Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz

lem és tudomány lapjai világhirii hő- [ sök, államférfiak, kutatók és költők ne­vét jegyezte fel. Ezek közt lenni a leg­nagyobb s ezt elismerni és nem kétség, hogy Kossuthnak igaza volt, igaza még önmagával s a későbbi Kossuthtal szem­ben is. E pár sorban kifejezett kijelen­tés Széchényiről a legszebb emlékbeszód. Ebből indult ki Ferenczy Zoltán em,- lékbeszéde és a Széchenyi tettei, hatása, pályája méltatásában mindvégig ennek a legnagyszerűbb jelzőnek tökéletesen kiérdemelt voltát igazolta. Rámutatott egész sorára azoknak a gondolatoknak, beszédeknek, írásoknak és tetteknek, me­lyek Széchenyi lángelméjéről tanúskod­tak s azután bebizonyította, hogy e láng­elméhez méltó nemes szive is volt. Az emlékbeszódet igy végezte: — Széchenyi szimbólum, a magyarság egész feltámadásának, felemelkedésének szimbóluma. Ö nem egy sírban nyugszik, hanem minden magyar szívben s feltá­madása sem egy lesz, hanem feltámad mindannyiszor, mikor Magyarország, akárhányszor letiportatva fel fog tá­madni. És a mai romokból feltámadó Ma­gyarország, melyről újra azt jósoljuk az ő ajkaival, hogy „lesz". fog lenni az ő legnagyobb, legdiosőségesebb feltáma­dása. Az ülés felolvasó részében Petri Mór egy Széchenyiről szóló szonettjét és a „Szentesi hun sírok’ eimü szép költemé­nyét olvasta fel. Utána Lázár István ol­vasta fel „A vak leány” eimü elbeszélését, amely a _ közönségre mély hatással volt. Végül Bán Aladár a jeles, nagytehetségii finn költőnek Antera Kaskennienmi-nék költeményeiből, melyek most hatodik ki­adást értek el. három szemelvényt olva­sott fel: A boldogság. Szw és halál, Koro­nák! cámmel. A felolvasó ülés után zárt ülés következett.

Next

/
Thumbnails
Contents