van, még közvetlenebb a hatása a Bársony István magyar földön élő elbeszéléseinek Magyarország kedves vidékeiről rajzolt képednek.

Az ülés ünnepi részét azzal vezette bo az elnök, hogy a november hónap úgyszólván teljesen Széchenyi jegyében pereg le. A Petőfi Társaság, mely Széchenyi alkotásának, az Akadémiának második kisarjadaása, úgy érzi, hogy örököse a Széchenyi eszmének. Azután ünnepi szavakba öltözteti azokat a gondolatokat, melyek a Széchenyi ünnepen is rajzottak benne.

— Széchenyi István első beszéde, gyújtó szava nyomán, riadtan ébredt fel százados álmából az egész nemzet. A kortársak döbbenő ámulattal nézik: Ki ez? Tegnap az élet örömeinek hódoló nagyúri világfi, mintha íemsőbb hatalmak szent őrülete szállna meg. egészem más. u.i valaki, szeme a látnoké, lázas heve a prófétáé, ébresztő szava az apostol ostora . . . nem mind uj az, amit mond. de ahogy mondja, ahoan a vuszta szót mintegy viharban rögtön tetté avatja, es uj és oly uj, hoav a már elhaló magyar szivet uj életre feldobogtatja, s Magyarország megy vezére után.

Ezután következett az ünnepi előadás: Széchenyi emlékezete, melyet Ferenczy Zoltán irt és olvasott fel. Széchenyi nagysága előtti nemes alázattal azt vallja a felolvasó, hogy a legnagyszerűbb emlék-, beszédet, az utói sem érhetőt. már nagyon* régen elmondta Széchenyinek legnagyobb politikai ellenfele, Kossjdh, aki 1840-ben november 19-ém Pest megye közgyűlésén Széchenyit a legnagyobb magyarnak nevezte.

— A legnagyobb magyar! Lehet-c ennél többet, nagyobbat, méltóbbat mondani? Mert hiszen mi magyarok, egy ily kis nemzet, aránytalanul sok, nagyon sok naggyal dicsekedhetünk. A törtemé-