Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 17-es doboz

A Pctöfi-'Társaság vasárnap délelőtt tartotta novemberi felolvasó-ülését az Akadémia termében nagy és válogatott közönség jelenlétében. Pékár Gyula elnök, mielőtt ün- necli megnyitóját megkezdte volna, meleg szavakkal emlékezett meg Bársony Istvánról, aki ntost üli születésének hetveneszten- dös évfordulóját. Majd igy folytatta: „Széchenyi István beszédeiben talán nem volt minden nj, de ahogy mondta és nyomban tettre váltotta fel, az már olyan volt, amely a már elhaló magyar szivet uj élétre dobogtatta fel.“' A megnyitó beszéd után Ferenczy Zoltán olvasta föl „Széchényi emlékezeté“ cimü tanulmányát. Mi magyarok, egy ilyen kis nemzet, — mondotta — aránytalanul sok naggyal dicsekedhetünk. Amikor Kossuth a legnagyobb magyarnak nevezte el Széchenyit, igaza volt még önmagával szemben is. Ebből indult ki Ferenezi emlékbeszéde s Széchenyi tetteinek és hatásának méltatásában mindvégig a legnagyobb magyar tragikus pályáját méltatta egészen uj és eredeti szempontokkal. Fejtegette azokat a beszédeket és írásokat, amelyek Széchenyi lángelméjéről tesznek bizonyságot. A legnagyobb magyarnak azonban a zsenijéhez méltó jóságos szive is volt. 0 nem egy sírban nyugszik, hanem minden magyar szivében- s feltámad a megtiponrt Magyarozszág.

A nagyhatású emlékbeszéd után Pctri Mór egy Széchenyiről szóló szonettjét és a Szentesi hun sírok cimü szép költeményét olvasta föl. Utána Lázár István a hit csodálatos erejét hirdető rövid hitregét mutatott be Jézus születéséről, melyet feszült figyelemmel hallgatott végig a közönség. Végül Bán Aladár Anter Koskenniemi-nek, a nagy tehetségű finn költőnek „A boldogság“, „Szív és halál“ és „Koronák“ cimü három pompás versét olvasta föl, miután előbb rövid összefoglalóban ismertette a költő eddigi pályafutását. Valamennyi szereplő igen sokv tapsot kapott.

A felolvasó-ülés után zárt-ülés volt, melyen társasági ügyeket vitattak meg a tagok.

Széchenyi-emlékezete a Petőfi-Társaságban